Rábukkantam egy hírre, egy "újságban" (nevét le se írom, ráadásul biztos több újság is van, ami lehozta ezt a valamit), amelyből arra derült fény, hogy én, a dörzsölt ügyvéd indítottam el a "börtönbizniszt", mégpedig Burkáékkal.

No fene! Mindig tanul az ember. Elolvastam hát, mert kíváncsivá tett a dolog. (Elárulom, hogy egyetlen börtönviszonyok miatti kártérítés iránti pert sem indítottam, így tényleg érdekelt, hogy miért gondolja azt rólam bárki ember fia, hogy én indítottam el a "lavinát".) Mulatságos dolog olvasni, hogy az ember milyen "dörzsölt", meg, hogy mi mindent nem átall tenni (főleg olyat, ami egyébként eszembe sem jutott). Egy ilyen demagóg locsogásra egyszerűbb egy blogban felelni, mint minden érdeklődő ismerősömnek elmagyarázni, hogy mi is van tulajdonképpen. Nos.

A börötnbiznisz első nagy haszonélvezője a gyilkos Burka

Írja a vitriolos tollú nem-tudom-én-ki a címben. Burkáék - legjobb tudomásom szerint - soha nem kértek és kaptak egyetlen fillért sem senkitől a börtönben fennálló viszonyok miatt. Egy biztos, én nem indítottam ilyen eljárásokat és biztosra veszem, hogy tudnék róla, ha valamelyik kolléga ezt megtette volna. 

Dörzsölt ügyvédek és álcivilek segítségével sok millió forinttal nyúlják le a magyar államot különféle bűnözők.

Nem tudom, lehet, hogy a "dörzsöltet" még bóknak is vehetném... A "lenyúl" kifejezés jelentésének viszont szeretném, ha a "cikk-gépelő-ember kicsit utána nézne (végülis - elvileg - a magyar nyelvből élne). Ez a kifejezés azt jelenti, hogy "ellop", "eloroz", "csalárd módon szerez meg valamit". Ez semmiképpen nem felel meg a jogerős és végrehajtható másodfokú bírósági ítélet alapján kifizetett pénznek. Burkáék esetében sem (akik nem a börtönviszonyok miatt kapták a pénzt, hanem az előzetes letartóztatás hat éve miatt kaptak kártalanítást). Mindenesetre furcsa elképzelése lehet a jogszolgáltatásról és a jogállamiságról annak a szerencsétlennek, aki "lopásnak" tekinti a jogerős bírósági ítéletet.

börtönbiznisz dübörög: 12 ezer eljárás van folyamatban

Mint mondtam nem ismerem ezeket az ügyeket, mert nem vettem bennük részt, de annak alapján, amit a sajtóban olvasni lehet a helyzet az, hogy ezek nem "folyamatban lévő" ügyek, hanem olyan ügyek, amelyekben már jogerősen megállapította a bíróság azt, hogy a magyar állam jogellenes magatartással kárt okozott. A jogerős és végrehajtható ítélet pedig azt jelenti, hogy a bíróság (nem az ügyvéd), a hatályos jog szerint (nem kénye-kedve szerint) megállapította a tényállást. Ez a szám nem azt jelenti, hogy az ügyvédek ennyiszer támadtak hazájukra, hanem azt, hogy az állam ennyiszer biztosan megszegte azokat a törvényeket, amelyeket maga hozott.

az állam már több mint 10 milliárd forint kártérítést volt kénytelen kifizetni

Igen: az, akiről jogerősen megállapítják, hogy jogellenesen kárt okoz valóban kénytelen fizetni. Az lenne a probléma, ha ez nem így történne. (Hála Istennek a kifizetések felfüggesztése még nem jelenti azt, hogy a jogerős ítélet végrehajtását megtagadják. Azt, hogy ez a kettő ugyanaz lenne, csak a tényleg nagyon hülyék hiszik el, akiknek hiába is magyaráznánk.)

Eztán tér rá a cikk-gépelő-ember Burkáék ügyére (aminek, mint láttuk semmi, de semmi köze nincs a börtönviszonyok miatti kártérítésekhez). Ők voltak - a cikk szerint - "az első és legnagyobb haszonélvezők". Amit ők "élveztek" az valójában az volt, hogy előzetes letartóztatásban voltak több, mint hat évig ketten, apa és fia, majd jogerősen felmentették őket a vád alól. Ezért és nem a börtönviszonyok miatt kapták meg a 45 millió forintot. Lehet, hogy ez nem tetszik a cikk-gépelő-embernek, de ez nekik járt. (Ezt hívják "kártalanításnak", nem kártérítésnek.) Ez a törvény. Ahogyan a börtönkártérítések ügyében is, úgy ez esetben is a jogalkotóhoz, az államhoz kell fordulnia annak, akinek ez nem tetszik.

