A közjegyzők egyre aktívabb kampányban hirdetik tevékenységüket. Reklám spotok, hirdetések a közösségi oldalakon, televízió riportok… Jól csinálják. Az elmúlt húsz évben bírósági lépcsőfordulók alatti limlomos, dohos irodákból fényűzően elegáns, saját tulajdonú, pompásan berendezett irodákba költöztek. A jogászság perifériáján sinylődőkből egyszer csak a szakma kiváltágos arisztokratái lettek.

Persze hernyóból nem lesz véletlenül pillangó. Ehhez az átalakuláshoz komoly, biztos bevétel kell. Magas, kötelező díjszabás, fix ügyfélkör (az ügyek bizonyos típusában kötelező hozzájuk fordulni, tehát megkerülhetetlenek). Taglétszámuk bennfentes korlátozása a versenyhelyzetet kizárja, nincs gond sem az ügyfélszerzéssel sem a komoly bevétellel. A tízezres létszámú hazai ügyvédséghez képest pár százan vannak. Az ügyfelek kegyeiért, komoly “dzsungel-harcot” vívó ügyvédekhez képest, nagyon kényelmes ez a pozíció. Mintha páncél vértezetű terepjáró fedezékében, sorozatlövő géppuskával vadsznának, miközben az ügyvédek számszeríjjal próbálnak boldogulni. Ez persze önmagában nem baj. Kibulizták maguknak, nagyszerű az érdekképviseletük. Bravó!

De!

Ilyen körülmények között kifejezetten neveletlen viselkedés egyik-másik közjegyzőtől az ügyvédeket ekézni. Azt a valótlanságot sugallni, hogy a közjegyző az adásvételi szerződések megkötésekor mindkét felet képviseli, ellentétben ügyvéddel, aki csak az egyik felet. Ez ugyanis vegytiszta hülyeség. 

Ha megengedőbb vagyok azt mondom, hogy az illető egyszerűen buta: nem ismeri sem a jogszabályokat, sem az ügyvédi etikát. Nem tudja, hogy az ügyvéd ilyenkor pontosan ugyanúgy köteles mindkét fél érdekeit szem előtt tartani, mint a közjegyző. Nemcsak a jogszabályok és az ügyvédi etika okán, hanem saját érdekében is (vita esetén ugyanis rajta fog csattanni az ostor). 

Ha kevésbé vagyok megengedő, akkor azt mondom, hogy az ilyen sugalmazás nem szimpla butaság, hanem az ügyvédek becsületét csorbító ármánykodás. Úgyhogy azt tanácsolom minden kedves ügyfélnek, hogy amennyiben ilyet hall egy közjegyzőtől, nyomban forduljon ki az irodájából, mert az illetővel akár így, akár úgy komoly gondok vannak! Én biztosan nem bíznám magam sem buta, sem ármánykodó emberre!

Kifelé menet az ilyen közjegyző irodájából nyugodtan gondoljuk azt, amit a minap láttunk a parlamentben, Hadházy képviselő úr harmadik, magasba emelt tábláján: “A LÓNAK A FA..ÁT!”