A győri polgármester botrányának nincs egyetlen eleme sem, amely ne lenne visszataszító. Hogy az megtörténhet, amit láttunk (hogy erre van mód és lehetőség). Hogy az meg is történt. Hogy úgy történt meg, ahogy (mulatós zenére, kartonszámra felhalmozott olcsó borok tetején budipapírral, hadd ne soroljam). Hogy azt filmre is vette valaki (egy nyilván rossz szándékú bennfentes). Hogy ezt a filmet nyilvánosságra is hozták (ártó/leleplező szándékkal, egyébként erkölcstelen bűncselekményt elkövetve)... Ez mind-mind visszataszító. Mégpedig minden apró részletében. Egyetlen filmkocka nem akad, ami bármilyen szempontból (tartalmi, esztétikai, technikai) jellegét illetően ne lenne visszataszító. Szerintem, ha maga Martin Scorsese rendezte volna ezt a húsz másodpercet, akkor sem lehetett volna jobban összeválogatni azokat a díszleteket, beállításokat, amelyek kiváltották azt a hatást, amit az elmúlt héten megtapasztaltunk.

Egy vaskos kötetet meg lehetne tölteni ennek a húsz másodperces filmnek az elemzésével, egészen a elkészítésének indokaitól, keletkezésének körülményeitől kezdve a képkockákon látható történéseken, díszleteken át, a film hatásáig. Nincs egyetlen olyan (akár a filmen látható, akár a film készítésében, nyilvánosságra hozásában) szereplő személy, akivel ne lenne morális, vagy jogi probléma. A nyílt vizen történteken túl vonatkozik ez a film előtt és után történt valamennyi történésre is, a feltárulni látszó, erősen gyanús ingatlan-ügyektől egészen a választás végeredményéig. 

Ebben a hatalmas "lócitromban" azonban mégis felfedezni vélek egy ép zabszemet, ami talán később még szárba is szökkenhet! Ha úgy tetszik valami pozitívumot: Számomra bebizonyosodott, hogy mi, magyarok, kis hazánkban TALÁN MÉGSEM RETTEGÜNK ANNYIRA, a ránk leselkedő rettenetes veszedelmektől, mintsem azt a Borkai botrány előtti hetekben gondolhattuk volna. Ez a húsz másodperces film ugyanis elegendő volt arra, hogy irmagja se maradjon a klímakatasztrófa, az iszlamizáció, a multikulturalizmus, a migránsveszély miatti rettegésnek!