Eztán jön a "pompás dramaturgiai csattanó, a lead zárásaképp":

A slusszpoén pedig, hogy ügyvédjük még újabb tízmilliós kártérítéssel próbálkozott be, sőt azzal fenyegetőzött, hogy a strasbourgi bíróságig megy az ügyben

Hogy honnan veszi azt a marhaságot, hogy én bármi ilyesfélével "bepróbálkoztam" volna az már örökre az ő titka marad. Ha ez a kitaláció valamiért örömet okoz neki, akkor ám legyen.

A cikk szövegében aztán tételesen kibontja a butaságokat. Mindjárt egy erős kezdés:

Magyarország legnagyobb összegű kártérítését nyerte meg Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc 2007-ben. Dörzsölt ügyvédjük, Zeke László segítségével

Most már egészen biztos, hogy "dörzsölt" vagyok, ezt jóleső érzéssel konstatálom, az efféle készségekre ugyanis elengedhetetlen szüksége van az ügyvédnek. Egy picit azért pontosítanék. Szerintem nem ez az ügy volt a legnagyobb összegű kártérítés, amit Magyarországon valaha megnyert egy magánszemély "dörzsölt" ügyvédi segítséggel, hanem a Lepke per, amit volt szerencsém (mind a három bíróság előtt folyó összes eljárásban) megnyerni a kokadi gazdának. Persze ezzel - a cikk-gépelő-ember szemében - lehet, hogy ismét rossz fát tettem a tűzre, merthogy abban a Guinness-rekord ízű hülyeségben a másfél milliárd forintot kért az ügyész az állam nevében és javára a nyilvánvalóan ártatlan gazdától. Lehet, hogy én, gonosz abban a perben is hazámra törtem? Ahelyett, hogy hagytam volna, hogy az elképzelt lepkék elképzelt élőhelyének elképzelt megkárosítása miatt a kokadi gazda és családja "élőhelyét" tegye tönkre az állam irdatlan kártérítéssel (merthogy mindenük ráment volna a kártérítésre, igaz a gazdának börtönt is "felajánlottak", ami ha átmeneti időre is, de legalább egy családtagnak biztosíthatta volna a lakhatást, ha nem is a legkomfortosabb körülmények között.) Egy kis kitérő azok kedvéért, akik a Lepke per részleteit nem ismernék:

Visszatérve a Burka ügyre: A cikk-gépelő-ember valahogy így összegezi a lényeget:

A perújításkor a Debreceni Törvényszék már bizonyítottnak látta, hogy valóban Burkáék a gyilkosok és emberölés miatt 12 és 10 évre ítélte őket.

Valóban ez történt. Sajnos. Magam ezt a perújítási eljárást súlyos justizmordként éltem meg, de tudom, hogy rendes perorvoslat formájában ez már nem támadható. A rendkívüli perorvoslatok igen korlátolt lehetőségei miatt nagyon behatárolt a mozgásterünk. Viszont a cikk miatt - ha már így felemlegetjük az ügyet - legalább módomban áll véleményemet, aggályaimat megosztani. Amennyire a cikk-gépelő-embernek jogában áll 12.000 jogerősen lezárt ügyet vitani, úgy nekem is jogomban áll azt az egyet, amivel kapcsolatban engem is felemlegetett.

A perújítás előtt csaknem másfél évtizeddel meghozott jogerős másodfokú ítélet tökéletesen értékelte a megállapított tényállást, ami felmentéshez vezetett. A cselekmény elkövetésének összes vélt bizonyítékát megcáfoltuk. Emellett olyan súlyos körülmények is mellettünk szóltak, amelyek nem a bűnösség bizonyítékait cáfolták, hanem védencem ártatlanságát látszottak bizonyítani. (Nem volt semmiféle DNS minta, szagnyom, ami id. Burka Ferenc bűnösségét alátámasztotta volna, a sértett markában hosszú vörös hajszál volt, ami a rövid, fekete hajú vádlottak egyikétől sem származhatott, nem volt indítéka a tettnek: hiányzott az úgymond ellopott antenna stb.) 

