Jelezzük, ha gond van

Lebbezzünk felfele!

Lebbezzünk felfele!

Amikor 64 éves leszek

When I'm Sixty-Four

2020. március 29. - Lebbezzünk felfele!

A 71/2020. (III. 27.) Korm rendelet 6. § (1) bekezdése szerint 2020. március 28. és 2020. április 11. között kijárási korlátozásokat vezettek be. A jogszabály külön szabályozza az "öregek" tevékenységét:

Saját és családja érdekében a 65. életévét betöltött személy az élelmiszerüzletet, drogériát, piacot vagy gyógyszertárat 9.00 óra és 12.00 óra közötti időben látogathatja

Ők tehát az "öregek", akikre fokozottan figyelni kell, akiket védeni kell a koronavírus járvány miatti egészségügyi veszélyhelyzetben. Ebből az következik, hogy a "fiatalság" utolsó éve a 64! Róluk szól a Beatles legendás, nagy slágere.

Will you still need me, will you still feed me, when I'm sixty-four? (Lesz-e még rám szükséged, adsz-e még ennem, amikor hatvannégy éves leszek?)

Erről a dalról kiváló elemzések olvashatóak Ian MacDonald: "A fejek forradalma" című könyvében (ez a könyv az összes Beatles dal elemzését, tű-pontos értékelését adja, a legapróbb finomságokat is elemezve), illetve Bob Spitz: "A Beatles teljes története" című könyvében (ami talán a legteljesebb leírását adja a legendás csapat történetének). A blog bejegyzésben ezekre a forrásokra támaszkodtam.

A Beatles 1966. december 6-21. között rögzítette ezt a könnyed hangvételű, kedves, klimpírozós, kocsma hangulatú dalt az Abbey Road stúdióban. Ez a dal McCartney egyik legelső szerzeménye. A lemezfelvétel ötletét édesapja: Jim 1966. július 2-án betöltött hatvannegyedik születésnapja adta. A Beatles egyik legjobb lemezén, a Sgt. Pepper's Lonley Hearts Club Ban (Bors Őrmester Magányos Szívek Klubja) címűn hallható az eredeti felvétel. A dalt egy kicsit felgyorsítva rögzítették, hogy a hangjuk egy kicsit magasabbnak hangozzon, úgymond fiatalabbnak tűnjenek. Az eredeti felvételen McCartney énekel, vokálozik, zongorázik és basszusgitározik, Lennon gitározik, vokálozik, Harrison vokálozik, Ringo Starr dobol és csőharangon játszik. A zenekar producere: George Martin írt hangulatos klarinét szólamokat, ezt a kíséretet egy trió játszotta fel a lemezre (Robert Burns, Henry MacKenzie és Frank Reidy). Az eredeti felvételen hallható, hogy Lennon a vokál mellett mókás folk-blues gitár pengetéssel tréfálkozik (2:17-2:29), amit McCartney kuncogással vesz tudomásul (2:23). Íme a legendás felvétel:

A varieté hangulatú dalt McCartney már 16 évesen megkomponálta, s eredetileg akkor játszották, amikor a zenekar legelső időszakában (a füstös kis liverpooli Cavern klubban) valami gond volt a beállással, áramkimaradás volt, esetleg verekedés tört ki. A korabeli fiatalság kicsit értetlenül fogadta ezt a nosztalgikus dalocskát, amivel a Beatles első sorban a rajongók szüleinek igyekezett imponálni. A 60-as évek közepén divatba jött a háború előtti slágerzenét felidézni (egyfajta korabeli retró gyanánt). Az akkori tinik ma már bőven benne vannak abban a korban, amiről a dal szól. Egészen biztosan másképpen hallgatják most, mint akkor.

Köszöntsük hát a 64 éveseket, akik - a jogszabályból most már tudjuk - fiatalságuk utolsó évét élik! 

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

A bejegyzés trackback címe:

https://lebbezunkfelfele.blog.hu/api/trackback/id/tr2015568684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása