Örülök, hogy személyesen részt vállalhattam a "Kretén" feltámasztásában, rajzaimmal, írásaimmal is, az első számban a megtörtént bírósági esetek nyomába szegődő "Doktor Júriszként" (Lebbezzünk felfele! rovat), valamint két három kockás MeSeMeS képregénnyel. 

A Kretén jogesetek vizsgálatával, elemzésével igyekszünk a jogkereső állampolgárok segítségére sietni, hátha így könnyebb lesz eligazodni a jog útveszőiben. Úgy gondolom, hogy ezzel végre helyére kerülnek a dolgok: ezeknek a jogeseteknek ugyanis nem a Kúria eseti döntései (BH) között, nem a jogi szaklapokban, de még csak nem is a bírósági tárgyalótermekben, hanem bizony a Kretén" humormagazinban van a helye!

Az első kretén jogeset a híres-hírhedt kokadi lepkegyilkos rém tanulságos történetét meséli el. Talán nem teljesen haszontalan egy kis oknyomozással megvilágítani ennek az írásnak a hátterét.

A magánszeméllyel szemben érvényesíteni kívánt rekord összegű (enyhén "Guinness ízű") másfél milliárdos kártérítés mellett indítványozott felfüggesztett börtönbüntetés önmagában is komoly szellemi teljesítmény, annak fényében pedig különösen, hogy ahogyan a jogerős ítélet indokolásában hallhattuk: 

kellett volan találni egy valamit... egy részecskét, egy szárnyacskát egy lábacskát, egy bármit, ami ebből a lepkéből származik, de nem találtak

Ehhez képest a 6.000 (!) lepke elpusztítása komoly képzelőerőre vall, különösen, hogy a "bűntény" télvíz idején, kemény mínusz fokok közepette zajlott. Segítőkészen igyekeztünk az ügyészség elképzeléseit megérteni, de kevés sikerrel jártunk. A "bűntény" helyszínéhez megtévesztésig hasonló területen (egy debreceni atyafival karöltve) igyekeztünk a mínusz tíz fokban lepkékre, hernyókra, lágyszárú növényekre bukkanni, de hiába. Alkalmi riportalanyom határozott véleménye szerint ilyen időben

lefagyna a hernyók töke

ami miatt elképzelhetetlen, hogy ilyen helyen és időben több ezren falatozzanak (már csak azért sem, mert nincs mit):

Magam egy kicsit meglepőnek találtam, hogy az ügyet három ügyszakban (polgári kártérítés, közigazgatási bírság és büntetőben természetkárosítás) tárgyaló négy bíróságnak (Debreceni Járásbíróság, Debreceni Törvényszék, Debreceni télőtábla, Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság) összesen öt esztendőre volt szüksége, amíg jogerősen megállapították, hogy az ott nem lévő hernyókat nem irthatott ki, az akinek fogalma sem folt arról, hogy ott elvileg ilyen hernyók is lehettek volna (ráadásul a saját bokrainak ritkítására jogerős engedéllyel is rendelkezett). 

A tíz perc helyett hosszú évekig folyó eljárásban igyekeztünk kreatívan eltölteni az időt. Írtam egy dalszöveget a per iratanyagából, amit a nagyszerű Reschofsky György zenésített meg és a Márvány zenekar adott elő (s ha már így esett készítettem erről egy klipet. 

Eltökéltségünknek igyekeztünk nyomatékot adni további fenyegetőzéssel is. Kilátásba helyeztük, hogy amennyiben nem fejezzük be az ügyet hamarost, úgy rock operát fogunk csinálni az ügyből. Erre azonban nem került sor, hiszen a polgári perben megszületett az ítélet, így a nagyszabású színpadi produkció helyett megelégedtünk egy rövidke animációval. Az ebben látható szimbólumok megjelenítették a pernyerés miatti katarktikus örömöt, illetve láthatóvá tették a sok milliós perköltséget is (lepke módra szárnyaló húszezresek formájában).

Hogy érthetőek legyenek a látottak tudni kell, hogy azokban a kártérítési perekben, ahol a szerencsétlen embert az ügyész az államnak okozott kár miatt bepereli nem a pervesztes ügyész(ség) fizeti a perköltséget, hanem az a bíróság, amelyik az ítéletet hozza. (Ez talán egy kicsit érthetőbbé teszi, hogy a bíróságok miért gondolkodnak öt évig egy ilyen ügyön, aminek a végén ő állja a cehhet az ügyészség helyett.)

Szóval ha nem lett volna elegendő bíróság, aki az elképzelt lepkék elképzelt kiirtásáért járó giga kártérítés és büntetés miatt essék gondolkodóba, akkor éppen ideje volt  (még a polgári per megnyerése előtt) bevonni az ügybe az Alkotmánybíróságot is! Egy évig vártunk arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapítsa (az OBH elnök Handó Tünde és a nemzethazdasági miniszter véleményének bekérésével), hogy attól még, hogy ilyen furcsa perköltségviselési szabályok vannak még tud tisztességesen dönteni a bíróság. Azt az egyébként sértő állítást, hogy ilyen körülmények között nem tud tisztességesen dönteni a bíróság nem más állította, mint a Debreceni Ítélőtábla ügyben eljáró tanácselnök bírája.

Az utóvéd harcokban még sor került egy elvetélt ügyvédi fegyelmi eljárásra, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság indítványára, akik azt állították, hogy én, mint védő igyekszem befolyásolni a hatóságokat, bíróságokat annak érdekében, hogy védencem ne csak a kártérítés alól mentesüljön, de a bűnösségét se állapítsák meg. A Debreceni Ügyvédi Kamara - miután ezeket a "vádakat" egy percig sem tagadtam (merthogy ez a dolgom védőként) megállapította, hogy "nincs itt semmi látnivaló", s a fegyelmi eljárást el sem indította, mondván, hogy 

az ügyvéd szakszerűen és jogszerűen élt a nyilvánosság fegyverével.

De egyszer minden pernek vége szakad, úgyhogy hosszú évek elteltével végre elmondhattam a lepke perben is a perbeszédet. A 117 oldalt egy egész tárgyalási napon keresztül ismertettem, erről rövid összefoglaló is készült:

Ez az extrém jogeset egyfajta "állatorvosi ló": komoly keresztmetszeti áttekintést enged a magyar jogszolgáltatás rendszerének nyűgéről bajáról. (Az eddig felemlegetett fordulatok mellett zajlott még a perben eljárt szakértővel szemben becsületsértő állítások okán per, végrehajtási eljárást is indult a bírósággal szemben a perköltség meg nem fizetése miatt.)

Hogy lenne ebből mit tanulni az feltűnt a Debreceni Egyetem egyik professzorának is, aki tanulságosnak gondolta erre felhívni a joghallgatók figyelmét és meg is hívott előadást tartani az ügyről. Megkértek arra is, hogy ha már ennyire benne vagyok, akkor készítsek már valami kis figyelemfelkeltő filmecskét az előadáshoz. Készséggel tettel emeleg a kérésnek:

Talán túl szemléletesre sikeresett a filmecske, így a beharangozott előadás elmaradt (helyette "van másik!" alapon) a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában rendezték meg a két előadást. A Dékán asszony nekem azt mondta, hogy az ügyről az összes eljárás jogerős lezárását követően lehet majd előadást tartani... 

Sajnos meghívást azóta sem kaptam az egyetemről. Viszont azóta (lényegi elemeiben szinte teljesen megismételve a történetet) lezajlott az Anygalgyökér per, ahol a területen bizonyítottan ott nem lévő növények pusztulása kapcsán mégis csak sikerült megállapítani a gazda felelősségét....