A perújítás indoka valóban az volt, hogy 18 évvel a cselekmény elkövetése után (!) megtalálták az addig keresett antennát, a tett indítékát, mégpedig egy faluszéli illegális hulladéklerakóban. Szerintem első látásra is abszurd még az ötlet is, ez laikusok is könnyedén beláthatják. Hogy a 45 milliós kártalanítás miatt, vagy ez anélkül is ment volna, nem tudom, de a lényeg az, hogy Burkáék esetében ilyen bizonyíték alapján elindult a perújítási eljárás. (személyes véleményem az, hogy ahhoz, hogy ilyen "bizonyíték" alapján eljárás induljon ahhoz azért "Burkának kell lenni".) A cikk-gépelő-ember ezért gépelhette bele ezt a cikkbe:

Mint kiderült: egy háromezer forint értékű tetőantennát vittek el, ezért verték halálra a férfit.

Először is, pontosítsunk: az antenna, amit 18 évvel később "megtaláltak" a szakértő véleménye szerint akár a keresett antennával azonos típusú is lehetett. Tehát nemhogy nem azt az antennát találták meg, de még abban sem lehettek biztosak, hogy az egy olyan típusú antenna volt, mint amelyet elvileg elvittek a tett helyszínéről. Még komolyabb probléma, hogy a perújítási eljárásban kiderült, hogy az az antenna, amelyet elvileg elvittek Burkáék a helyszínről nem is tűnt el, hanem részben a tető ereszcsatornájában, részben az udvaron volt, darabokra szétszerelt állapotban. A bíróság úgy vélekedett, hogy a meg nem talált részeit az antennának azért el lehetett vinni, s akár azokkal a maradék darabokkal is lehetett TV-t nézni. (A tárgyaláson az ereszcsatornában megtalált antenna darabok rejtélyére még az a feltevés is elhangzott, hogy az ellopott antenna darabjait utólag akár a varjú is visszadobhatta az ereszcsatornába.) Arra már nem kaptunk magyarázatot, hogy aki embert öl egy antennáért, az vajon miért szedi azt szét darabokra, s miért szórja szét a helyszínen azt, ráadásul úgy, hogy nem hagy sem DNS mintát, sem szagnyomot maga után. Rejtély maradt viszont, hogy a perújítási eljárásban hogyan lehetett 18 évvel később megtalálni azt az antennát egy szemétlerakóban, amit - mint kiderült - el sem vittek a helyszínről. 

Nyilván tarthatatlanná vált az antennáért öltek koncepció, így aztán ki is rekesztették azt a bizonyítékok köréből. Ennyit a jól értesült cikk-gépelő-ember hiteles tényállításáról. 

Aki idáig eljutott ennek a blognak az olvasásában azt nyilván érdekli, hogy mégis hogyan lehet így elítélni valakit ilyen súlyú vádakkal, ilyen súlyú büntetéssel. Főleg azért, mert a perújítás szigorú szabályai szerint csak az új bizonyíték értékelését végezhette volna el a bíróság, s mint láttuk az antenna koncepció összeomlott. 

Hát úgy, hogy a bíróság - megítélésem szerint túllépve a törvényes kereteket - a teljes peranyagot újra tárgyalta, minden már jogerősen elbírált ténymegállapítást újra értékelt, újra mérlegelt. Megítélésem szerint ez az elv szintjén is megengedhetetlen, ami pedig a gyakorlatban történt az szintén. Ezért hivatkoztam erre az esetre justizmordként.

felbukkantak új, fontos koronatanúk – többek között Burka Ferenc élettársa, sógornője, valamint a később szintén gyilkosságot elkövető unokája – akik Burkáék ellen vallottak

Most abba ne menjünk bele, hogy a cikk-gépelő-embernek fogalma sincs a szereplőkről (keveri a két Burkát), szorítkozzunk inkább a lényegre. A cselekményt senki nem látta, a  "koronatanú" id. Burka Ferenc unokája, ifj. Burka Ferenc fia volt, aki a két Burka egyik veszekedését hallgatta ki (14 évvel a cselekményt követően), amiből kiderült, hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán. (Most hagyjuk is a volt éllettársat, vagy az anyóst, akik csak a fiú elbeszéléséről tudtak beszámolni, tehát csak közvetett tanúk, s akik nem tudták megbocsátani ifj. Burkának, hogy a kártalanításból nem kaptak pénzt.)

