Nem tisztem Mester Csaba ügyvéd kollégát védeni. Ahogy így elnézem megvédi ő magát, nem kell nagyon félteni. Végül is ez a szakmája. Védence: a pedofil perui nagykövet ügye által keltett országos felháborodás-cunami miatt azonban úgy gondolom van itt még valami, amiről érdemes beszélni.

Magáról az alap büntetőügyről sokat nem kívánok írni. Mára már a közvélemény is megismerhette a Btk-ban szabályozott tényállást és szembesülhetett azzal, hogy a gyermekpornográfiát ábrázoló képek birtoklása is pedofiliának minősül, s hogy ez ennek a viszolyogtató bűncselekménynek a legenyhébben büntetendő formája. Úgy látom, hogy a laikus közvélemény azt is realizálta mára már, hogy a gyakorlatban ez mit jelent: hogy ez a cselekmény 0-3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ahogy a vizsgált ügyben a bíró szájából is elhangzott: nagyjából a csoportos garázdasággal, közokirat-hamisítással azonos súllyal esik latba a törvényhozó akarata szerint. Csak a tisztánlátás végett: a törvényhozó az Országgyűlés. Azért, hogy ott milyen törvények születnek nem a bíró, nem az ügyész, nem a védő, nem a sértett, nem a tanú, de még csak nem is a bűnöző felel, hanem az Országgyűlés. Pontosabban az országgyűlési képviselők. Teljesen álszent dolog tehát háborogniuk amiatt, hogy olyan törvényt hoztak, illetve tartanak hatályban, amit mi, többiek alkalmazni vagyunk kénytelenek. Egyik-másik fel van háborodva azon, amit ők maguk csinálnak!?

Seggbe rúgok valakit, aztán fel vagyok háborodva, hogy az illető seggbe van rúgva?

A laikus közvélemény azzal is szembesülhetett, hogy mit is jelent a valóságban a bírói gyakorlat. Hogy az irányadónak tekintett "középmérték" a három évig terjedő szabadságvesztésnél pontosan másfél évet jelent, s hogy büntetlen előéletű elkövető esetében (ha a büntetés nem éri el a két évet) nem rendkívüli dolog az, ha a büntetés végrehajtását felfüggesztik. Úgy tűnik, hogy a laikus közvéleményt sokkolta az a tény, hogy ez a bírói gyakorlat a konkrét esetben azt jelenti, hogy a pedofil ex-nagykövetnek egyetlen percet sem kell börtönben töltenie. Csak a tisztánlátás végett: a bírói gyakorlatot a bíróságok alakítják ki. Nem az Országgyűlés, nem az ügyész, nem a védő, nem a tanú, nem a bűnöző, hanem bizony a bíróság. Nekem úgy tűnik, hogy a laikus közvélemény számára nem elfogadható indok a bírói gyakorlatra való hivatkozás, sőt! A reakció inkább a düh. Tényleg ez a bírók által kialakított gyakorlat!? Erre a kérdésre senki más nem köteles felelni, csak a bíróság. A bíróságnak állna módjában szakszerű, érthető, felelős magyarázatot adni, ha úgy tetszik meggyőzni a laikus közvéleményt arról, hogy helyes és szakszerű, amit csinálnak. Szerintem nem elegáns elbújni amögé a bevett gyakorlat mögé, hogy a bíróság nem ad számot döntéseiről. Helyesnek gondolnám, ha az ilyen, a széles közvéleményt foglalkoztató ügyekben megnyilatkoznának.

Miért az ügyvédnek kellene magyarázkodnia, felelnie azért, hogy milyen gyakorlatot alakított ki a bíróság? 

Érzékelhető volt az is, hogy a laikus közvélemény hidegzuhany-szerűen szembesült az új büntető eljárásjogi törvény "mértékes ügyészi indítvány" elnevezésű új jogintézményével és annak jogkövetkezményeivel. Döbbenettel jöttek rá arra, hogy amennyiben a vádlott az ügyész vádiratában foglalt vádakat teljes egészében hitelesen beismeri, elfogadja, úgy az ilyen esetre vonatkozó, a büntetés nemét és mértékét is tartalmazó ügyészi indítványhoz a bíróság kötve van, az ügy érdemi tárgyalás és az elfogadott indítványban szereplő büntetés súlyosításának lehetősége nélkül lezárul. És hogy mindez a konkrét esetben azt jelenti, hogy a pedofil ex-nagykövet az ügyet végrehajtandó börtönbüntetés nélkül, valójában egy jelképes büntetéssel megúszhatja. Csak a tisztánlátás végett: a vádat az ügyész képviseli, a "mértékes vádindítványt" az ügyész teszi. Nem az Országgyűlés, nem a bíró, nem a védő, nem a tanú, nem az elkövető, hanem az ügyész. Itt bizony az ügyész biztosítja az egérutat a vádlottnak, a bíró pedig köteles ennek az egérútnak a kapuját kinyitni! Hiába az ügyészi mentegetőzés, azért, ami konkrétan történt elsőszámú felelős az ügyészség!

A felbőszült laikus már megint az ügyvédet szidja, holott nem ő hozta a törvényt, nem ő alakította ki a bírói gyakorlatot, nem ő emelt vádat, s tett mértékes vádindítványt beismerés esetére, s végül nem ő hozott ítéletet. 

Az ügyvéd csak tette a dolgát: büntetőperben ellátta a vádlott védelmét. Nagyon fontos: a vádlott és nem a cselekmény védelmét. Nem akarja, hogy a pedofília ne legyen bűncselekmény. Nem akarja, hogy még több pedofil folytassa visszataszító szenvedélyét. Nem szorgalmazza az ilyen cselekmények elszaporodását. Nem pártolja ezt a fajta bűnt. Hanem a védence érdekeit védi.

Az ügyvéd az elkövető és nem a bűn érdekében jár el. És nem azért, mert szimpatizál a pedofíliával és érzéketlen a szenvedő gyermekek és rokonaik iránt. Vagy mert merő gonoszságból fittyet hány a jóérzésű emberek viszolygására, érzelmeire, indulataira. Hanem azért, mert ez a dolga! Ha nem a vádlott érdekében jár el, akkor - súlyosabb esetben - ügyvédi visszaélést követ el, ami bűncselekmény! Milyen elvárás az a védőtől, hogy ne a védence érdekében járjon el? Miféle erkölcs az, ami éppen a védőtől várná el, hogy megszegje a szakma szabályait, etikai előírásait, esetleg bűncselekményt kövessen el védence terhére?

Ki erkölcstelen itt? Aki ezeket a törvényeket hozza? Aki ezeket a törvényeket alkalmazza: ezeknek megfelelő gyakorlatot alakít ki, ezeknek megfelelő vádindítványt, ítéletet hoz? Vagy az, aki a kötelességét teljesítve - egyébként hatékonyan - képviseli védence érdekeit?

Miért pont az ügyvéd lenne ebben a relációban erkölcstelen? Az egyetlen szereplő, aki oly annyira volt eredményes, hogy abból országos felzúdulás lett!?

Hiába szónokol indulatosan az országgyűlési képviselő a Parlamentben, a törvény, amit hoztak - legalábbis a közvélemény szerint - nem OK. Hiába mondja a bíró, hogy "de hát ez a bevett gyakorlat", meg hogy "ez nem is olyan súlyos cselekmény, legfeljebb, mint a csoportos garázdaság" - legalábbis a közvélemény szerint - ez nem OK. Hiába próbálja másra kenni a felelősséget az ügyészség, azt a mértékes vádindítványt, ami az egérutat jelentette ők terjesztették elő! Egyszerűen nem igaz, hogy a bíróságnak lett volna lehetősége súlyosítani az ítéleten, miután a vádlott kihasználta a lehetőséget és elfogadta a vád mértékes indítványát. (A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a bírónak nem állt módjában súlyosítani, de enyhíteni igen, amit azzal meg is tett, hogy picit kevesebb időben határozta meg a felfüggesztés időtartamát, az ügyész pedig ezt - az általános gyakorlattól eltérően  el is fogadta.) Az ügyész nem várhatja el, hogy a bíróság járjon el törvénysértően, vagy a védő cselekedjen védence érdekével ellentétesen!

Biztos vagyok abban, hogy nem gondolták végig, hogy ez a mértékes vádindítvány és annak elfogadása (a bűnösség beismerése fejében, valamint az emiatt a közvélemény szemében jelképes mértékű büntetés) milyen sajtó-lavinát fog elindítani. De ha már belesétáltak a csapdába, akkor nem elegáns a felelősséget másra kenni, s aki egy picit elgondolkodik ezen az nem is fog felülni a kényszeredett védekezésnek.

Az ügyvéd - aki nem bíró, ügyész, akiknek az ügy tárgyilagos, elfogulatlan megítélése törvényi kötelezettsége - hivatalból elfogult szereplője az eljárásnak. Neki nem dolga a súlyosító körülmények feltárása, elemzése. Az ő egyetlen feladata védencének érdekeit képviselni legjobb tudása szerint a lehető legmagasabb szinten.

A védő szabad! Ügyfele érdekében azt mond és tesz, amit védence érdekében jónak lát. 

Amikor a vádlott ott áll a bíróság előtt akkor már a hatalmas túlerőben lévő állammal szemben kell felelnie tettéért. A tárgyilagos, elfogulatlan, jogszerű ítéletért a bíróság felel, ehhez szükség van az ügyészség tárgyilagos, elfogulatlan, jogszerű közreműködésére. Ennek a biztosítéka kell legyen a szabadon ténykedő védő. Jogállamban így kiegyensúlyozott az eljárás. A védő "szabadon mozog", a védőbeszéd tartalma teljesen szabad. 

Azt kérem a kedves laikus, jogban járatlan olvasóktól, hogy higgyék el: ez - jobb híján - jól van így, s hogy ebben a rendszerben nagyon nagy szükség van a vádlott mellett hivatalból elfogult védőre! Nem kívánom egyiküknek se, hogy próbálják ki milyen az ott állni a bíróság előtt, esetleg ártatlanul, nem kívánom, hogy éljék át milyen nehéz dolog meggyőzni a bíróságot arról, hogy bár ő maga szabadon hazudhat, azért szíveskedjenek elhinni, hogy mégis igaz az, amivel védekezik.

Azokat az ügyvédeket, akik (szlenggel szólva) "lefekszenek a vádnak" nem sokra tartom. És most mindegy, hogy miért nem tesz meg mindent védencéért: lusta, nem szereti a munkáját, keresi a kényelmes, egyszerű lehetőségeket, vagy bármi okból nem érzi feladatának a hatékony védekezést. Beszéltem olyan bíróval, aki négyszemközt elmondta, hogy bár nagyon kényelmes dolog együtt dolgozni olyan ügyvéddel, aki szinte semmilyen érdemi ellenállást nem tanúsít az eljárásban, de amikor azt látja, hogy a védő - bár lenne mit tennie a védence érdekében - "lealibizi" a védekezést, akkor ő bizony undort érez. Ez a bíró nekem azt is elmondta, hogy ne aggódjak, ha esetleg a tárgyaláson egyik-másik indítványomtól szabályosan ideges lesz a bíró, mert ha azt látja, hogy keményen harcolok a védencemért, akkor végül tisztelni fog ezért.

Mester ügyvéd úr feladata az volt ebben az ügyben, hogy legjobb tudása szerint felvilágosítsa védencét arról, hogy ebben a helyzetben mi áll leginkább az érdekében. Nyilván ismertette védencével mindazt, amiről fentebb írtam. Elmondta, hogy milyen törvényeket hozott az Országgyűlés, hogy milyen gyakorlatot alakítottak ki a bíróságok, hogy az új büntetőeljárásjogi törvény értelmében mi a tartalma az ügyész indítványának. Nyilván pontos felvilágosítást adott arról, hogy a felfüggesztett büntetés lehetősége nemcsak fennáll, hanem a bíró számára megkerülhetetlen kényszer is lehet, ha kihasználják azt az ügyész által biztosíttt lehetőséget, amit fentebb "egérútnak" neveztem. Személyesen nem ismerem Mester Csaba ügyvéd urat (mindössze egyszer konzultáltam vele telefonon), de eddigi tevékenységét a sajtóból valamelyest ismerve feltételezem, volt fogalma arról, hogy a mértékes ügyészi indítvány el nem fogadása esetében igencsak kevés esélye maradhatott volna védencének arra, hogy a prognosztizálható politikai nyomás és a közvélemény pressziója alatt ki tudjon harcolni egy felfüggesztett büntetést. (Ő maga, a vele készült interjúban - szerintem helytállóan - úgy fogalmazott, hogy ilyenkor "könnyen megremeg a bíró keze".) Látva, hogy mi történt a köz-, illetve a közösségi médiában nehéz lenne ezt elvitatni.

Taktikus, szakszerű és a védence érdekeivel tökéletes összhangban lévő lépés volt elfogadni a mértékes indítványban felajánlott felfüggesztett börtönbüntetést!

Ebben - a védő részéről- semmi erkölcstelen nincs! Az erkölcstelen (értsd: az ügyvéd szakma szabályaival, etikai előírásaival, az ügyvédi törvénnyel ellentétes) az lehetne, ha az ügyvéd arra biztatta volna ügyfelét, hogy védekezzen, akkor is, ha ez eleve reménytelen és nagy valószínűséggel komolyabb büntetést fog kapni. Az pedig - szerintem -  kifejezetten bűncselekmény (ügyvédi visszaélés), ha ügyfelével szembeni viszolygás okán direkt arra törekszik, hogy ügyfele súlyos büntetést kapjon. 

Ez a pertaktikai lépés egyáltalán nem jelenti azt, hogy Mester ügyvéd úr a pedofiliát támogatná. Attól, hogy az ügyvéd bármilyen ügyben szakszerűen és hatékonyan teszi a dolgát semmiféle bűncselekményt nem fognak többször, vagy súlyosabban elkövetni. A büntetések "generál preventív" célja (a potenciális bűnözők elrettentése) nem azért sikertelen, mert az ügyvédek szakmai tudásukat, gonosz fortéllyal a bűn szolgálatába állítják.

És ha már itt tartunk: ha bátoríthat valakit arra, hogy olyan gusztustalan bűncselekményt elkövessen, mint amilyet a perui ex-nagykövet elkövetett, akkor az nem az, hogy "a gonosz, erkölcstelen ügyvéd majd segít", hanem a jogalkotó által hozott törvény, a bírók által kialakított joggyakorlat és az ügyész által tett mértékes vádindítvány!

A bíróságokon gyakran halljuk ítélethirdetések indokolásában, hogy "az események logikus láncolatából következik" valamiféle bizonyíték. Nekem ez esetben abból, hogy Mester Csaba alapítója és munkatársa a szexuális bántalmazást elszenvedett gyermekeknek segítséget nyújtó Fehér Liliom Egyesületnek pontosan az következik, hogy védőként valóban védencét és egyáltalán nem a pedofil bűnözést támogatja. Ilyen egyesületet alapítani és annak tevékenységében részt venni már nem ügyvédi feladat, nem szakmai kötelezettség, hanem tudatos szerepvállalás. Aki ilyenben tevékenyen részt vesz az jól látható jelét mutatja annak, hogy számára fontos a szexuális cselekmények gyermek áldozatainak hatékony védelme. (Sok millióan vagyunk, akik szerint szintén fontos ez az ügy, de mégsem jutottunk el odáig, hogy annyi energiát fektessünk bele a szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekvédelmének ügybe, mint Mester Csaba.) Azt gondolom alappal vélhetjük úgy, hogy Mester Csaba egyébként  erkölcsileg mélyen elítéli azt a cselekményt, amelyben védence bűnös. Egy profi szakembernél ez ugyanúgy nem akadálya a szakszerű fellépésnek, mint ahogyan ennek ellenkezője sem lehet feltétele a hatékony munkának: nem azért tud valaki hatékonyan védeni egy pedofil bűnözőt, mert szereti a pedofilokat, hanem azért, mert jó ügyvéd.

Sok ügyben egyet értek Puzsér Róberttel. Ebben az ügyben is javarészt osztom az álláspontját, de speciel a Mester Csabával kapcsolatos okfejtését nem tudom elfogadni. Én semmiféle llentmondást, összeférhetetlenséget nem látok abban, hogy egy ügyvéd szexuálisan bántalmazott gyermekek érdekeit védő társadalmi szervezet alapítója, illetve munkatársa ezzel egy időben pedofil elkövető ügyében jár el védőként. ERKÖLCSI alapon, meggyőződésből áldozatok érdekeit képviselő ügyvéd miért ne láthatná el a védelmet SZAKMAI alapon olyan ügyekben, amelyekben hasonló cselekmények elkövetői az áldozatok? A védő itt nem azt mondja, hogy a pedofilia nem bűn, nem erkölcsi alapon foglal állást, hanem szakmai alapon tesz meg mindent ügyfele (és nem a "pedofília") védelmében. 

A "szabad védekezés" lehetősége közérthetőre fordítva annyit jelent, hogy a vádlott saját érdekében akár hazudhat is. Ez a laikus közvélekedés szerint erkölcstelen. Az egy külön, hosszú történet, hogy a büntetőeljárásban ez a hétköznapi értékítélet miért nem alkalmazható, amibe most nem kívánok belemenni. De ha már a pedofil ex-nagykövet ügyében a széles közvélemény a védő tevékenységének "erkölcsi" vetületeit firtatja, egy fontos dolgot nem árt leszögeznünk: 

Hazudhatott volna, de nem tette!

Jó, ha tudjuk: a vádlottnak jogában áll hazudni. Mindaddig, amíg mást, hamisan bűncselekmény elkövetésével nem vádol jogszerűen állhat elő saját védelmében akár kitalált történetekkel is. Azt is jó, ha tudjuk, hogy saját magára nézve nem köteles terhelő adatot szolgáltatni, annak persze semmi akadálya nincs, hogy ezt megtegye. Azzal, hogy Mester Csaba védence nem hazudott, mindent beismert, ezzel önmagára nézve, bűnösségére is kiterjedő, feltáró vallomást tett nyilvánvaló, hogy védőjét még azzal az egyébként igaztalan "erkölcsi váddal" sem lehet illetni, hogy védencét hazudozásra igyekezett volna rávenni, annak érdekében, hogy a pedofil bűnöző mentesülhessen a büntetőjogi jogkövetkezmények alól. Ezzel szemben az a tény, hogy a védő abban működött közre, hogy mindent ismerjen be és MINDEN RÁ KISZABOTT BÜNTETÉST FOGADJON EL. Ez a védői magatartás vajon mitől erkölcstelen?  (Megjegyzem egyébként, hogy a védő egy speciális jogász szakmai mesterséget űz, nem erkölcsi prédikátor, neki egy pontosan körülhatárolt szakmai feladatot kell ellátnia és nem erkölcsi útmutatásokat kell adnia... ez utóbbi a bíró feladata lenne.)

Értem Puzsér Róbert indulatát amiatt, hogy korábban, a Hajdú Péterrel kapcsolatos peres jogvitában perbeli ellenfelét képviselő Mester Csabára neheztel, amiért rá ott végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól, itt pedig körömszakadtáig harcol a felfüggesztett büntetésért. Értem, sőt megértem azt az indulatot, amit az kelt benne, hogy az elemi logika szabályai szerint ez egyben azt is jelenthetné, hogy Mester Csaba szerint Puzsér Róbert bűne (Hajdú Péter becsületének megsértése) nagyobb bűn lenne, mint a pedofil ex-nagykövet gyermekpornográfiával kapcsolatos cselekménye. Csakhogy a jogszolgáltatás jelenlegi rendszerében az "elemi logika" nem így működik. Ezt az egyszerű "szorzás-osztást" sok körülmény befolyásolja. Az ügyvéd "zsákban táncol". Ténykedésének keretét a hatályos jog, a bírói gyakorlat mellett alapvetően befolyásolja megbízójának utasítása, elvárása. Mindezt a mixtúrát pedig leönthetjük a védői szabadsággal. Nem a védő hoz ítéletet, nem ő dönt (gyakorta ez nagy megkönnyebbülés az ügyvédnek), hanem a bíró. Puzsér Róbertnek tehát legfeljebb a bíróval lehet alapja vitatkozni, aki ugyanúgy kiszabott pénzbüntetést Puzsér Róbertre, mint a pedofil ex-nagykövetre. 

Ha úgy tetszik: a védő - védence érdekében - pertaktikai okból szabadon mondhat, képviselhet akár hülyeséget is!

Első hallásra ez talán vadnak tűnik, de így van. Hadd szemléltessem ezt egy saját praxisból vett példával. Védencem, a több évtizedes lelki-fizikai kínzásnak kitett, rendszeresen bántalmazott falusi asszony nem talált menekülő utat kilátástalan élethelyzetéből. Anyagi kiszolgáltatottság, agresszív alkoholista férj, az állandó ápolásra szoruló családtag problémáját sem ő maga, sem a családja, sem a háziorvos, sem a kórház, sem a polgármester, sem a helyi pap által celebrált szentmise nem tudta megoldani. Egyszer aztán a szokásos esti részeg bántalmazás előszobáját jelentő szitkozódás alatt "betelt a pohár". Szétverte a férje fejét kapával. A Btk-ban viszont nincs direkt megfelelője a "betelt a pohár"-nak. Van persze "menthető felindulás", "jogos védelem", "tévedés", de egyik ilyen büntethetőséget kizáró, korlátozó körülmény sem arról szól, amit én el szerettem volna mondani a védőbeszédben. Összeszedtem valami jogászias hivatkozást valamiféle "vélt jogos védelmi helyzetről", de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz elegendő. A védőbeszéd második felében aztán váltottam:

Védencem minden tőle telhetőt megtett azért, hogy ezt a kegyetlen élethelyzetet megoldja, de ezek egyike sem járt, nem járhatott sikerrel. Más megoldás nem maradt számára, mint az emberölés. Az agresszív, súlyos személyiségzavarban szenvedő férje józan pillanataiban maga is szenvedett saját szörnyű sorsától, biztos vagyok abban, hogy halála számára is megváltás volt (amellett, hogy azért, amit családtagjaival tett megérdemelte azt, ami vele történt). Embert ölni így szoktak. Ez nem volt "különösen kegyetlen", mondhatni gyorsabban, kíméletesebben meg sem szabadíthatták volna nyomorult életétől a sértettet. Védencemnek több mint húsz évig tartó kínzásban, kegyetlen, embertelen bánásmódban volt része, ilyen súlyos büntetést a magyar jog nem ismer. Védencem azt a büntetést, amit tettéért kiszabhatna rá a Tisztelt Bíróság már "jó előre leülte". 

Ez a védekezés tele van jogászi értelemben vett "hülyeséggel". Embert ölni nem szabad. Nincs olyan, hogy az emberölés bárki számára "megváltás", olyan sincs, hogy valaki "megérdemli", hogy megöljék. Büntetést sem lehet "előre leülni", s ilyen alapon utóbb jogot formálni az emberölésre. A bíróság természetesen mindezt ki is hangsúlyozta az ítéletében, mondván, hogy a védelemnek ezek az érvei elfogadhatatlanok. Aztán megszületett az ítélet: két év felfüggesztett börtön, ez pedig önmagáért beszél...

Számomra ezt jelenti a védői szabadság, a szabad védekezés lehetősége (és valahol a védői hivatás lényege).  

Mindezt azért elevenítettem fel, mert az "erkölcsi vádak" mellett széles körben lehetett olvasni arról, hogy Mester ügyvéd úr milyen úgymond "hülyeségekkel" védekezett. "Mélyen vallásos elkövető", "példás jogászi élet"... Előre bocsátom, hogy ezek az érvek valóban furcsák (azzal együtt, hogy nem ismerjük a teljes szövegkörnyezetet, a pontos szituációt). Amennyit magam tudok a sajtóból az ügyről az alapján én sem érveltem volna ezzel, mert szerintem is a "példás jogászi élet", a "mély vallásosság", mint látjuk legfeljebb hamis látszat lehet. Egy kiváló jogász pontosan ismeri egyes cselekmények büntetendő mivoltát, társadalomra való veszélyességét, így az átlagnál jobban tisztában kell lennie azzal a bűnnel, amit elkövet, s ha valóban hinne Istenben, akkor félne annyira a mennyei igazságszolgáltatástól, hogy az visszatartsa az ilyen magatartástól.

De nem én voltam ott, mint védő! Nem az én tisztem, felelősségem volt eldönteni, hogy mit mondok, mivel érem el azt az eredményt, amit elérni legjobb képességeim szerint kötelességem, hanem Mester Csaba.

Az eredményt látva nincs kellő alapunk a szemére vetni az úgymond "hülyeséget", mert az enyhe büntetést látva a védői tevékenység hatékonysága nem kérdőjelezhető meg!  

Vagy talán biztosan állítható, hogy amennyiben mást mond, esetleg meg sem szólal, akkor a bíróság még ennél is enyhébb büntetést szab ki (még rövidebb időre függeszti fel a büntetés végrehajtását)? Szóval szerintem az eredményt nem kell megmagyarázni és szerintem annak sincs különösebb jelentősége, hogy valójában milyen okok körülmények vezettek ehhez az enyhe ítélethez. Adott esetben a védőnek akár a politikai környezettel is számolnia kell, ami nem jelenti azt, hogy a politikai környezet torzító hatásaiért ő lenne  felelős.

Őszintén csodálkozom egyes ügyvéd kollégák hozzáállásán is. Azt ép elméjű egetlen ügyvéd sem tagadja, hogy jogállamban mindenkinek joga van a legmagasabb szintű védelemhez. Olyan bolond ügyvédről sem hallottam még, aki szerint a védő a bűnt támogatja, s ízlése szerint olyan cselekményekben jár el védőként, amelyeket maga is szíves örömest elkövetne. Viszont ebben az ügyben nem egy helyen olvasni olyan megnyilvánulásokat, hogy "ez a szakma legalja", meg hogy "ki az a féreg, aki ezt még védi" stb. 

Természetesen nem vitatom, hogy a védőnek jogában áll eldöntenie, hogy kit véd.

A megbízás elfogadásának a feltétele azonban - véleményem szerint - csak a védő személyében rejlő szakmai indok lehet és semmiképpen nem valamiféle erkölcsi nívó.

Nincs olyan ügyvéd, aki mindenhez értene. Nincs olyan ügyvéd, aki bármilyen ügyet egyforma magas színvonalon tudna ellátni. Nem értünk, nem érthetünk mindenhez, nem bírhatunk minden ügy ellátáshoz szükséges speciális kompetenciákkal. A maga színvonalú ügyvédi munkához nem ritkán orvosi, pszichológiai, közgazdasági, műszaki szakismeretekre, természettudományos érdeklődésre, s ki tudja, hogy még mi minden egyébre lehet szükség. (Nem gondoltam volna, hogy animációk készítésével, multimédiás alkalmazások használatával, filmszerkesztéssel kapcsolatos tudásom, tapasztalatomnak ügyvédként is komoly hasznát vehetem, de a tény az, hogy a legkomolyabb sikereimet éppen ennek köszönhetem.) 

Jogos tehát, hogy lelkiismeretes ügyvéd olyan ügyet nem vállal el, amelyhez nem ért (az ügy ellátásához szükséges megfelelő szakismerettel, tapasztalattal nem rendelkezik). Az is jogos, hogy olyan ügyet nem vállal el az ügyvéd, amit bármilyen egyéb okból nem tud ellátni. Sok kolléga eleve nem foglalkozik büntetőügyekkel, mert nem érez ezekhez affinitást (lehet, hogy kellemetlenül érzi magát ebben a szerepben, viszolyog a miliőtől, nem szimpatikus neki a joganyag). Van, aki pereket nem vállal (aki megismeri az új polgári perrendtartás jelenleg hatályos szövegét ezen nem is nagyon csodálkozik). Mások a bontóperek, gyermekelhelyezési perek tárgyalótermi élveboncolásától irtóznak (ezek közé tartozom magam is). Olyan is akad, akinek feláll a szőr a hátán, ha meghallja, hogy "aranykorona" és nem volt hajlandó még csak elolvasni sem a "zöld varázspapíros" ügyintézést előíró jogszabályokat, ezért egyáltalán nem foglalkozik termőföld ingatlant érintő jogügyletekkel. És még hosszan sorolhatnám. 

De ezek a valóban méltányolható gátak az ügyvéd "fogyatékosságait" és nem erkölcsi nívóját jelzik!

Az ugyanis egy "fogyatékosság", hogy valaki nem ért  büntetőjoghoz, a társasági joghoz, vagy a családjoghoz. Szerintem az hülye, aki azt gondolja, hogy az az ügyvéd "erkölcsösebb", aki nem foglalkozik büntetőjoggal, mint az, aki a büntetőjogra szakosodott. És ez bármelyik ügyszakra vonatkozik. Én nagyon nehezen viselem azt a gyakran rendkívül kegyetlen és gusztustalan ügymenetet, ami a tényállásos bontóperek sajátja (perben és peren kívül), de eszembe nem jutna az ilyen területre szakosodott kollégákat "féregnek" titulálni. Mert ez nem az ő jellem problémájuk, hanem az ÉN fogyatékosságom. Nem az ezzel foglalkozó kollégák "férgek", hanem ebben ÉN nem vagyok elég jó.

Nos, ugyanez igaz az egyébként nagyon sok rendkívül visszataszító jogvitában (így a pedofil ügyekben is) eljáró védő kollégákra is. Ugyanolyan hülyeségnek tartom erkölcsi alapon lenézni az ilyen rendkívül nehéz ügyekben eljáró kollégákat, mint "legyilkosozni" az emberöléses ügyekben eljáró védőket. Sőt, azt kell mondjam - látva azt a népharagot, ami rázúdult Mester ügyvéd úrra - nemcsak felkészültség, hanem komoly bátorság, elszántság, mit ne mondjak: elhivatottság is kell ahhoz, hogy valaki merészen bevállaljon egy ilyen ügyet. 

A visszataszító betegségekben szenvedő, vagy a személyükben visszataszító embereket gyógyító orvoshoz tudnám hasonlítani a helyzetet. Elfogadjuk, hogy van olyan orvos, aki kiváló szakember, de elájul a vér láttán így kutató lesz belőle és nem sebész. Elfogadjuk azt is, ha valaki viszolyog a fertőzésektől, váladékoktól, testnedvektől és olyan orvosi szakterületet választ (mondjuk röntgen leletezés), ahol kevéssé van kitéve a számára viszolyogtató megterhelésnek. De normális ember nem tekinti "erkölcstelennek" azt a sebész orvost, aki tályogokat tár fel, véres hasi műtéteket végez, összevert, részeg, bekábítózott, vérző garázdákat lát el a sürgősségi osztályon, vagy olyan nőgyógyász, urológus, proktológus, aki rektális vizsgálatokat is végez. Szerintem mindenki inkább annak az orvosnak az erkölcsiségét vonja kérdőre, aki például azért nem hajlandó bizonyos beteget kezelni, mert a beteg valamilyen nézetet vall, valamilyen rasszhoz tartozik, valamilyen mentális problémával küzd, valamilyen nézetet vall, vallásos, nem vallásos, szimpatikus, nem szimpatikus stb. Persze mondhatja azt egy orvos, hogy Hippokratész ide, Hippokratész oda, ő bizony bűnözőket nem gyógyít (a magam részéről az ilyen orvost igen komoly fogyatékkal rendelkező orvosnak tartom), de azt semmiképp nem mondhatja, hogy azok az orvosok viszont, akik például börtönkórházban dolgoznak hozzá képest "erkölcstelenek". 

A kollégák lenézése, megbélyegzése helyett célszerűbbnek tartanám az önvizsgálatot!

Azzal kezdtem, hogy nincs szüksége Mester Csaba ügyvéd úrnak fogadatlan prókátorra, nem is őt, hanem az ügyvédeket kívánom védeni. Maximális Tisztelettel Kérem az egyszerű laikusokat, a törvényhozókat, a bírákat, de még a kollégákat is, hogy amennyiben az ügyvéd a törvényeknek, a szakma szabályainak megfelelően a számára megszabott keretek között végzi a munkáját, úgy hagyjuk őt békén! 

NE VARRJUK AZ ÜGYVÉD NYAKÁBA MINDAZT, AMIÉRT NEM Ő A FELELŐS!

Azért is éreztem fontosnak megszólalni, mert határozottan úgy gondolom, hogy ez az elementáris indulat, ami felgerjedt a konkrét ügy kapcsán, az nemcsak a konkrét esetnek szól, hanem annak is jól érzékelhető jele, hogy beérett valami abból, amit mi a szakmában sokan az ügyvédekkel szembeni szisztematikus hangulatkeltésnek gondolunk. A korona vírus előtt még "slágertéma" volt a perek ezreivel hazájukra rontó, cellákba "csótányt csempésző" ravasz ügyvédek, a "bűn és nem az áldozat pártján álló", "hivatásos bűnsegédek" elleni hecckampány. 

Mi sem jellemzőbb az egész ügy fonákságára, mintsem az, hogy a bántalmazott gyermekek védelmének ügyét felvállaló Fehér Liliom Egyesület (amely társadalmi szervezet eredendően semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy Mester Csaba ügyvédként ellátja egy pedofil védelmét) a szitkozódó közvélemény nyomására a végén még kénytelen lesz elzavarni Mester Csabát, alapítóját, munkatársát. Azok az átgondolatlanul átkozódó emberek, akik tevőlegesen semmit nem tettek a bántalmazott gyermekek védelmében, most "erkölcsileg" feljogosítva érzik magukat arra, hogy belerúgjanak egy ilyen társadalmi szervezetbe. Az elvakult gyűlölködésben ÉSZRE SEM VESZIK, hogy MENNYIT ÁRTANAK ÉPPEN A GYEREKEKNEK!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci