A cím nem elírás. Inkább egy új jogi-közéleti szakkifejezés. Élesen elhatárolandó a manapság rossz képzettársításokat ébresző "börtönbiznisz" kifejezéstől. A "börtönbidznic" ugyanis egy páratlan sikertörténet.
Ez a sikertörténet egy maroknyi felkészült, tettrekész és szorgalmas ügyvéd sikertörténete, akik összesen olyan számban és akkora értékre perelték be az államot, hogy a hatalmon lévő elsöprő politikai erő is kénytelen volt kapitulálni. 12.000 nyertes per, összesen 10 milliárd forint kártérítés volt az a határ, amit már a hatalmas és erős, félelmetes ellenfél: az állam sem volt képes elviselni, dühös kirohanások és indulatos vádaskodások után kénytelen volt jogszabályban ismételten garantálni, hogy vállalja rendezni a börtönviszonyokat.
Ezek az ügyvédek a kínzás tilalmába ütköző alapjogi sérelmet orvosoltak.
A lényeg ugyanis ez! A többi az csak szófia beszéd, terelés. Nincs ma Magyarországon olyan ember, gazdasági, tudományos, kulturális hatalmasság, politikai erő, társadalmi szervezet, egyház, bárki, vagy bármi, aki, vagy ami rá tudná kényszeríteni az államot, hogy valamilyen általa okozott alapjogi sérelmet ismerjen el, s vállalja ezt a sérelmet orvosolni. Ezek az ügyvédek ezt megtették! Az általuk megnyert perek arra kényszerítették az államot, hogy gondoskodjon arról, hogy az emberi jogi mérce szerint sanyargatásnak, kínzásnak minősülő viszonyokat számolja fel a börtönökben.
A 12.000 jogerősen megnyert per erről tanúskodik. A kárt, amelynek megtérítésére köteles az állam nem az ügyvédek okozták, hanem az állam. A kártérítést nem ügyvédek ítélték meg, hanem a bíróságok. A bíróságok nem az ügyvédek, hanem a jogszabályok, törvények miatt voltak kénytelenek megítélni ezeket a kártérítéseket. Ezek az ügyvédek kiváló szakemberek és bátor, megfelelő hivatástudattal rendelkező emberek, akik nem a hazájukat perelték be, hanem az állam jogsértései ellen léptek fel, olyan jogszabályok megsértései ellen, amely jogszabályokat maga az állam hozta.
Ezeknek a pereknek semmi közük nincs a jogerős büntetésüket töltő emberek erkölcséhez, emberi minőségéhez, azokhoz a bűnökhöz, amelyeket elkövettek, s amiért most börtönben vannak.
Ezeknek a pereknek a mi erkölcseinkhez, a mi emberi minőségünkhöz van közük.
A mi emberi minőségünk függ attól, hogy tiszteletben tartjuk-e az emberi jogokat. Ezeknek a pereknek semmi közük nincs azokhoz a sértettekhez, akiknek a jogait azok az elítéltek sértették meg, akik emiatt börtönbe kerülnek. Az elítélteknek járó kártérítést nem az áldozatoktól veszik el (az esetek jelentős részében pont az áldozatok kapják meg azt). Valójában nincs olyan kérdés, hogy kinek adnánk inkább, az áldozatnak, vagy az elkövetőnek, mert az állam magától semmit nem ad az áldozatnak az elkövető helyett! Az állam a börtönkártérítési követelést is csak akkor adja oda az áldozatnak, ha az elítélt előbb azt a követelést perben kikényszeríti az államtól.
A nagyszerű kollégák által nagy tömegben megnyert perek nemcsak azért számítanak fényes győzelemnek, mert kiszolgáltatott, embertelen környezetben lévő elítélt oldalán is sikert tudtak elérni, hanem azért is, mert
egy nagyon fontos kérdés végre reflektorfénybe kerül: a sértettek jogai.
Nagyon fontos, hogy nem az ügyvéd okozta a kárt a sértettnek, s még fontosabb, hogy a sértettnek is vannak ügyvédeik, s a sértetteknek is ugyanúgy igyekeznek segíteni, mint az elkövetőknek. Az ügyvédnek ugyanúgy érdeke a sértett jogainak előmozdítása, érdekeinek a képviselete, mint bármely más ügyfele érdekeinek védelme. Nem az ügyvéd nem fizet a sértettnek, hanem a károkozó elkövető.
És most jön a lényeg, ami miatt remélem, hogy a "börtönbidznic" hatása további nagyon pozitív eredményeket ér el:
Ha az állam tényleg segíteni akar a sértetteknek, akkor soha jobb alkalom nincs erre!
Nem csak a börtönlakók érdekében hozzon törvényeket, hanem a sértettek védelme érdekében is. A sértettek érdekeit védő jogszabályokat ugyanolyan lelkiismeretes alapossággal és energiával fogják végrehajtani az ügyvédek, mint azokat a jogszabályokat, amelyek a fogva tartottakat védik. Tízezrével és milliárdos nagyságrendben nyernék a pereket a sértettek képviseletében ugyanazon bíróságok előtt, amely bíróságok előtt most nyerik a pereket a börtönlakók képviseletében. Ugyanazon bírók ugyanilyen számban ítélnék meg boldogan a kártérítéseket a sértettek javára, ha erre a lehetőséget ugyanúgy megkapnák, mint az elkövetők. A védelmet ugyanis első sorban a jogszabályok adják.
Az érdekvédelem keretét a törvények adják és nem az ügyvédek, vagy a bírák jókedve, gusztusa.
Tehát, ha valóban olyan fontos az államnak a sértettek érdekeinek a képviselete, akkor tessék nekik is segíteni jogszabályokkal. Van is pár ötletem! Mi elnne, ha a sértettek polgári jogi igényét a büntetőbíróságok automatikusan megítélnék és nem utasítanák a sértettet arra, hogy csak hosszú évek elteltével, a jogerős büntetőeljárást követően kezdjenek bele egy külön polgári perbe? Miért nem kötelezik atrra a büntetőbíróságokat, hogy csak rendkívüli esetben utasítsák a sértett polgári jogi igényét polgári bíróság elé? Miért kell a sértettnek évekig várnia, mire egyáltalán elkezdik tárgyalni azt (egy külön perben), hogy mennyi kártérítés jár neki? Ha a büntetőbíróság meg tudja állapítani az elkövető bűnösségét, ami gyakran attól is függ, hogy mekkora kárt okozott a sértettnek az elkövető, akkor miért nem tudja egy füst alatt ennek a kártérítésnek a megfizetésére kötelezni a sértettet? Kivételes esetben elfogadom, hogy vannak olyan polgári jogi követelések, amelyeket egy büntetőbíró nem tud olyan pontosan megítélni, mint egy erre szakosodott polgári jogi bíró. (Bár a szakvizsgája pont olyan, mint az ügyvédnek, tehát elvileg akár érthetne is a jog más területeihez is.) De ezekben a kivételes esetekben miért nem biztosít az állam törvényekkel soronkívüliséget a sértetteknek? Vannak olyan bűncselekmények, amelyek esetében kedvezmények illetik meg a sértettet (pl. testi sérüléssel járó bűncselekmények sértettjei). De mi az indoka annak, hogy nem költségnemtes az összes sértett polgári jogi igényének érvényesítése? Ha a sértett fizetési meghagyással indítja az igényérvényesítést, miért kell neki közjegyzői díjat fizetnie? Miért kell a sértettnek illetéket, szakértői díjat, esetleg perköltséget előlegeznie, majd megfizetnie? Ha megnyeri a pert, miért kell neki a végrehajtásért illetéket, végrehajtói munkadíj előleget fizetnie? Vagy ezeknek a bevételeknek egy része állami bevétel? (Olyan börtönbiznisz szagú dolog ez, ha jobban belegondolunk.)
Szerintem, ha az állam, most, hogy olyan komolyan felmerült a sértettek jogainak hatékony védelme megtehetné, hogy teljes költségmentességet ad az összes sértett polgárijogi igényének érvényesítéséhez, kötelezi a büntetőbíróságokat ezen igények és a büntetőügy egyidejű elbírálására, rendkívüli esetekben pedig polgári bíróság előtti soron kívüli eljárás lehetőségét biztosítva. Azokban a nagy pertárgy értékű, vagy speciálsi polgári jogi igények esetében, amelyek elbírálásához kötelező a jogi képviselet fizesse az állam a kirendelt ügygondnok védők díját (ne a sértett legyen kénytelen ügyvédi költséget állni).
Szerintem ideje lenne ezeket, vagy ehhez hasonló, akár sokkal jobb, hatékonyabb jogszabály változásokkal előmozdítani a sértettek jogvédelmét, mert:
a végén még azt hiszi az ember, hogy nem is az ügyvédek számára fontosabb az elkövető, mint a sértett, hanem az államnak!
Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök!
Zeke Laci