A "koronatanúról" egy korabeli újságíró, aki egyébként a tárgyaláson jelen volt azt írta, hogy egy "hazug, tolvaj, részeges kamasz", mert ezekre a jelzőkre utaló tényekről számoltak be a rokonok, akik ezt is az ifj. Burka terhére rótták, mondván, hogy félrenevelte a gyereket. (Komoly akadályt jelentett a nevelésben, hogy ifj. Bukra, ugyanebben az ügyben hat évet, előzetes letartóztatásban töltött, azért kapott kártalanítást.) Ez a szerencsétlen fiatal gyerek valóban problémás személyiségnek tűnt, de azt akkor még nem tudtuk, hogy Németországban kitartott prostituáltakat is gyilkol, merthogy ez csak a per későbbi szakaszában derült ki. Mi igyekeztünk arról meggyőzni a bíróságot, hogy a megbízható, szavahihető tanút mi nem ilyennek gondolnánk. Annál is inkább, mert az perrendszerűen beigazolódott, hogy ez a gyermek korábban az apját (ifj. Burka Ferenc) azzal akarta arra kényszeríteni, hogy magához vegye és tartsa el, hogy megfenyegette: ha nem veszi magához, akkor olyat fog mondani, ami miatt őt elviszik. Ez mint láttuk meg is történt (a rendőrség, az ügyészég és a bíróság asszisztálásával.)

Ebben a speciális esetben a bíróság szokatlanul megértőnek mutatkozott a "koronatanú" szavahihetőségét illetően. Miért ne lehetne egy prostituáltat agyonszurkáló, apját fenyegető és zsaroló, családtagjait meglopó, részeges intézeti kamasz igazmondó? A különleges bánásmód keretében azt is kénytelen voltam elviselni a tárgyalóteremben, hogy engem egy ízben gyors egymásutánban háromszor "sík hülyének" nevezett, a bíróság pedig kifejezett kérésemre sem volt hajlandó ezt szankcionálni azzal az indokkal, hogy "az éremnek két oldala van" (hogy ez mit is jelent valójában abba most nem érdemes belemenni).

De nézzük a lényeget: mit is mondott a "koronatanú"? Azt, hogy az apja és a nagyapja összevesztek, id. Burka leszidta ifj. Burkát, amiért ifj. Burka addig, amíg id. Burka antennát lopott, ahelyett, hogy csak őrt állt volna megölte azt az embert. Szemére vetette, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy amire ő visszajött a lopásból, addigra megölte azt az embert. Tehát azt állította, hogy volt antenna lopás (láttuk hogy nem), azt is állította, hogy az apja volt, nem a nagyapja (mindkettőt elítélték). További bonyodalom ezzel a vallomással, hogy a veszekedés előzménye az volt, hogy a "koronatanú" nagyanyja felhívta Burkáékat telefonon, hogy tudja ki a tettes, mégpedig a "koronatanútól". A veszekedés viszont a telefonhívás UTÁN és MIATT volt. Bizonyított, hogy egy telefonhívás volt csak. Hogyan tudott beszámolni a "koronatanú" nagyanyja a telefonhívásban arról a veszekedésről, ami csak a telefonhívás után volt? A hazugság tehát nyilvánvaló!

Ennek ellenére Burkáékat elítélték (egyébként nem annyira, mint amit a cikk ír). Azt gondolom, hogy az aggályaim alaposak és nem önkényesen gondolom erről az ítéletről, hogy justizmord. 

Ezt követően kanyarodik rá emberünk a börtönbizniszes, divatos szálra, egy ordas nagy hazugsággal indítva:

Az ügyvéd, Zeke László még ekkor is látott fantáziát a börtönbizniszben: újra feltüzelte Burkáékat, hogy pereljenek – ezúttal jó hírnevük megsértése miatt, 10 millió forintra…

Természetesen ebből az egészből egy szó sem igaz (emellett, mint tudjuk a jó hírnév sérelmével kapcsolatos polgári jogi igénynek megint csak semmi köze nincs a börtönviszonyok miatti kártérítésekhez). Ezért aztán tovább konfabulál a cikk-gépelő-ember:

Burka Ferenc és fia azóta is börtönben vannak, fejben költik már el az újabb milliókat, miközben az államnak esélye sincs arra, hogy visszaszerezze azt a 45 millió forintot, amit gyilkosoknak volt kénytelen kifizetni.

Csúsztatás, hogy azért nem tudja az állam a 45 millió forintot visszafizettetni, mert arra semmi esély nincs. A valóság az, hogy az állam ezt meg sem próbálta, s úgy vélem, hogy ezt jogvesztő határidő elmulasztása miatt már meg sem tehetik! (Most tessék felháborodni!) Tehát a 45 millió forint jogerős kártalanítási összegről még mindig jogerős ítélet van. Az elégedetlenkedő, az állami pénzek felett őrködő cikk-gépelő-ember igazán megkérdezhetett volna valami illetékest, hogy ugyan miért nem intézkedtek Burkáék ügyében? Ha fáj nekik a jogerős kártalanítás, ha szerintük az nem jár, akkor miért nem indultak eljárások ez ügyben? Nem sopánkodni kell, meg fantáziálni, hanem dolgozni! 

A cikk eztán - a vegytiszta demagógia jegyében - a börtönbiznisz haszonélvezőiről szól, a mára már jól megszokott modorban. Tökéletesen megfeledkezve faék egyszerűségű igazságokról. Hogy aki kárt okoz, annak meg kell azt térítenie. Hogy a jogállam teremtette biztonság lényege, hogy akkor is meg kell téríteni a kárt, ha azt a legnagyobb hatalom: az állam okozza! Hogy a tisztességes emberek akkor érezhetik magukat biztonságban, ha az állam jogsértései ellen is van joguk fellépni. Hogy a kárt, az adófizetők megkopasztását nem a rabok és az ügyvédek, meg a bírók okozták, hanem az állam.

Ha mindenképpen haragudni akarunk valakire, akkor a károkozóra és ne másra haragudjunk, mert az butaság. Nem az ügyvéd, nem a bíró határozza meg, hogy mi a “szanatórium” és mi a kínzás, hanem az állam döntötte el, jogszabályba foglalva. Pedig ez olyan egyszerű! Ha valaki igazságtalanul gondolkodó hülyének tartja azt, aki megszabta, hogy hány négyzetméter kell egy rabnak, s ha az nincs meg, akkor naponta mennyi kártérítést kell fizetni, akkor bizony nem az ügyvédre, nem a bíróra, hanem a jogalkotóra, tehát az államra kell haragudni, mert ezt ők szabták meg!

Mindenki jobban szeretné, ha a sértett jutna hozzá kártérítéshez, mint az elkövető. Az ügyvédek is. A jogérvényesítés kereteit a jogszabályok adják meg, nem az ügyvédek, bírók kénye-kedve szerint történik. Nem az a kérdés, hogy miféle gusztusa van az ügyvédnek, s nem az a valóság, hogy az ügyvéd az elkövető pártján áll, hanem az a helyzet, hogy a jogszabályok gördítenek akadályokat a sértetti jogérvényesítés elé. Nem az ügyvédek nem védik eléggé a sértetteket, hanem a jogszabályok!

A szomorú helyzet az, hogy az állam semmit nem fizet a sértettnek, az elítéltnek kifizetett kártérítést viszont, ha van sértett, akkor azt sértett kapja meg. Ha valóban fontos az államnak a sértett érdekeit is védeni, akkor itt a jó alkalom a rossz jogszabályokon változtatni! Az ügyvédek - köztük én is - sokszor képviselek sértetteket is a büntetőeljárásban, akiknek igyekszünk a polgári jogi igényeit érvényesíteni, de a jogszabályok ezt nagyon kevéssé teszik lehetővé. Miért kell a sértettnek külön pert indítania a kárai megtérítése végett? Miért nem ítélik meg neki a kártérítést rögtön a büntetőeljárásban? Miért kell a sértettnek közjegyzői költséget, illetéket, szakértői díj előleget fizetnie, ha azt akarja, hogy kártérítést kapjon? Miért kell neki ügyvédet fizetnie azon kártérítési perekben, ahol a jogi képviselet kötelező? Miért tartanak ezek a perek gyakran évekig? Miért nincs részükre teljes költségmentesség, kirendelt ügygondnok-ügyvéd? Miért nincs soronkívüliség ezekben a perekben?

Nem az ügyvédek, nem a bírók, hanem a jogszabályok miatt. Nem ismerem a pontos statisztikai adatokat, de biztos vagyok abban, hogy milliárdos tételben jelentene plusz terhet az államnak, ha ilyen módon gondoskodna a sértettekről. Sokba kerül a sértettek jogait előmozdítani, ezért elspórolom azt. Ez nem "biznisz"? Tessék egy kicsit gondolkodni! Itt lenne az ideje annak, hogy az ügyvédek basztatása helyett azokon kérjék számon a morális problémákat, akik valóban felelnek is ezért!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci