Kiesett a Loki az NB1-ből! Ez a sorsszerű fordulat az úgynevezett "kiesési rangadón" következett be. Már maga a kifejezés is picit abszurd: "kiesési RANGadó". Miféle "rangot" (társadalmi megbecsülést) jelent az, hogy a leggyengébbek mérik össze erejüket, a Loki és a Paks igyekszik eldönteni, hogy kettőjük közül ki az, aki még a másiknál is szarabbul focizik!? (Mindez pedig az egyébként is rendkívül alacsony színvonalú magyar bajnokságban.)

A jó esetben is egy-két ezer néző előtt zajló eseményekhez képest ezen az eseményen 9.400 ember gyűlt össze. Köztük jómagam is. Ez is egy kicsit "fordítva" van: akkor vagyunk sokan, amikor kiesünk. Nyilván nem én voltam az egyedüli katasztrófa-turista a nézőtéren, merthogy jó előre lehetett tudni, hogy rendkívüli eseményeknek nézünk elébe. A nem sokkal korábban a Kaposvárral a Loki otthonában elért döntetlen után már kutyás rendőrökkel kellett megvédeni a helyi bálványokat saját rajongóiktól. Ez is "fordítva" van: milyen "rajongó" az, akitől készenléti rendőrökkel kell megvédeni a "bálványt"? És milyen "bálvány" az, akinek ilyen "rajongói" vannak? Ehhez képest a botrányosan végződött kiesési rangadóról a rendezők és a rendőrség "nem tudta", hogy az kiemelt kockázatú esemény lehet. Ez is "fordítva" van: mi az, hogy például én tudom, hogy itt komoly a balhé kockázata, a rendőr, meg a rendező pedig nem!?

Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk. Alapvetően "fordítva" éljük világunkat. Ezt a mi fantasztikus anyanyelvünk pontosan visszatükrözi. Nálunk "jön a kanyar",még csak véletlenül se mi megyünk, hanem a kanyar jön. Mi "fénymásolunk", amikor valójában az iratokat másoljuk le (bár a maga nemében zseniális az ötlet, hogy „lemásolom a fényt”). A "bolha-nyakörv" sem a bolhán van, hanem a kutyán, vagy a macskán. A "dobókocka" sem dobál semmit, hanem őt dobálják. A "szélvédő" sem a szelet, hanem bennünket véd. A "házasságkötő-terem" egyáltalán nem köt semmiféle házasságot. És a "férfi zokni" sem „hím”, akinek van kukija, meg nőstény párja, esetleg kicsinyei, hanem egy férfiAKNAK VALÓ zokni. A "légi katasztrófa" is csak ritkán következik be a levegőben, sokkal inkább a földön, amikor becsapódik a gép, s hiába nevezzük "repülőgép szerencsétlenségnek" ezt a tragikus eseményt, nyilván nem a repülőgép a "szerencsétlen", hanem a sok ember, aki elpusztul benne. És ha már a katasztrófáknál tartunk, nálunk "katasztrófavédelemmel" vesszük fel vele a harcot, aminek része a "tűzvédelmi oktatás". Pedig kinek jutna eszébe éppen a katasztrófát, vagy a tűzvészt védeni? 

Az milyen durva már, hogy "arclemosó"!? Horror!

Szerintem egyedülálló az, hogy nálunk létezik olyan foglalkozás, hogy "bonyolító". Sőt, az a helyzet, hogy az ilyen foglalkozást űző emberek gyakorta komolyan is veszik az elnevezésüket és ennek megfelelően ahelyett, hogy a gondjaikra bízott problémás eseteket megoldanák kötelességüknek érzik, hogy a problémákat tovább bonyolítsák.

Még csak az sem igaz, hogy ezek a furcsa kifejezések azért vannak, hogy a körülményes megfogalmazást lerövidítsék. A halból készült leves nyilván hal-lé, amely elnevezés rövidebb, mint a "halászlé". A halász lé pedig, a szó igazi jelentését tekintve az, amit egy halászból ki lehet préselni (vérsavó, vér, vizelet stb.). És hát ki enne már ilyet? Mégis, annak hallatán, hogy „halászlé” összefut a nyál a szánkban.

Azon semmi csodálkoznivaló nincs, hogy a magyar tőzsdét BUX-nak (ejtsd: buksz) nevezik, ami olyan, mintha az amerikai tőzsdét Loose-nak neveznék.

Így vagyok én ezzel a Loki-focival is. És nemcsak azért, mert a magyar nyelv szerint a focista "lekezeli" a labdát, pedig ha tényleg kézzel nyúl a labdához, akkor még tán sárga lapot is kap. És a "partjelző" sem a partot jelzi, hanem a lest, s a "bírók" sem végeztek jogi egyetemet.

Ez a foci azért is "fordítva" van, mert amikor kiesik a csapat, akkor a szurkolók csalódnak a bálványaikban, de nem rajtuk kérik számon, hogy nem tudnak focizni, hanem a klub tulajdonosán. De hát nem a tulajdonos focizik! Aki a pályán volt, s akitől a legtöbbet remélték azt pedig - esetenként - vigasztalják! Most vagy lökdösődünk és mezt rángatunk, vagy babusgatunk... Igencsak furcsállottam, amikor a meccs végén szóba elegyedve egy vérmes szurkolótól azt hallottam, hogy 

mit keresnek négerek a lokiban?

Nagyon merem remélni, hogy az pusztán véletlen, hogy - mint ahogy az a filmfelvételeken látszik - a színesbőrű játékosnak (Haruna Garba, 99-es mezszámmal) igencsak komoly számonkérésben volt része, őt nem babusgatták, igaz nem is kezdett színpadias pityergésbe, mint Tőzsér. Merethogy azt gondolom, hogy a színesbőrű játékosok nem pusztán "optikai tuningként" kerültek a keretbe, hanem azért, mert szükség volt rájuk, s nem ők, főleg nem a bőrszínük tehet arról, ami most a Lokival történt. 

Egyik-másik ultra a focisták szemére veti, hogy ő "mennyi mindent megtett értük", a focisták pedig ennek ellenére nem fociznak elég jól. De hát mit tehet egy szurkoló azért, hogy a focista jobban focizzon? Ordibál, hangosan ösztökéli kedvenceit, az ellenfél játékosait pedig szidalmazza és fenyegeti. Több ezer ember "brain-stormingol", hogy miképpen lehetne az ellenfél játékosainak kedvét elvenni a győzelemtől. Mindannyian ismerjük a "Christiano, homoszexuál, homoszexuál, homoszexuál" jellegű regős énekeket, a színesbőrű játékosoknak előadott majom-huhogást, banán bedobálást. Debreceni gyűjtés eredménye az a fenyegetést, megalázást, hergelést elegyítő szurkolói "mantra", melyet az ellenfél leghatékonyabb csatárának a lefegyverzésére igyekezett használni egy találékony szurkoló:

Megbaszom anyád, oszt a fiam leszel!

Szóval a szurkoló nagyjából ennyit tehet (meggyőződésem szerint ezt is inkább saját szórakoztatására). Az viszont biztos, hogy még annyira sem tud focizni, mint a bálványa, úgyhogy nem sok alapja van arra, hogy számon kérje rajta azt a tudást, amivel maga sem rendelkezik. Az pedig egyéni szociális probléma, ha valaki olyat bálványoz, aki nem tud focizni, s aztán felmerül benne, hogy ő talán még nagyobb hülye annál, mint amennyire nem tud focizni az akit ő imád.

Nagyon érdekes (és szintén kicsit fonák dolog), hogy amennyiben valamelyik szurkoló esetleg mégsem a tulajdonost utálja azért, amiért a klub valamelyik focistája nem tud rendesen focizni, hanem magát az ügyetlen focistát, akkor sem azért haragszik rá, amiért nem elég szorgalmas, tehetséges, fegyelmezett és kitartó, hanem azért, mert sokat keres. Akár 7-8 millió forintot havonta. Kb. annyit, mint egy 20 éve tanító pedagógus három év alatt. (Tőzsér Dániel, a Loki oszlopos tagja az évi 265 millió forinttal ennél jóval magasabb javadalmazás fejében pityeredett el a kiesés tragédiáját mélyen átérezve.)

De hát miért kell ezért haragudni? Ez is a tehetség egy formája. Fiatalon, kevés munkával, különösebb tehetség nélkül kiváló munkakörülmények között, komoly eredmények, valódi hasznot hajtó tevékenység nélkül sok pénzt keresni (anélkül, hogy bűnözne). Más ember gyerekeket tanít meg írni, olvasni, idegen nyelvre, megint mások orvosként operálnak, gyógyítanak, egyetemet végeznek, szakvizsgáznak, tudományos fokozatokat szereznek, mérnökként házakat, gépeket terveznek... Egy ilyen srácnak nem kell szívet átültetni, csak focizni kell(ene), mégis rendkívül jól keresnek. Ezt (ezt a talpraesett ügyességet) akár még tisztelni is lehetne. De mi fordítva gondolkodunk: amiért elismerően csettinthetnénk, azért utáljuk, s a nem létező foci tudásért pedig bálványozzuk. Már megint fordítva gondolkodunk. Nem arra kellene haragudni, aki kapja a pénzt, hanem aki adja.

A "fordítva focizásnak" ezzel még nincs vége. Nemcsak az ultrák, fanatikus szurkolók viselkednek "fordítva", hanem a velük kapcsolatban álló többiek is "fordítva", paradox módon viselkednek az ultrákkal, fanatikus rajongókkal.

Ezen a katasztrofális kiesési rangadón a B-közép szurkolóit a biztonsági emberek minden további nélkül beengedték a meccs végén a pályára. Érdekes módon a focipályán az ajtók is fordítva nyílnak. Amikor a meccs végén zárva kell legyen, akkor véletlenül kinyílik, a kutya fáját! Persze pár perccel később valahogy mégiscsak betud záródni ugyanaz az ajtó, amikor a megrémült kemény mag igyekszik visszamenekülni az akol-melegbe, de már nem tud, oldalról, egy másik szektoron keresztül kell megoldani a feladatot.

Nem azért vannak a biztonságiak, hogy ez ne történjen meg? Aztán ott vannak a rendőrök, akik ugye "szolgálnak és védenek". (Hogy pontosan kit is, mit is az néha nem teljesen egyértelmű, lásd: Anyádat hívd, ne a 112-t!) De miért nincsenek ott a rendőrök, ahol - a kevéssé talpraesett biztonságiak helyett - fenntarthatnák a rendet? Volt-e a B-középtől távolabb eső pont, ahonnan elindulhattak volna a rendőrök helyreállítani a rendet? Szerintem nem!

Látva, hogy mi történt a pályán határozottan "fordított" viselkedésnek értékelem, hogy a rendőrök puszta megjelenésükkel elkergetik a komikus iramban elinaló csürhét a pályáról, ugyanakkor a készenléti rendőrök a pálya szélén sorfalat állva felhagynak az intézkedésekkel, nem igazoltatnak senkit. Pedig - mint ahogy az látható az eseményről készült filmeken - igen sok turpisság történt a pályán. Megközelítés kérdése, hogy a bálványaikat lökdöső, rángató, mezeket tépkedő "rajongók" a rendbontáson túl (Btk. 340. §) miféle bűncselekményeket követtek még el. A paletta igen széles: (tettleges) becsületsértés (Btk. 227. §), (könnyű) testi sértés (Btk. 164. §). Ha a mezek le/elvétele volt a motiváció, akkor szóba jöhet a lopás (Btk. 370. §), erőszak alkalmazása esetén pedig a rablás (Btk. 365. §).Ezeken túl - s szerintem ez már nem lehet vita tárgya - a csoportos garázdaság (nyilvános rendezvényen) mindenképpen megvalósult (Btk. 339. §). Mert itt bizony egyik-másik szurkoló olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban (például bennem) megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

Ha minden igaz, mégiscsak vannak eljárások, ha a híreknek hinni lehet hét ember ellen, abból a tömegből, akik behatoltak a pályára. Oly annyira fordított világban élünk, hogy ezen már kellemes meglepetéssel elcsodálkozunk, holott egy normális országban mi sem természetesebb annál, mintsem hogy a bűnelkövetőkkel szemben eljárás indul.

A "fordított" viselkedés ezzel nem ér véget. A történteket követően Kondás Elemér "nem látott" olyat, hogy bármelyik játékost bántalmazták volna. Mondjuk az is lehetséges, hogy tényleg nem látott semmit az erőszakoskodásokból, mert olyan ina szakadtából iszkolt be az öltözőbe, hogy Usain Bolt legyen a talpán, aki utoléri (de a többnyire kicsit pocakos ultrák között nem akadt olyan akinek erre esélye lett volna). Egy kicsit még megértő is a pályára özönlőkkel szemben: "megérti" őket, s azt nyilatkozza, hogy

joguk van a pályára özönleni, amikor rendkívüli érzelmek dúlnak bennük. 

A csapat oszlopos tagjának: Tőzsér Dánielnek azonban látnia kellett, hogy mi történt, hiszen ő a pályán maradt... pityeregve. Mondjuk sok oka nincs a pityergésre olyan javadalmazás mellet, mint amilyet az "élvonabeli" focistáink - ő is - kapnak. Ez a "pityergés" is jobb lett volna fordítva: inkább gólt kellett volna lőni. Számomra a sok-sok fordítva focizás közül az egyik legvisszataszítóbb az, ahogyan ez a játékos "egyértelműen és gondolkodás nélkül" válaszolja az újságírónak, hogy

A szurkolóknak joguk van véleményt nyilvánítani. Ha nem tetszik nekik valami, akkor így nyilvánítanak véleményt.

Szóval ezen a véleményen van az edző és a játékos. A gondjaira bízott, illetve a csapattárs játékosok védelme helyett az erőszakoskodó agresszív csürhe védelmére kelnek, visszaigazolják a magából kivetkőzött hülyegyerekek indulatait, bűncselekményekbe torkolló magatartásukat. Szerintük a "szurkolóknak" ehhez "JOGUK VAN". Nagyon fontos jelzős szerkezet a cikkben:

GONDOLKODÁS NÉLKÜL

A meccs után még két óra hosszat tartott a "szurkolói blokád", a Paks játékosait rejtekutakon menekítették ki a stadionból, a lokisták is csak rendőri és rendezői védelem alatt tudtak kimenekülni. Ez alatt a két óra hossza alatt nem tűnt fel nekik, hogy rettegnek?

Miért kell gondolkodás nélkül védeni a védhetetlent? Miért nem a társait védi? Miért kell nekünk (a köznek) fizetni a készenléti rendőrök díját, akik kutyákkal védik Tőzsért is saját szurkolóiktól? 

Ez a gondolkodás nélküli cselekvés vezet oda, hogy évtizedek óta megoldatlan a focimeccseket kísérő randalírozás, garázdálkodás problémája. Mivel én a régi (Oláh Gábor utcai stadion) tőszomszédságában nőttem fel kisgyerek korom óta ismerem ezt a problémát, ami addig nem fog megoldódni, amíg azokat az agresszív randalírozókat, aki nem a sport szeretete, hanem a balhé miatt mennek meccsre nem tiltják ki a stadionokból, nem büntetik meg, illetve nem gyógykezelik. (Ez pedig addig igencsak nehéz lesz, amíg Kondás, meg Tőzsér támogatja őket.) 

Pedig tudjuk, hogy van elég egyszerű megoldás. Ha a budapesti körforgalomban dudálva tüntetőkkel szemben van rendőri kényszer, akkor itt is lehetne. Ha pár nap alatt ki tudtak osztottak a szorgalmas rendőrök 14 millió forint büntetést kicsit több, mint száz embernek, akkor ugyanezt itt is megtehették volna. Szerintem ezekkel a garázdákkal nem együttérezni kell a felkavarodott érzelmeik miatt, hanem kitiltani őket a stadionból és komoly pénzbüntetésekkel szankcionálni őket. 

 A "fordítva focizás" eszkalálódása aztán odáig vezetett, hogy végül a Debrecen Városa eldöntötte, hogy megveszi a többségi tulajdonostól a Lokit, az immáron NB2-es csapat így az önkormányzaté, Debrecen népévé lesz.

Mi van!?

Logikusnak az tűnik, hogy akkor veszünk cégeket, tulajdonrészeket, üzletrészeket, részvényeket, ha a szerzett tulajdon jövedelmező. Egy ígéretes, biztos alapokon álló társaságban részvény-tulajdont szerezni jó üzlet: komoly osztalékot fizethet, forgalmi értéke (szerencsés esetben akár napok alatt megsokszorozódhat). Ki az a hülye, aki egy tönkrement, tönk szélére került cégben igyekszik üzletrészt szerezni?

Egy működő piacon ha jól megy a cégnek, akkor magas az üzletrész értéke, ha nem megy a cégnek, ha a lehetőségei beszűkülnek, ha a jövedelmezőség veszélyben van, akkor nem nagyon akaródzik azt senkinek megvenni, ezért az ár vagy nagyon alacsony, vagy az üzletrész eladhatatlan. Egyáltalán nem ismerem a Loki anyagi helyzetét, üzletmenetét, de azt tudom, hogy NB2-es csapatként légiósok nélkül kell majd küzdenie a feljutásért, nyilván kevesebb nézőt vonz majd a másodosztályú foci az amúgy is kevéssé kihasznált húszezres stadionba, kevéssé lehet majd számítani a TV közvetítések bevételeire, a szponzorokra. Nekem úgy tűnik, hogy a Loki többségi tulajdonosa üzleti szempontból elég nagy bajban maradna, ha neki kellene ebből a szituációból kihoznia a csapatot. Rengeteg energiájába és pénzébe kerülne mindez. 

Szóval itt már megint fordítva focizunk! Nekem úgy tűnik, hogy nem a Lokit, hanem a többségi tulajdonost mentjük meg. Az persze igaz, hogy a Loki legsikeresebb 19 évéért a szurkolók hálával tartoz(ná)nak Szima Gábornak, aki ez idő alatt nyilván sokat tett a sikerekért, nem lenne muszáj verekedésbe keveredni a rokonával. Ugyanakkor az is igaz, hogy amikor a BL főtáblája, a kupagyőzelem, a bajnoki cím volt a tét, akkor a sikerekben is a főtulajdonos vette ki leginkább a részét, amiben ugyanúgy nem kellett osztoznia, mint ahogyan nem kellene most abban a kudarcban, ami szintén őt érinti leginkább.

A "fordítva" gondolkodás pregnáns példája, hogy Tőzsér Dániel, aki akár gólokkal elérhette volna a pályán, hogy a Loki ne essen ki szakmai igazgató lesz. Tényleg nem értem! Ahogyan azt sem, hogy az új igazgatóság "Debrecen köztiszteletben álló, az üzleti életben is jelentős sikereket elérő vállalatvezetőkből" hogyan fog elég gólt rúgni az NB2-ben. 

Szerintem megért volna egy közvéleménykutatást, hogy mennyire kell a város pénzét (közpénzt) fordítani erre a projektre, mennyire tekinti úgy a város népe, hogy ez neki ennyire fontos. A stadionban látható nézők száma számomra legalábbis nem meggyőző.

Talán az lett volna a legjobb, ha a többségi tulajdonos - vállalva az üzleti kockázatot - maga adja el a tulajdonrészét olyanoknak, akik tényleg meg is akarják azt venni. Az érzelmeikben végletes indulatokat megélő szurkolók, akik rendbontásait, agresszív viselkedését még Kondás és Tőzsér is elfogadhatónak tartja, akikkel emiatt még a rendőrség is kesztyűs kézzel bánik, s akik saját agresszivitásuk, elfogadhatatlan magatartásuk indokaként arra hivatkoznak, hogy mennyi mindent megtettek ők a csapatért, most kaphatnának egy kiváló lehetőséget bebizonyítani, hogy nem a balhéért rajonganak, hanem valóban a minőségi fociért. Itt (lenne) a nagyszerű lehetőség tanúbizonyságot tenni arról, hogy valóban készek IGAZI áldozatot hozni. Kellene egy olyan részvénytársaság, amelyben vásárolhatnának részvényeket, tulajdonosok lehetnének maguk is. Minél áldozatkészebb valaki, annál több pénzt fordít a csapatára, annál több részvényt vesz, s annak megfelelően annál több beleszólási joga van a csapat működésébe a részvénytársaság közgyűlésén.

Itt (lenne) a nagyszerű alkalom arra, hogy a B-közép vehemens tagja, a dicsőséges győzelmek Szküllái és a fájó vereségek Karübdiszei között hánykódva az érzelmek hullámhegyein ne azon törje a fejét, hogy "Megbaszom anyád, oszt a fiam leszel!", hanem belenyúljon a zsebébe és áldozzon a sportra Loki-részvényvásárlással. Nem a lelátón kell huhogni, trágárkodni, garázdálkodni, hanem valódi, komoly áldozatot kell hozni egy olyan ügyért, ami fontos nekik. Amit most műveltek, s amihez "gondolkodás nélkül" asszisztálnak edzők, játékosok, az nem a foci, a Loki ügyét szolgálja, hanem még a saját csapatnak is kárt okoz: súlyos büntetéseket. Egy részvényes talán kevesebb lelkesedéssel okozna kárt saját magának és a városának.

Ha ezen a fordított focin nem tudunk változtatni, akkor hiába reménykedünk a debreceni foci felvirágzásában. Ha az agyalágyult agresszivitást nem szorítjuk vissza, ha ezen a fordított gondolkodáson nem tudunk változtatni, akkor bizony mi is hülyék vagyunk.