Jelezzük, ha gond van

Lebbezzünk felfele!

Lebbezzünk felfele!

Virálisan terjedő hülyeség a jogszolgáltatásban

avagy a "telik-nemtelik" vírus

2020. március 28. - Lebbezzünk felfele!

Jordán Ferenc hálózatkutató biológustól 2019. őszén olvastam először arról, hogy "borotvaélen táncolunk", hogy egy globális járvány kitörésének valóban nő az esélye, s hogy mindennek mi köze van a klímaválsághoz, a biodiverzitáshoz, a természeti környezet pusztításához. A koronavírus járvány magyarországi megjelenésekor már mint "látnokot" szólaltatta meg Stumpf András őt, azt a tudóst, aki már egy éve megmondta, hogy az emberiség "az elmúlt évtizedekben mást sem tett, mint megágyazott az új vírusoknak és más kórokozóknak".

Ezekhez a tudós által elmagyarázott, mi több: előre jelzett jelenségekhez nincs mit hozzá tenni, legfeljebb elgondolkodni lehet rajtuk, a tanácsokat meg lehet szívlelni. Én, mint gyakorló ügyvéd nem tudtam nem észre venni nyilvánvaló analógiákat a vírus által okozott betegségek biológiai természete és a jogszolgáltatás rendszerének rendellenes működése között. Jordán Ferenc szerint: 

A vírus nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis fehérjébe csomagolt géndarab, amely leszakadt egyszer, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül bekerül valaki más szervezetébe, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. Egy genetikai hekker.

"Békeidőben" a perek menetét a Polgári perrendtartás szabályozza. A 148. § rendelkezik az ítélkezési szünet(ek)ről, ami a nyári szabadságolások és a karácsony és szilveszter közötti időszakban biztosítja a jogszolgáltatásban dolgozók számára a pihenés lehetőségét azzal, hogy az évnek ezekben a szakaszaiban a bíróságok nem tartanak tárgyalást (kivételes eseteket leszámítva), azok a határidők pedig (amelyek elmulasztásához egyébként súlyos jogkövetkezmények fűződnének) nem telnek. Ezen intézkedések nélkül szinte lehetetlen lenne szabadságokat kiadni, nyaralásokat, a karácsonyi pihenést, feltöltekezést beiktatni életünkbe. Egyébként senkinek semmi baja nem lesz, ha karácsony után egy hétig, nyáron pedig az augusztus 20-ig tartó egy hónapig nem tartanak a bíróságok tárgyalást, az ügyfelek pedig nem agyalnak a beadványokon.

Ennek az ítélkezési szünetnek is megvan a maga története. Kezdetben csak nyáron volt. Karácsonykor csak valamiféle rendszer-karbantartásnak álcázott, hallgatólagos megállapodáson alapuló "kvázi-ítélkezési szünet" volt, mondván, hogy "álljon már meg a menet,

ne csináljunk már Krisztusból bohócot!

Aztán - nyilván a jóérzésű, normális emberek nyomására - törvény erőre emelkedett az intézményesített karácsonyi ítélkezési szünet is. Az persze egy külön probléma, hogy - a bírói függetlenség okán - annak nincs akadálya, hogy a bíró "pillanatnyi elmezavar", vagy más hasonló körülmény hatására az ítélkezési szünetben is tartson tárgyalást akkor is, ha a törvény ezt egyébként nem teszi lehetővé. (A törvény furcsa szövegében az van, hogy ítélkezési szünetben tárgyalást tartani "nem lehet", de mint látjuk "lehetni éppen lehet", csak normális bíró ilyen időpontra nem tűz tárgyalást.)

A rendes kerékvágásban folyó élet menetében eddig legfeljebb az jelenthetett némi problémát, hogy a bírák egyrészének megrögzött szokásává vált (főleg karácsony előtt) letisztítani az asztalukat a folyamatban lévő ügyek lezárásával. Valamilyen rejtélyes okból éppen a Teremtő Atya Úristen földi megtestesülésének időpontja évfordulójához látták jónak időzíteni a jogvesztő határidőkkel támadható határozatok meghozatalát. Ez a furcsa szokás eléggé kellemetlen, mert az ítélkezési szünetig is telik a határidő, az ítélkezési szünetet követően pedig a határidő múlása ott folytatódik, ahol előtte abbamaradt. Ilyenkor kell a két ünnep között az ügyfelekkel a fellebbezésen gondolkodni. Önvédelemből ezért fenyegettem meg a poklok kénköves tüzével azokat a bírákat, akik ilyesmire ragadtatják magukat:

Ilyen előzményekkel ért bennünket a koronavírus járvány. Látható, hogy a Polgári perrendtartás nem volt felkészülve erre a helyzetre. Egy kicsit idétlenül fogalmazva, de többé-kevésbé világosan rendezte a helyzetet az év megadott időszakaiban. A rendkívüli lehetőségről viszont nem rendelkezett! Nincs "rendes", vagy "rendkívüli" ítélkezési szünet, csak ítélkezési szünet van. Ami pedig nincs, azt - ugye - elrendelni sincs mód.

Nem baj, amit elrendelni nincs mód, azt attól még elrendelni lehet. ("Nem kerítés az", szokás mondani, ha rámegyünk az autóval a záróvonalra, s valaki figyelmeztet, hogy azt "nem lehet".) A 45/2020. (III. 14.) Korm. rendelet az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetésével együtt el is rendelte a rendkívüli ítélkezési szünetet. Hogy az mit jelent viszont nem kötötték senki orrára. Az logikusnak tűnt, hogy nem lesznek tárgyalások, de az már egyáltalán nem, hogy mi lesz a határidőkkel.

Másnap az Országos Bírói Hivatal elnöke a 35.SZ/2020. (III. 15.) OBHE határozattal igyekezett a jogász társadalom segítségére sietni valamiféle magyarázattal. Ehhez tudni kell, hogy az OBH elnök a bírói szervezet élén álló tekintélyes vezető, de nem jogforrás. Az ő határozatai nem minősülnek jogszabálynak. Ez most mindegy is. Azt leszögezte, hogy tárgyalásokat nem szabad tartani, viszont nagyon beszédesen hallgatott a határidőkről... Hoppá! - szaladt át egyre több jogász agyán, hogy a határidők lehet, hogy telnek, hiszen lényegében senki nem mondta, hogy nem, s tulajdonképpen erről jogszabály sem rendelkezik.

Az OBH elnöke nyilván érzékelte a problémát és két napra rá hozott egy újabb határozatot (ismétlem ez nem jogszabály), amiben kimondta, hogy a rendkívüli ítélkezési szünetben nemcsak a tárgyalások nem lesznek megtartva, hanem a határidők sem telnek (37.SZ/2020. (III. 17.) OBHE határozat). Lényegében arról határozott, amit minden jóérzésű, normális ember gondol: hogy a rendkívüli ítélkezési szünet pont olyan, mint a rendes, csak máskor és más miatt van. Amennyire veszélyes a bíróságnak talélkozni a tárgyaláson a többi emberrel, ugyanannyira veszélyes az ügyvédnek, vagy a feleknek találkozni a többi emberrel a tárgyaláson kívül irodában, postán stb.

Az észszerű, logikus gondolkodás "pünkösdi királysága" egy napig tartott. az OBH elnök másnap ugyanis hatályon kívül helyezte a 37-e sorszámú határozatát a határidők vonatkozásában. Kimondta, hogy a határidők nyugvásának megállapításához jogszabály kell, ő pedig nem jogalkotó, úgyhogy a határidők telnek (39.SZ/2020. (III. 18.) OBHE határozat). Az továbbra is rejtély, hogy amennyiben jogi norma híján telnek a határidők, akkor jogi norma híján hogy lehet, hogy tárgyalások viszont nincsenek? Az most ne firtassuk, hogy amennyiben a bírósági dolgozók egészségéről van szó, akkor van jogi norma, ha pedig a felek, ügyvédek egészségéről van szó, akkor nincs jogi norma, inkább örüljünk, hogy a hülyeség csak félig hatalmasodott el, legalább tárgyalásokon nem kell megjelenni, akkor sem, ha erre nincs jogszabály.

Maradt a józan belátás. A döntés javarészt a bírók kezében van, nekik kell ezzel a józansággal élni, akkor is, ha ez mostanság "hiánycikk". A jogalkotók látható csetlés-botlásán ugyanis túl lehet lépni. Erre többféle módszer is van. Megállapíthatná, hogy az ítélkezési szünet, az bizony ítélkezési szünet, ha rendes, ha rendkívüli, s ha elrendelték, akkor bizony annak a joghatásai beállnak, nemcsak a tárgyalások megtartására, hanem a határidőkre is. Hál' Istennek van olyan bíró, aki ezt az utat választja. A bíró megállapíthatná az előtte folyó ügyben, hogy a bíróság működése elháríthatatlan külső akadályba ütközik, ami miatt (ahogyan háború, vagy természeti katasztrófa esetén pl.) félbeszakad az eljárás. Olyan józan belátású bíró is van, aki ezt a megoldást választja, Isten áldja meg őket is! (Mondjuk nem nehéz belátni, hogy a bíróság működése akadályoztatva van, mikor az épület be van zárva, iratbetekintés nincs, panasznap, ügyfélfogadás nincs, a beérkező iratok karanténba kerülnek stb. stb.)

Sajnos azonban még mindig (immáron a kijárási korlátozások elrendelésének időszakára is) kapunk mi, ügyvédek határozatokat 8-15 napos határidőkkel, azok elmulasztása súlyos jogkövetkezményeivel.

Idő közben az egészségügyi veszélyhelyzet jogszabályban meghatározott időtartama letelt, a veszélyhelyzet viszont sajnos nem, hanem éppen, hogy fokozódik, az Országgyűlés pedig még nem hatalmazta fel a kormányt a korlátlan rendeleti kormányzásra, így jogi norma továbbra sincs ezekre a határidőkre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lelkiismeretes ügyvéd betartja a határidőket, ügyfeleit figyelmezteti erre, mindez pedig értelemszerűen újabb kapcsolatokat (ügyvédekkel, ügyfelekkel, szakértőkkel, tanúkkal, hatóságokkal, postahivatalokkal stb.), s amíg a bíróságra, hatóságokhoz beérkező iratok karanténban türelmesen várják az ügyintézést, addig az ügyvédeket és ügyfeleket intézkedésre kötelezi a bíróság, hatóság. Nekünk nem áll módunkban az iratokat karanténba tenni, mert mire a karantén ideje letelne, addigra kicsúszunk a határidőkből.

A furcsán megfogalmazott rendelet a kijárás korlátozásáról kifejezetten idétlen módon igyekszik rendezni a helyzetet. Felsorolja a lakhely elhagyását indokolttá tevő alapos okokat (köztük a "sláger" a fodrész és a manikűrös felkeresése) annak behatárolása nélkül, hogy az otthon unatkozó ember ilyen ürüggyel meddig merészkedhet el otthonról. A kiskapukat kereső magyar ember műköröm újraépítésének vágyával az ország bármely szegletébe elkalandozhatna...

Ezeken a dolgokon mélázva jutottam el - Jordán Ferenc nyomán - a felismerésig, hogy:

A jogalkotásba csomagolt hülyeség vírusként működik: nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis jogszabályokba, határozatokba csomagolt szöveg darab, amely leszakadt egyszer értelmes gondolatokat megfogalmazó mondatokból, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül eljut a jogalkalmazók tudatába, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. A bíró és az ügyvéd hülye lesz tőle.

Nem feltételezem, hogy a mostani helyzetben bárki ártani akarna a közösségnek. Ezzel a pár gondolattal pusztán csak azt szeretném elérni, hogy azok, akiknek módjában áll most felelős döntéseket hozni gondolkodjanak. Tudom, hogy nem egyszerű, meg igen fárasztó is, de most fontos lenne! Igyekezzünk a furcsán megfogalmazott jogszabályokból a lényeget kiszűrni, hogy a lényeg most embertársaink egészségének védelme. Most pár hétig, akár egy-két hónapig semmi baj nem lesz abból, ha a peres határidők nem telnek. Olyan ez most, mint a téli, nyári szünet, csak akkor a szabadságolásra, a pihenésre készülünk, most pedig a túlélésre. Ezektől a picit megnyúló határidőktől nem fog megakadni a gazdaság, nem válnak munkanélkülivé az emberek, betegségeket sem fognak elkapni. Sőt! Több energia marad a fontosabb feladatokra.

Ha most valóban fontos ügyek intézése (gondoskodáás a családról, a közvetlen környezetről, digitálisan oktatott gyermekeinkről) helyett a perlekedéssel, a lezárt ügyek statisztikájával, az ügyfélforgalmi statisztikákkal s más egyéb hívságokkal foglalkozunk, akkor nemcsak picit vagyunk hülyék, hanem bizony oltári nagy barmok vagyunk!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

A bejegyzés trackback címe:

https://lebbezunkfelfele.blog.hu/api/trackback/id/tr2515565982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása