Megcsúsztam és megpördültem az autópályán, majd belecsúsztam az árokba a susnyásba, a lábszárközépig érő fagyos vízbe, sárba. Pár méterrel odébb kezdődött a leállósávot az ároktól elválasztó korlát, s éppen azon a szakaszon, nem volt fa sem. Így aztán - csodával határos módon - egy karcolás nélkül megúsztam, sőt az autómnak sem lett semmi baja. Gyorsan történt, megijedni sem volt időm. Egy baj volt csupán, hogy nem tudtam kijönni a meredek falú árok mélyéről a tengelyig érő sár miatt.

Kézenfekvőnek tűnt a 112-t felhívni. Végülis ez a segélyhívó szám. Nekem pedig segítségre volt szükségem. valakire, aki kihúzza az autómat az árokból. 

Segély: Hasznos hozzájárulás egy másik személy vagy csoport tevékenységéhez, amelyre az igényt is tart. Közreműködés, ami előmozdítja mások céljait, támogat másokat, pártfogol egy törekvést, célt.

Hát én igényt tartottam a segítségre, úgyhogy tárcsáztam. Elmondtam, hogy hol vagyok, milyen slamasztikába keveredtem, s hogy egy trailerre, meg egy hozzáértő szakemberre lenne szükségem. Bevallom meglepett, hogy azt a választ kaptam, hogy ő bizony nem tud segíteni! Viszont adott egy hasznos tanácsot: hogy próbáljak segíteni magamon, addig is szól a rendőröknek. 

Gondoltam a rendőrök majd pártfogolják a törekvésemet, a célt, hogy kijussak az árokból. Biztos láttak már trailert, legalább egy telefonszámot tudnak adni egy közeli, megbízható autómentőhöz. Azt mondták, hogy ebben nem tudnak segíteni, ellenben boszorkányos gyorsasággal megbírságoltak, majd - elnézést a kifejezésért, de nem tudom másként pontosan megfogalmazni - otthagytak a büdös picsában. Sötétben, esőben, az árok mélyén lévő dzsuvában az elakadt autóval. Lelkemre kötötték, hogy aztán ügyes legyen ám az az autómentő, akit valahogy majd kerítek magamnak!

Végül is ez is egyfajta segítség. Bokán is rúghattak volna, meg is lehetett volna korbácsolni, de nem. Megúsztam egy kis bírsággal. Tájékoztattak arról, hogy fel is jelenthetnek, ha nem tetszik nekem ez a segítség. Az acélt is megedzik. Mi, ha ilyen helyzetben feltárcsázzuk a segélyhívót, lesz gondjuk rá, hogy próbára tegyék tűrőképeségünket, leleményességünket. Egy vicces filmecskében kapunk kioktatást a teendőkről, hogy mihez is tartsuk magunkat (01:20): 

... anyádat hívd, ne a 112-t!

Én mondjuk nem akartam édesanyámra szívbajt hozni, úgyhogy egy jó barátomat kértem meg, hogy segítsen... Három óra múlva ott is volt az autómentő. Elég veszélyes mulatság rendőri biztosítás nélkül északai sötétben trailerrel autót menteni az autópálya melletti árokból. De - gondolom - ez az erőpróba is a nevelésem része. A 112 szakszerű segítségnyújtásának jól látható célja felhívni az állampolgárok figyelmét arra, hogy barátkozzanak, tegyenek szert minél több olyan cimborára, akik nemcsak próbára teszik, de tényleg segítenek is, ha baj van.

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci