Kiesett a Loki az NB1-ből! Ez a sorsszerű fordulat az úgynevezett "kiesési rangadón" következett be. Már maga a kifejezés is picit abszurd: "kiesési RANGadó". Miféle "rangot" (társadalmi megbecsülést) jelent az, hogy a leggyengébbek mérik össze erejüket, a Loki és a Paks igyekszik eldönteni, hogy kettőjük közül ki az, aki még a másiknál is szarabbul focizik!? (Mindez pedig az egyébként is rendkívül alacsony színvonalú magyar bajnokságban.)

A jó esetben is egy-két ezer néző előtt zajló eseményekhez képest ezen az eseményen 9.400 ember gyűlt össze. Köztük jómagam is. Ez is egy kicsit "fordítva" van: akkor vagyunk sokan, amikor kiesünk. Nyilván nem én voltam az egyedüli katasztrófa-turista a nézőtéren, merthogy jó előre lehetett tudni, hogy rendkívüli eseményeknek nézünk elébe. A nem sokkal korábban a Kaposvárral a Loki otthonában elért döntetlen után már kutyás rendőrökkel kellett megvédeni a helyi bálványokat saját rajongóiktól. Ez is "fordítva" van: milyen "rajongó" az, akitől készenléti rendőrökkel kell megvédeni a "bálványt"? És milyen "bálvány" az, akinek ilyen "rajongói" vannak? Ehhez képest a botrányosan végződött kiesési rangadóról a rendezők és a rendőrség "nem tudta", hogy az kiemelt kockázatú esemény lehet. Ez is "fordítva" van: mi az, hogy például én tudom, hogy itt komoly a balhé kockázata, a rendőr, meg a rendező pedig nem!?

Mi magyarok, már csak ilyenek vagyunk. Alapvetően "fordítva" éljük világunkat. Ezt a mi fantasztikus anyanyelvünk pontosan visszatükrözi. Nálunk "jön a kanyar",még csak véletlenül se mi megyünk, hanem a kanyar jön. Mi "fénymásolunk", amikor valójában az iratokat másoljuk le (bár a maga nemében zseniális az ötlet, hogy „lemásolom a fényt”). A "bolha-nyakörv" sem a bolhán van, hanem a kutyán, vagy a macskán. A "dobókocka" sem dobál semmit, hanem őt dobálják. A "szélvédő" sem a szelet, hanem bennünket véd. A "házasságkötő-terem" egyáltalán nem köt semmiféle házasságot. És a "férfi zokni" sem „hím”, akinek van kukija, meg nőstény párja, esetleg kicsinyei, hanem egy férfiAKNAK VALÓ zokni. A "légi katasztrófa" is csak ritkán következik be a levegőben, sokkal inkább a földön, amikor becsapódik a gép, s hiába nevezzük "repülőgép szerencsétlenségnek" ezt a tragikus eseményt, nyilván nem a repülőgép a "szerencsétlen", hanem a sok ember, aki elpusztul benne. És ha már a katasztrófáknál tartunk, nálunk "katasztrófavédelemmel" vesszük fel vele a harcot, aminek része a "tűzvédelmi oktatás". Pedig kinek jutna eszébe éppen a katasztrófát, vagy a tűzvészt védeni? 

Az milyen durva már, hogy "arclemosó"!? Horror!

Szerintem egyedülálló az, hogy nálunk létezik olyan foglalkozás, hogy "bonyolító". Sőt, az a helyzet, hogy az ilyen foglalkozást űző emberek gyakorta komolyan is veszik az elnevezésüket és ennek megfelelően ahelyett, hogy a gondjaikra bízott problémás eseteket megoldanák kötelességüknek érzik, hogy a problémákat tovább bonyolítsák.

Még csak az sem igaz, hogy ezek a furcsa kifejezések azért vannak, hogy a körülményes megfogalmazást lerövidítsék. A halból készült leves nyilván hal-lé, amely elnevezés rövidebb, mint a "halászlé". A halász lé pedig, a szó igazi jelentését tekintve az, amit egy halászból ki lehet préselni (vérsavó, vér, vizelet stb.). És hát ki enne már ilyet? Mégis, annak hallatán, hogy „halászlé” összefut a nyál a szánkban.

Azon semmi csodálkoznivaló nincs, hogy a magyar tőzsdét BUX-nak (ejtsd: buksz) nevezik, ami olyan, mintha az amerikai tőzsdét Loose-nak neveznék.

Így vagyok én ezzel a Loki-focival is. És nemcsak azért, mert a magyar nyelv szerint a focista "lekezeli" a labdát, pedig ha tényleg kézzel nyúl a labdához, akkor még tán sárga lapot is kap. És a "partjelző" sem a partot jelzi, hanem a lest, s a "bírók" sem végeztek jogi egyetemet.

Ez a foci azért is "fordítva" van, mert amikor kiesik a csapat, akkor a szurkolók csalódnak a bálványaikban, de nem rajtuk kérik számon, hogy nem tudnak focizni, hanem a klub tulajdonosán. De hát nem a tulajdonos focizik! Aki a pályán volt, s akitől a legtöbbet remélték azt pedig - esetenként - vigasztalják! Most vagy lökdösődünk és mezt rángatunk, vagy babusgatunk... Igencsak furcsállottam, amikor a meccs végén szóba elegyedve egy vérmes szurkolótól azt hallottam, hogy 

mit keresnek négerek a lokiban?

Nagyon merem remélni, hogy az pusztán véletlen, hogy - mint ahogy az a filmfelvételeken látszik - a színesbőrű játékosnak (Haruna Garba, 99-es mezszámmal) igencsak komoly számonkérésben volt része, őt nem babusgatták, igaz nem is kezdett színpadias pityergésbe, mint Tőzsér. Merethogy azt gondolom, hogy a színesbőrű játékosok nem pusztán "optikai tuningként" kerültek a keretbe, hanem azért, mert szükség volt rájuk, s nem ők, főleg nem a bőrszínük tehet arról, ami most a Lokival történt. 

Egyik-másik ultra a focisták szemére veti, hogy ő "mennyi mindent megtett értük", a focisták pedig ennek ellenére nem fociznak elég jól. De hát mit tehet egy szurkoló azért, hogy a focista jobban focizzon? Ordibál, hangosan ösztökéli kedvenceit, az ellenfél játékosait pedig szidalmazza és fenyegeti. Több ezer ember "brain-stormingol", hogy miképpen lehetne az ellenfél játékosainak kedvét elvenni a győzelemtől. Mindannyian ismerjük a "Christiano, homoszexuál, homoszexuál, homoszexuál" jellegű regős énekeket, a színesbőrű játékosoknak előadott majom-huhogást, banán bedobálást. Debreceni gyűjtés eredménye az a fenyegetést, megalázást, hergelést elegyítő szurkolói "mantra", melyet az ellenfél leghatékonyabb csatárának a lefegyverzésére igyekezett használni egy találékony szurkoló:

Megbaszom anyád, oszt a fiam leszel!

Szóval a szurkoló nagyjából ennyit tehet (meggyőződésem szerint ezt is inkább saját szórakoztatására). Az viszont biztos, hogy még annyira sem tud focizni, mint a bálványa, úgyhogy nem sok alapja van arra, hogy számon kérje rajta azt a tudást, amivel maga sem rendelkezik. Az pedig egyéni szociális probléma, ha valaki olyat bálványoz, aki nem tud focizni, s aztán felmerül benne, hogy ő talán még nagyobb hülye annál, mint amennyire nem tud focizni az akit ő imád.

Nagyon érdekes (és szintén kicsit fonák dolog), hogy amennyiben valamelyik szurkoló esetleg mégsem a tulajdonost utálja azért, amiért a klub valamelyik focistája nem tud rendesen focizni, hanem magát az ügyetlen focistát, akkor sem azért haragszik rá, amiért nem elég szorgalmas, tehetséges, fegyelmezett és kitartó, hanem azért, mert sokat keres. Akár 7-8 millió forintot havonta. Kb. annyit, mint egy 20 éve tanító pedagógus három év alatt. (Tőzsér Dániel, a Loki oszlopos tagja az évi 265 millió forinttal ennél jóval magasabb javadalmazás fejében pityeredett el a kiesés tragédiáját mélyen átérezve.)

De hát miért kell ezért haragudni? Ez is a tehetség egy formája. Fiatalon, kevés munkával, különösebb tehetség nélkül kiváló munkakörülmények között, komoly eredmények, valódi hasznot hajtó tevékenység nélkül sok pénzt keresni (anélkül, hogy bűnözne). Más ember gyerekeket tanít meg írni, olvasni, idegen nyelvre, megint mások orvosként operálnak, gyógyítanak, egyetemet végeznek, szakvizsgáznak, tudományos fokozatokat szereznek, mérnökként házakat, gépeket terveznek... Egy ilyen srácnak nem kell szívet átültetni, csak focizni kell(ene), mégis rendkívül jól keresnek. Ezt (ezt a talpraesett ügyességet) akár még tisztelni is lehetne. De mi fordítva gondolkodunk: amiért elismerően csettinthetnénk, azért utáljuk, s a nem létező foci tudásért pedig bálványozzuk. Már megint fordítva gondolkodunk. Nem arra kellene haragudni, aki kapja a pénzt, hanem aki adja.

A "fordítva focizásnak" ezzel még nincs vége. Nemcsak az ultrák, fanatikus szurkolók viselkednek "fordítva", hanem a velük kapcsolatban álló többiek is "fordítva", paradox módon viselkednek az ultrákkal, fanatikus rajongókkal.

Ezen a katasztrofális kiesési rangadón a B-közép szurkolóit a biztonsági emberek minden további nélkül beengedték a meccs végén a pályára. Érdekes módon a focipályán az ajtók is fordítva nyílnak. Amikor a meccs végén zárva kell legyen, akkor véletlenül kinyílik, a kutya fáját! Persze pár perccel később valahogy mégiscsak betud záródni ugyanaz az ajtó, amikor a megrémült kemény mag igyekszik visszamenekülni az akol-melegbe, de már nem tud, oldalról, egy másik szektoron keresztül kell megoldani a feladatot.

Nem azért vannak a biztonságiak, hogy ez ne történjen meg? Aztán ott vannak a rendőrök, akik ugye "szolgálnak és védenek". (Hogy pontosan kit is, mit is az néha nem teljesen egyértelmű, lásd: Anyádat hívd, ne a 112-t!) De miért nincsenek ott a rendőrök, ahol - a kevéssé talpraesett biztonságiak helyett - fenntarthatnák a rendet? Volt-e a B-középtől távolabb eső pont, ahonnan elindulhattak volna a rendőrök helyreállítani a rendet? Szerintem nem!

Látva, hogy mi történt a pályán határozottan "fordított" viselkedésnek értékelem, hogy a rendőrök puszta megjelenésükkel elkergetik a komikus iramban elinaló csürhét a pályáról, ugyanakkor a készenléti rendőrök a pálya szélén sorfalat állva felhagynak az intézkedésekkel, nem igazoltatnak senkit. Pedig - mint ahogy az látható az eseményről készült filmeken - igen sok turpisság történt a pályán. Megközelítés kérdése, hogy a bálványaikat lökdöső, rángató, mezeket tépkedő "rajongók" a rendbontáson túl (Btk. 340. §) miféle bűncselekményeket követtek még el. A paletta igen széles: (tettleges) becsületsértés (Btk. 227. §), (könnyű) testi sértés (Btk. 164. §). Ha a mezek le/elvétele volt a motiváció, akkor szóba jöhet a lopás (Btk. 370. §), erőszak alkalmazása esetén pedig a rablás (Btk. 365. §).Ezeken túl - s szerintem ez már nem lehet vita tárgya - a csoportos garázdaság (nyilvános rendezvényen) mindenképpen megvalósult (Btk. 339. §). Mert itt bizony egyik-másik szurkoló olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban (például bennem) megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

Ha minden igaz, mégiscsak vannak eljárások, ha a híreknek hinni lehet hét ember ellen, abból a tömegből, akik behatoltak a pályára. Oly annyira fordított világban élünk, hogy ezen már kellemes meglepetéssel elcsodálkozunk, holott egy normális országban mi sem természetesebb annál, mintsem hogy a bűnelkövetőkkel szemben eljárás indul.

A "fordított" viselkedés ezzel nem ér véget. A történteket követően Kondás Elemér "nem látott" olyat, hogy bármelyik játékost bántalmazták volna. Mondjuk az is lehetséges, hogy tényleg nem látott semmit az erőszakoskodásokból, mert olyan ina szakadtából iszkolt be az öltözőbe, hogy Usain Bolt legyen a talpán, aki utoléri (de a többnyire kicsit pocakos ultrák között nem akadt olyan akinek erre esélye lett volna). Egy kicsit még megértő is a pályára özönlőkkel szemben: "megérti" őket, s azt nyilatkozza, hogy

joguk van a pályára özönleni, amikor rendkívüli érzelmek dúlnak bennük. 

A csapat oszlopos tagjának: Tőzsér Dánielnek azonban látnia kellett, hogy mi történt, hiszen ő a pályán maradt... pityeregve. Mondjuk sok oka nincs a pityergésre olyan javadalmazás mellet, mint amilyet az "élvonabeli" focistáink - ő is - kapnak. Ez a "pityergés" is jobb lett volna fordítva: inkább gólt kellett volna lőni. Számomra a sok-sok fordítva focizás közül az egyik legvisszataszítóbb az, ahogyan ez a játékos "egyértelműen és gondolkodás nélkül" válaszolja az újságírónak, hogy

A szurkolóknak joguk van véleményt nyilvánítani. Ha nem tetszik nekik valami, akkor így nyilvánítanak véleményt.

Szóval ezen a véleményen van az edző és a játékos. A gondjaira bízott, illetve a csapattárs játékosok védelme helyett az erőszakoskodó agresszív csürhe védelmére kelnek, visszaigazolják a magából kivetkőzött hülyegyerekek indulatait, bűncselekményekbe torkolló magatartásukat. Szerintük a "szurkolóknak" ehhez "JOGUK VAN". Nagyon fontos jelzős szerkezet a cikkben:

GONDOLKODÁS NÉLKÜL

A meccs után még két óra hosszat tartott a "szurkolói blokád", a Paks játékosait rejtekutakon menekítették ki a stadionból, a lokisták is csak rendőri és rendezői védelem alatt tudtak kimenekülni. Ez alatt a két óra hossza alatt nem tűnt fel nekik, hogy rettegnek?

Miért kell gondolkodás nélkül védeni a védhetetlent? Miért nem a társait védi? Miért kell nekünk (a köznek) fizetni a készenléti rendőrök díját, akik kutyákkal védik Tőzsért is saját szurkolóiktól? 

Ez a gondolkodás nélküli cselekvés vezet oda, hogy évtizedek óta megoldatlan a focimeccseket kísérő randalírozás, garázdálkodás problémája. Mivel én a régi (Oláh Gábor utcai stadion) tőszomszédságában nőttem fel kisgyerek korom óta ismerem ezt a problémát, ami addig nem fog megoldódni, amíg azokat az agresszív randalírozókat, aki nem a sport szeretete, hanem a balhé miatt mennek meccsre nem tiltják ki a stadionokból, nem büntetik meg, illetve nem gyógykezelik. (Ez pedig addig igencsak nehéz lesz, amíg Kondás, meg Tőzsér támogatja őket.) 

Pedig tudjuk, hogy van elég egyszerű megoldás. Ha a budapesti körforgalomban dudálva tüntetőkkel szemben van rendőri kényszer, akkor itt is lehetne. Ha pár nap alatt ki tudtak osztottak a szorgalmas rendőrök 14 millió forint büntetést kicsit több, mint száz embernek, akkor ugyanezt itt is megtehették volna. Szerintem ezekkel a garázdákkal nem együttérezni kell a felkavarodott érzelmeik miatt, hanem kitiltani őket a stadionból és komoly pénzbüntetésekkel szankcionálni őket. 

 A "fordítva focizás" eszkalálódása aztán odáig vezetett, hogy végül a Debrecen Városa eldöntötte, hogy megveszi a többségi tulajdonostól a Lokit, az immáron NB2-es csapat így az önkormányzaté, Debrecen népévé lesz.

Mi van!?

Logikusnak az tűnik, hogy akkor veszünk cégeket, tulajdonrészeket, üzletrészeket, részvényeket, ha a szerzett tulajdon jövedelmező. Egy ígéretes, biztos alapokon álló társaságban részvény-tulajdont szerezni jó üzlet: komoly osztalékot fizethet, forgalmi értéke (szerencsés esetben akár napok alatt megsokszorozódhat). Ki az a hülye, aki egy tönkrement, tönk szélére került cégben igyekszik üzletrészt szerezni?

Egy működő piacon ha jól megy a cégnek, akkor magas az üzletrész értéke, ha nem megy a cégnek, ha a lehetőségei beszűkülnek, ha a jövedelmezőség veszélyben van, akkor nem nagyon akaródzik azt senkinek megvenni, ezért az ár vagy nagyon alacsony, vagy az üzletrész eladhatatlan. Egyáltalán nem ismerem a Loki anyagi helyzetét, üzletmenetét, de azt tudom, hogy NB2-es csapatként légiósok nélkül kell majd küzdenie a feljutásért, nyilván kevesebb nézőt vonz majd a másodosztályú foci az amúgy is kevéssé kihasznált húszezres stadionba, kevéssé lehet majd számítani a TV közvetítések bevételeire, a szponzorokra. Nekem úgy tűnik, hogy a Loki többségi tulajdonosa üzleti szempontból elég nagy bajban maradna, ha neki kellene ebből a szituációból kihoznia a csapatot. Rengeteg energiájába és pénzébe kerülne mindez. 

Szóval itt már megint fordítva focizunk! Nekem úgy tűnik, hogy nem a Lokit, hanem a többségi tulajdonost mentjük meg. Az persze igaz, hogy a Loki legsikeresebb 19 évéért a szurkolók hálával tartoz(ná)nak Szima Gábornak, aki ez idő alatt nyilván sokat tett a sikerekért, nem lenne muszáj verekedésbe keveredni a rokonával. Ugyanakkor az is igaz, hogy amikor a BL főtáblája, a kupagyőzelem, a bajnoki cím volt a tét, akkor a sikerekben is a főtulajdonos vette ki leginkább a részét, amiben ugyanúgy nem kellett osztoznia, mint ahogyan nem kellene most abban a kudarcban, ami szintén őt érinti leginkább.

A "fordítva" gondolkodás pregnáns példája, hogy Tőzsér Dániel, aki akár gólokkal elérhette volna a pályán, hogy a Loki ne essen ki szakmai igazgató lesz. Tényleg nem értem! Ahogyan azt sem, hogy az új igazgatóság "Debrecen köztiszteletben álló, az üzleti életben is jelentős sikereket elérő vállalatvezetőkből" hogyan fog elég gólt rúgni az NB2-ben. 

Szerintem megért volna egy közvéleménykutatást, hogy mennyire kell a város pénzét (közpénzt) fordítani erre a projektre, mennyire tekinti úgy a város népe, hogy ez neki ennyire fontos. A stadionban látható nézők száma számomra legalábbis nem meggyőző.

Talán az lett volna a legjobb, ha a többségi tulajdonos - vállalva az üzleti kockázatot - maga adja el a tulajdonrészét olyanoknak, akik tényleg meg is akarják azt venni. Az érzelmeikben végletes indulatokat megélő szurkolók, akik rendbontásait, agresszív viselkedését még Kondás és Tőzsér is elfogadhatónak tartja, akikkel emiatt még a rendőrség is kesztyűs kézzel bánik, s akik saját agresszivitásuk, elfogadhatatlan magatartásuk indokaként arra hivatkoznak, hogy mennyi mindent megtettek ők a csapatért, most kaphatnának egy kiváló lehetőséget bebizonyítani, hogy nem a balhéért rajonganak, hanem valóban a minőségi fociért. Itt (lenne) a nagyszerű lehetőség tanúbizonyságot tenni arról, hogy valóban készek IGAZI áldozatot hozni. Kellene egy olyan részvénytársaság, amelyben vásárolhatnának részvényeket, tulajdonosok lehetnének maguk is. Minél áldozatkészebb valaki, annál több pénzt fordít a csapatára, annál több részvényt vesz, s annak megfelelően annál több beleszólási joga van a csapat működésébe a részvénytársaság közgyűlésén.

Itt (lenne) a nagyszerű alkalom arra, hogy a B-közép vehemens tagja, a dicsőséges győzelmek Szküllái és a fájó vereségek Karübdiszei között hánykódva az érzelmek hullámhegyein ne azon törje a fejét, hogy "Megbaszom anyád, oszt a fiam leszel!", hanem belenyúljon a zsebébe és áldozzon a sportra Loki-részvényvásárlással. Nem a lelátón kell huhogni, trágárkodni, garázdálkodni, hanem valódi, komoly áldozatot kell hozni egy olyan ügyért, ami fontos nekik. Amit most műveltek, s amihez "gondolkodás nélkül" asszisztálnak edzők, játékosok, az nem a foci, a Loki ügyét szolgálja, hanem még a saját csapatnak is kárt okoz: súlyos büntetéseket. Egy részvényes talán kevesebb lelkesedéssel okozna kárt saját magának és a városának.

Ha ezen a fordított focin nem tudunk változtatni, akkor hiába reménykedünk a debreceni foci felvirágzásában. Ha az agyalágyult agresszivitást nem szorítjuk vissza, ha ezen a fordított gondolkodáson nem tudunk változtatni, akkor bizony mi is hülyék vagyunk.  

Nyolc perc, negyvenhat másodperc hosszú idő. Nagyjából ennyi idő alatt tesz meg a fény százötven-millió kilométert, ennyi idő alatt ér el a Napról a földre.

Egy kiváló atléta 3.000 m akadály futást teljesít, olimpikonok 800 métert úsznak le gyorsúszásban ez idő alatt. A Rubik kocka világrekorder (Feliks Zemdegs), 4,22 másodperc alatt rakta ki a kocka hat oldalát, ő tehát nyolc perc negyvenhat másodperc alatt 124-szer lenne erre képes.

Ennyi ideig tart Csajkovszkij B Moll zongoraversenyének első tétele, Vivaldi Négy évszak című művében a "Tél" három tétele. Ennyi ideig tart a Beatles "Let it be", illetve "Hey Jude" cím két dala együtt. Ennyi idő alatt adta elő Miles Davis "Time after time" című klasszikus feldolgozását 1987-ben a tokiói koncerten. 

Nyolc perc, negyvenhat másodperc nagyon hosszú idő. Elegendő ahhoz, hogy a hátrabilincselt kézzel, földön fekvő George Floyd megfulladjon, miközben a vele szemben intézkedő rendőr a nyakára térdel. Ez a hosszú idő elég ahhoz hogy tizenötször jelezze, hogy nagy bajban van, s könyörögjön az életéért.

Ez a nyolc perc, negyvenhat másodperc elég hosszú ahhoz hogy az Egyesült Államokban elszabaduljanak az indulatok, tucatszámra törjenek ki zavargások nagyvárosokban, könnygázzal, gumilövedékkel, paprika spray-vel oszlassa a tömeget a rendőrség, a nemzeti gárda, a hadsereg. Elegendő ahhoz, hogy emberek haljanak meg a tüntetésekben.

Sokat olvasni manapság arról, hogy George Floyd nem volt feddhetetlen előéletű ember, mintha ez bármiféle mentséget jelenthetne azoknak, akik megölték őt. A rendőr brutalitását semmi módon nem igazolja vissza annak az embernek az előélete, akivel szemben fellép. A rendőri intézkedés ugyanis soha nem lehet azzal arányban, hogy milyen az illető bőre színe, neme, kora, vallása, szexuális hovatartozása, priusza. Kizárólag a konkrét intézkedés körülményei relációjában lehet értékelni, hogy a rendőr túllépet-e a törvényes kereteken, vagy sem. Nem vitatom, hogy akár az élet kioltásával járó intézkedés is lehet arányos a jog szerint. A konkrét esetben viszont egy földön fekvő, hátrabilincselt kezű, teljesen védekezésre képtelen, kiszolgáltatott ember több mint nyolc percen át történő megfojtását láttuk, miközben az illető 15-ször jelezte, hogy bajban van, gyakorlatilag az életéért könyörgött. Ez teljesen nyilvánvalóan különös kegyetlenséggel követett emberölés, amit egy hivatalos minőségében eljáró rendőr (és társai) követtek el. Nagyon nem lehet ebbe belekeverni az intézkedés alá vont személy előéletét, vagy bármilyen más egyéb, az intézkedéstől teljesen független körülményt.

Ez a történet nem egy mártírhalált halt szent melletti kiállásról, egy rovott múltú bűnöző erkölcsi felmagasztalásáról szól, hanem egy kegyetlen gyilkosságot elkövető rendőr intézkedése miatti elementáris felháborodásról. Aki felháborodást érez, az nem a fosztogatókat, a zavarkeltőket, a tömeből rendőrökre lövöldözőket, a vandál garázdákat támogatja, hanem egyszerűen fel van háborodva és szerintem okkal. 

Kifejezetten populista demagógnak gondolom a véleményvezér celebek aljasságának, vagy valamiféle baloldali összeesküvés következményének betudni a zavargásokat, ami mögött a jelenlegi elnök elleni politikai támadás lenne. Maga Trump elnök hivatkozott Floydra és a vele történtek kapcsán arra, hogy mivel ilyen módon fény derült, figyelem fordult ezekre a visszaélésekre, káros jelenségekre nem volt hiábavaló Floyd halála, akinek emlékét a fosztogató hordák meggyalázzák.

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Az ember (Homo sapiens) nem szerepel a védett fajok jegyzékében. A védett fajok kapcsán a különleges, ritka, egzotikus fajokra szokás asszociálni. Az első, ami eszünkbe jut az a panda maci. De ez nem ilyen egyszerű. Minden olyan faj védett, amelynek léte veszélyben forog. Így aztán (több ezer sorstársával együtt) védett a veréb, az összes béka, denevér, bizonyos poloska fajok..., de az ember nem. Ez most jól van így, vagy nincs jól? Első látásra úgy tűnik, mintha itt valami nem lenne rendben.

Vagy nagyon is rendben van ez a dolog? Az ember okkal - és nem valamiféle jogalkotói baki miatt - nem védett faj? Nem szorulunk védelemre, hanem inkább kártevők lennénk, túlszaporodott környezetkárosítók? Ahogy Harari professzor mondja

a Homo sapiens valóságos ökológiai sorozatgyilkos?

Ökológiai katasztrófák sorozatát előidéző, a földtörténet legkártékonyabb faja lennénk, a harmadik nagy kihalási hullámának előidézői?

Komolyan gondolkodjunk el ezen. Hajlok rá, hogy bölcs dolog volt az embert kihagyni a védett fajok névjegyzékéből.

Nem vagyunk mi jobbak, értékesebbek, egyszerűen csak hatalmunk van felettük. Azért, mert picit okosabban vagyunk megöljük őket. Ezzel végül magunkat is. Egyetlen esélyünk van a többi kártevőhöz képest: nekünk módunkban áll felismerni, hogy kártékonyak vagyunk, míg a többi kártevőnek nem. Ők csak táplálkoznak és szaporodnak. Mi viszont már ott tartunk, hogy nemcsak fajok tízezreit pusztítjuk ki, hanem az egész bolygó arculatát változtatjuk meg, s esélyes hogy romba is dönthetjük.

Sajnos - úgy tűnik - a gondolkodás (amire egyébként oly büszkék vagyunk) nagyon nehezen megy. Soha nem MI szaporodunk túl, hanem MÁSOK. Nem ITT van túlnépesedés, hanem MÁSHOL. Nem MI szennyezzük a környezetet, nem Mi bocsátunk ki túl sok széndioxidot, nem MI nem támogatjuk a környezetbarát technológiákat, hanem MÁSOK.

Most, amikor a koronavírus járvány miatt nem merünk egymással kezet fogni, óvatosan kerülgetjük egymást másfél méter távolságból, szúrós szemmel nézegetjük (maszkunk fölött kukucskálva), hogy ki az, aki nem veszi fel a maszkot a boltban, villamoson, úgymond ki az a potenciálisan veszélyes kártevő, akitől félni kell, talán rájövünk, hogy

MI MAGUNK vagyunk azok a MÁSOK, akitől félni kell.

Ezért aztán NEKÜNK is kell tennünk, nemcsak MÁSOKNAK és MAGUNKTÓL is kell félteni MÁSOKAT, nemcsak MÁSOKTÓL kell félteni MAGUNKAT!

Ha van valami haszna ennek a Koronavírus járványnak, a maszk viseletének, akkor az - talán - ez a felismerés, egy jól látható figyelmeztetés erre az igazságra.

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Ez most egy saját mese egy mesebeli-valóságos emberről. 

Levente Péter ma 77 éves, 50 éve, óvodásként ismertem meg a Zsebtévéből, 25 éve pedig személyesen is. Mesebeli számok! Illenek egy igazi, egyben mesebeli emberhez.

Rajongással és gyormortáji bizsergéssel ültem le mindig a Zsebtévé elé, s engedtem át magam a varázslatnak. Ez a csoda nem múlt el nyomtalanul. Később, kinőve az óvodás korból, időnként még mindig jó volt belehallgatni a "Kikopog?" rádió műsorba, vagy belekukkantani az "Égbőlpottyant mesékbe" a televízióban. Már felnőtt egyetemistaként láttam a "Virágbolygó" című műsorukat, ami annyira megragadott, hogy - akkor még nem tudtam pontosan miért - de kiraktam fényképét az egyetemi albérleti szoba falára, Marcus Aurelius képe és római jogi terminusok, latin szentenciák közé.

A minap tudtam meg a nagyszerű Mérő László professzor úr könyvéből (Az ész segédigéi), hogy az "i" egy olyan "szám", amelynek a négyzete -1, annak ellenére, hogy egyetlen szám négyzete sem lehet negatív. Ez tehát egy olyan elvont fogalom, amelynek a való világ egyetlen objektuma sem feleltethető meg, vagyis ez egy olyan "dolog", ami nincs.

Ez a fogalom imaginárius (képzetes) egységként ismeretes, jele az "i" vagy a görög ióta (ami nem tévesztendő össze az idiótával). 

Különös betű ez az "i". Közhely, hogy az "igazságot" ez a betű választja el a "gazságtól". Ennek a gondolatnak a továbbfejlesztése tömören összefoglalható igazságot fogalmaz meg:

Kézenfekvő kérdésként fogalmazódik meg, hogy létezik-e egyáltalán "igazság". Az egyszerű hétköznapokban néha úgy tűnhet, hogy nagyon ritkán, de annál nagyobb meggyőző erővel felfénylik előttünk, mint valamiféle szupernova-robbanás a hideg és sötét vliágűr süket csendjében:

Annak ellenére, hogy csalókán néha úgy tűnhet (a gyalogátkelő előtt, autókban ülve, káprázó szemünk előtt), mintha lenne igazság a szomorú valóság inkább az, hogy az abszolút értelemben vett igazság nem létezik. A rendkívül árnyalt, gyönyörű magyar nyelv ezt szemléletesen azzal fejezi ki, hogy azt a helyzetet, amikor tudni véljük az igazságot, azt "igazságÉRZETnek" és nem "igazságÉRZÉSnek" nevezi. "Érezni" ugyanis azt lehet, ami ténylegesen van, az "érzet" viszont már valami sokkal bizonytalanabb! Olyas valami, mint úgy érzünk, mintha lenne, s amit remélünk, hogy van.

Az egzakt, abszolút értelemben vett igazság viszont nem olyan dolog, amit úgy érzünk, mintha lenne. Azt legfeljebb sejtésnek nevezhetjük. Az abszolút igazság viszont minden körülmények között igazság. Nos, ez az, ami nem létezik.

Miután felismertük, hogy abszolút "igazság" nem létezik talán érdemes azon is elgondolkodni, hogy lehetséges-e ezt a nem létező valamit "szolgáltatni". Az eddigiekből úgy tűnik, hogy ami nem létezik, azt szolgáltatni sem érdemes. És itt kanyarodunk vissza a fejtegetés elejéhez. Ahhoz, hogy nincs olyan szám, mint az "i", de a matematikusok, mérnökök kiválóan tudnak vele számolni. Mi több, a gyakorlat bebizonyította, hogy érdemes vele számolni, mert segítségével remek elektronikus eszközöket lehet tervezni.

Valahogy így kell értelmezni az "igazságszolgáltatás" első betűjét is. Az persze nem árt, ha tisztában vagyunk a fogalmak valódi jelentésével és nem ragadtatjuk el magunkat akkor, amikor az igazságszolgáltatásról van szó:

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

A 71/2020. (III. 27.) Korm rendelet 6. § (1) bekezdése szerint 2020. március 28. és 2020. április 11. között kijárási korlátozásokat vezettek be. A jogszabály külön szabályozza az "öregek" tevékenységét:

Saját és családja érdekében a 65. életévét betöltött személy az élelmiszerüzletet, drogériát, piacot vagy gyógyszertárat 9.00 óra és 12.00 óra közötti időben látogathatja

Ők tehát az "öregek", akikre fokozottan figyelni kell, akiket védeni kell a koronavírus járvány miatti egészségügyi veszélyhelyzetben. Ebből az következik, hogy a "fiatalság" utolsó éve a 64! Róluk szól a Beatles legendás, nagy slágere.

Will you still need me, will you still feed me, when I'm sixty-four? (Lesz-e még rám szükséged, adsz-e még ennem, amikor hatvannégy éves leszek?)

Erről a dalról kiváló elemzések olvashatóak Ian MacDonald: "A fejek forradalma" című könyvében (ez a könyv az összes Beatles dal elemzését, tű-pontos értékelését adja, a legapróbb finomságokat is elemezve), illetve Bob Spitz: "A Beatles teljes története" című könyvében (ami talán a legteljesebb leírását adja a legendás csapat történetének). A blog bejegyzésben ezekre a forrásokra támaszkodtam.

A Beatles 1966. december 6-21. között rögzítette ezt a könnyed hangvételű, kedves, klimpírozós, kocsma hangulatú dalt az Abbey Road stúdióban. Ez a dal McCartney egyik legelső szerzeménye. A lemezfelvétel ötletét édesapja: Jim 1966. július 2-án betöltött hatvannegyedik születésnapja adta. A Beatles egyik legjobb lemezén, a Sgt. Pepper's Lonley Hearts Club Ban (Bors Őrmester Magányos Szívek Klubja) címűn hallható az eredeti felvétel. A dalt egy kicsit felgyorsítva rögzítették, hogy a hangjuk egy kicsit magasabbnak hangozzon, úgymond fiatalabbnak tűnjenek. Az eredeti felvételen McCartney énekel, vokálozik, zongorázik és basszusgitározik, Lennon gitározik, vokálozik, Harrison vokálozik, Ringo Starr dobol és csőharangon játszik. A zenekar producere: George Martin írt hangulatos klarinét szólamokat, ezt a kíséretet egy trió játszotta fel a lemezre (Robert Burns, Henry MacKenzie és Frank Reidy). Az eredeti felvételen hallható, hogy Lennon a vokál mellett mókás folk-blues gitár pengetéssel tréfálkozik (2:17-2:29), amit McCartney kuncogással vesz tudomásul (2:23). Íme a legendás felvétel:

A varieté hangulatú dalt McCartney már 16 évesen megkomponálta, s eredetileg akkor játszották, amikor a zenekar legelső időszakában (a füstös kis liverpooli Cavern klubban) valami gond volt a beállással, áramkimaradás volt, esetleg verekedés tört ki. A korabeli fiatalság kicsit értetlenül fogadta ezt a nosztalgikus dalocskát, amivel a Beatles első sorban a rajongók szüleinek igyekezett imponálni. A 60-as évek közepén divatba jött a háború előtti slágerzenét felidézni (egyfajta korabeli retró gyanánt). Az akkori tinik ma már bőven benne vannak abban a korban, amiről a dal szól. Egészen biztosan másképpen hallgatják most, mint akkor.

Köszöntsük hát a 64 éveseket, akik - a jogszabályból most már tudjuk - fiatalságuk utolsó évét élik! 

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Jordán Ferenc hálózatkutató biológustól 2019. őszén olvastam először arról, hogy "borotvaélen táncolunk", hogy egy globális járvány kitörésének valóban nő az esélye, s hogy mindennek mi köze van a klímaválsághoz, a biodiverzitáshoz, a természeti környezet pusztításához. A koronavírus járvány magyarországi megjelenésekor már mint "látnokot" szólaltatta meg Stumpf András őt, azt a tudóst, aki már egy éve megmondta, hogy az emberiség "az elmúlt évtizedekben mást sem tett, mint megágyazott az új vírusoknak és más kórokozóknak".

Ezekhez a tudós által elmagyarázott, mi több: előre jelzett jelenségekhez nincs mit hozzá tenni, legfeljebb elgondolkodni lehet rajtuk, a tanácsokat meg lehet szívlelni. Én, mint gyakorló ügyvéd nem tudtam nem észre venni nyilvánvaló analógiákat a vírus által okozott betegségek biológiai természete és a jogszolgáltatás rendszerének rendellenes működése között. Jordán Ferenc szerint: 

A vírus nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis fehérjébe csomagolt géndarab, amely leszakadt egyszer, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül bekerül valaki más szervezetébe, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. Egy genetikai hekker.

"Békeidőben" a perek menetét a Polgári perrendtartás szabályozza. A 148. § rendelkezik az ítélkezési szünet(ek)ről, ami a nyári szabadságolások és a karácsony és szilveszter közötti időszakban biztosítja a jogszolgáltatásban dolgozók számára a pihenés lehetőségét azzal, hogy az évnek ezekben a szakaszaiban a bíróságok nem tartanak tárgyalást (kivételes eseteket leszámítva), azok a határidők pedig (amelyek elmulasztásához egyébként súlyos jogkövetkezmények fűződnének) nem telnek. Ezen intézkedések nélkül szinte lehetetlen lenne szabadságokat kiadni, nyaralásokat, a karácsonyi pihenést, feltöltekezést beiktatni életünkbe. Egyébként senkinek semmi baja nem lesz, ha karácsony után egy hétig, nyáron pedig az augusztus 20-ig tartó egy hónapig nem tartanak a bíróságok tárgyalást, az ügyfelek pedig nem agyalnak a beadványokon.

Ennek az ítélkezési szünetnek is megvan a maga története. Kezdetben csak nyáron volt. Karácsonykor csak valamiféle rendszer-karbantartásnak álcázott, hallgatólagos megállapodáson alapuló "kvázi-ítélkezési szünet" volt, mondván, hogy "álljon már meg a menet,

ne csináljunk már Krisztusból bohócot!

Aztán - nyilván a jóérzésű, normális emberek nyomására - törvény erőre emelkedett az intézményesített karácsonyi ítélkezési szünet is. Az persze egy külön probléma, hogy - a bírói függetlenség okán - annak nincs akadálya, hogy a bíró "pillanatnyi elmezavar", vagy más hasonló körülmény hatására az ítélkezési szünetben is tartson tárgyalást akkor is, ha a törvény ezt egyébként nem teszi lehetővé. (A törvény furcsa szövegében az van, hogy ítélkezési szünetben tárgyalást tartani "nem lehet", de mint látjuk "lehetni éppen lehet", csak normális bíró ilyen időpontra nem tűz tárgyalást.)

A rendes kerékvágásban folyó élet menetében eddig legfeljebb az jelenthetett némi problémát, hogy a bírák egyrészének megrögzött szokásává vált (főleg karácsony előtt) letisztítani az asztalukat a folyamatban lévő ügyek lezárásával. Valamilyen rejtélyes okból éppen a Teremtő Atya Úristen földi megtestesülésének időpontja évfordulójához látták jónak időzíteni a jogvesztő határidőkkel támadható határozatok meghozatalát. Ez a furcsa szokás eléggé kellemetlen, mert az ítélkezési szünetig is telik a határidő, az ítélkezési szünetet követően pedig a határidő múlása ott folytatódik, ahol előtte abbamaradt. Ilyenkor kell a két ünnep között az ügyfelekkel a fellebbezésen gondolkodni. Önvédelemből ezért fenyegettem meg a poklok kénköves tüzével azokat a bírákat, akik ilyesmire ragadtatják magukat:

Ilyen előzményekkel ért bennünket a koronavírus járvány. Látható, hogy a Polgári perrendtartás nem volt felkészülve erre a helyzetre. Egy kicsit idétlenül fogalmazva, de többé-kevésbé világosan rendezte a helyzetet az év megadott időszakaiban. A rendkívüli lehetőségről viszont nem rendelkezett! Nincs "rendes", vagy "rendkívüli" ítélkezési szünet, csak ítélkezési szünet van. Ami pedig nincs, azt - ugye - elrendelni sincs mód.

Nem baj, amit elrendelni nincs mód, azt attól még elrendelni lehet. ("Nem kerítés az", szokás mondani, ha rámegyünk az autóval a záróvonalra, s valaki figyelmeztet, hogy azt "nem lehet".) A 45/2020. (III. 14.) Korm. rendelet az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetésével együtt el is rendelte a rendkívüli ítélkezési szünetet. Hogy az mit jelent viszont nem kötötték senki orrára. Az logikusnak tűnt, hogy nem lesznek tárgyalások, de az már egyáltalán nem, hogy mi lesz a határidőkkel.

Másnap az Országos Bírói Hivatal elnöke a 35.SZ/2020. (III. 15.) OBHE határozattal igyekezett a jogász társadalom segítségére sietni valamiféle magyarázattal. Ehhez tudni kell, hogy az OBH elnök a bírói szervezet élén álló tekintélyes vezető, de nem jogforrás. Az ő határozatai nem minősülnek jogszabálynak. Ez most mindegy is. Azt leszögezte, hogy tárgyalásokat nem szabad tartani, viszont nagyon beszédesen hallgatott a határidőkről... Hoppá! - szaladt át egyre több jogász agyán, hogy a határidők lehet, hogy telnek, hiszen lényegében senki nem mondta, hogy nem, s tulajdonképpen erről jogszabály sem rendelkezik.

Az OBH elnöke nyilván érzékelte a problémát és két napra rá hozott egy újabb határozatot (ismétlem ez nem jogszabály), amiben kimondta, hogy a rendkívüli ítélkezési szünetben nemcsak a tárgyalások nem lesznek megtartva, hanem a határidők sem telnek (37.SZ/2020. (III. 17.) OBHE határozat). Lényegében arról határozott, amit minden jóérzésű, normális ember gondol: hogy a rendkívüli ítélkezési szünet pont olyan, mint a rendes, csak máskor és más miatt van. Amennyire veszélyes a bíróságnak talélkozni a tárgyaláson a többi emberrel, ugyanannyira veszélyes az ügyvédnek, vagy a feleknek találkozni a többi emberrel a tárgyaláson kívül irodában, postán stb.

Az észszerű, logikus gondolkodás "pünkösdi királysága" egy napig tartott. az OBH elnök másnap ugyanis hatályon kívül helyezte a 37-e sorszámú határozatát a határidők vonatkozásában. Kimondta, hogy a határidők nyugvásának megállapításához jogszabály kell, ő pedig nem jogalkotó, úgyhogy a határidők telnek (39.SZ/2020. (III. 18.) OBHE határozat). Az továbbra is rejtély, hogy amennyiben jogi norma híján telnek a határidők, akkor jogi norma híján hogy lehet, hogy tárgyalások viszont nincsenek? Az most ne firtassuk, hogy amennyiben a bírósági dolgozók egészségéről van szó, akkor van jogi norma, ha pedig a felek, ügyvédek egészségéről van szó, akkor nincs jogi norma, inkább örüljünk, hogy a hülyeség csak félig hatalmasodott el, legalább tárgyalásokon nem kell megjelenni, akkor sem, ha erre nincs jogszabály.

Maradt a józan belátás. A döntés javarészt a bírók kezében van, nekik kell ezzel a józansággal élni, akkor is, ha ez mostanság "hiánycikk". A jogalkotók látható csetlés-botlásán ugyanis túl lehet lépni. Erre többféle módszer is van. Megállapíthatná, hogy az ítélkezési szünet, az bizony ítélkezési szünet, ha rendes, ha rendkívüli, s ha elrendelték, akkor bizony annak a joghatásai beállnak, nemcsak a tárgyalások megtartására, hanem a határidőkre is. Hál' Istennek van olyan bíró, aki ezt az utat választja. A bíró megállapíthatná az előtte folyó ügyben, hogy a bíróság működése elháríthatatlan külső akadályba ütközik, ami miatt (ahogyan háború, vagy természeti katasztrófa esetén pl.) félbeszakad az eljárás. Olyan józan belátású bíró is van, aki ezt a megoldást választja, Isten áldja meg őket is! (Mondjuk nem nehéz belátni, hogy a bíróság működése akadályoztatva van, mikor az épület be van zárva, iratbetekintés nincs, panasznap, ügyfélfogadás nincs, a beérkező iratok karanténba kerülnek stb. stb.)

Sajnos azonban még mindig (immáron a kijárási korlátozások elrendelésének időszakára is) kapunk mi, ügyvédek határozatokat 8-15 napos határidőkkel, azok elmulasztása súlyos jogkövetkezményeivel.

Idő közben az egészségügyi veszélyhelyzet jogszabályban meghatározott időtartama letelt, a veszélyhelyzet viszont sajnos nem, hanem éppen, hogy fokozódik, az Országgyűlés pedig még nem hatalmazta fel a kormányt a korlátlan rendeleti kormányzásra, így jogi norma továbbra sincs ezekre a határidőkre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lelkiismeretes ügyvéd betartja a határidőket, ügyfeleit figyelmezteti erre, mindez pedig értelemszerűen újabb kapcsolatokat (ügyvédekkel, ügyfelekkel, szakértőkkel, tanúkkal, hatóságokkal, postahivatalokkal stb.), s amíg a bíróságra, hatóságokhoz beérkező iratok karanténban türelmesen várják az ügyintézést, addig az ügyvédeket és ügyfeleket intézkedésre kötelezi a bíróság, hatóság. Nekünk nem áll módunkban az iratokat karanténba tenni, mert mire a karantén ideje letelne, addigra kicsúszunk a határidőkből.

A furcsán megfogalmazott rendelet a kijárás korlátozásáról kifejezetten idétlen módon igyekszik rendezni a helyzetet. Felsorolja a lakhely elhagyását indokolttá tevő alapos okokat (köztük a "sláger" a fodrész és a manikűrös felkeresése) annak behatárolása nélkül, hogy az otthon unatkozó ember ilyen ürüggyel meddig merészkedhet el otthonról. A kiskapukat kereső magyar ember műköröm újraépítésének vágyával az ország bármely szegletébe elkalandozhatna...

Ezeken a dolgokon mélázva jutottam el - Jordán Ferenc nyomán - a felismerésig, hogy:

A jogalkotásba csomagolt hülyeség vírusként működik: nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis jogszabályokba, határozatokba csomagolt szöveg darab, amely leszakadt egyszer értelmes gondolatokat megfogalmazó mondatokból, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül eljut a jogalkalmazók tudatába, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. A bíró és az ügyvéd hülye lesz tőle.

Nem feltételezem, hogy a mostani helyzetben bárki ártani akarna a közösségnek. Ezzel a pár gondolattal pusztán csak azt szeretném elérni, hogy azok, akiknek módjában áll most felelős döntéseket hozni gondolkodjanak. Tudom, hogy nem egyszerű, meg igen fárasztó is, de most fontos lenne! Igyekezzünk a furcsán megfogalmazott jogszabályokból a lényeget kiszűrni, hogy a lényeg most embertársaink egészségének védelme. Most pár hétig, akár egy-két hónapig semmi baj nem lesz abból, ha a peres határidők nem telnek. Olyan ez most, mint a téli, nyári szünet, csak akkor a szabadságolásra, a pihenésre készülünk, most pedig a túlélésre. Ezektől a picit megnyúló határidőktől nem fog megakadni a gazdaság, nem válnak munkanélkülivé az emberek, betegségeket sem fognak elkapni. Sőt! Több energia marad a fontosabb feladatokra.

Ha most valóban fontos ügyek intézése (gondoskodáás a családról, a közvetlen környezetről, digitálisan oktatott gyermekeinkről) helyett a perlekedéssel, a lezárt ügyek statisztikájával, az ügyfélforgalmi statisztikákkal s más egyéb hívságokkal foglalkozunk, akkor nemcsak picit vagyunk hülyék, hanem bizony oltári nagy barmok vagyunk!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Debreceni ügyvédként - bevallom - eleddig félelemmel vegyes csodálattal néztem a budapesti kollégákat és komolyan irigykedni is kezdtem azokra, akik boldogan adták hírül, hogy ők bizony már szorgosan gyűjtik a kredit pontokat, amelyekből 5 év alatt 84-et valahogy össze kell szedni ügyvédi továbbképzéseken, mert különben lesz ne mulass (ki leszünk rúgva a kamarából páros lábbal). Ma azonban részt vettem az első kredit pontos képzésen, ráadásul egy olyanon, ahol vizsgázással meg lehetett többszörözni a szerzett pontok számát. Gyorsan megjegyzem, hogy az egyetemi vizsgákat követően, amikor végre megcsináltam a szakvizsgát erős esküvéssel megfogadtam, hogy

én bizony többet olyan helyre be nem teszem a lábam, ahol okvetetlenkedő emberek firtatják, hogy mit tudok, legfőképpen pedig azt, hogy mit nem!

Erre a képzésre is annak reményében mentem el, hogy majd elücsörgök ott sorstársaim között csendes magányomban, viszek magammal valami melót és amíg én megírok ott valami keresetet, vagy szerződést, addig tán vége is lesz az "oktatásnak", a végén meg kapok valami pontot (hiszen fizettem), de én nem vizsgázok az hétszentség! 

Gyanítom, hogy nem voltam egyedül ezzel az elképzeléssel, mert az egyetemi előadóban a mai börtönviszonyokat messze felülmúló zsúfoltság fogadott. Nemhogy ügyvéd, de még egy csótány sem fért volna be a széksorok közé. Én a hideg, koszvadt lépcsőn kerestem magamnak menedéket, ölemben a Macbookkal, bátran farkasszemet nézve az aranyér nyilvánvaló kockázatával is a kreditpontok reményében.

Mivel nem készültem arra, hogy vizsgázással számot adjak frissen szerzett tudásomról, így nem tulajdonítottam jelentőséget a tananyagnak sem. Bár hallójárat gyulladás miatt nem nagyon hallottam, hogy miről is van szó, annyit azért kivettem, hogy olyasmi a téma, ami engem bizony egyáltalán nem érdekel, mert nem vállalok olyan ügyeket, amelyekhez azokat a szabályokat kellene ismernem, amelyekről az előadók beszéltek. Azt azért szemfülesen felismertem, hogy jelenlétemet nem elegendő a belépéskor aláírt jelenléti ívvel igazolnom, hanem bizony telefonommal be kell jelentkezzek egy játékos alkalmazásba:

Na bassza meg!   

gondoltam rezzenéstelen arccal és bejelentkeztem. Ezt követően egy halló sorstársam felvilágosított, hogy ugyanígy kell majd vizsgázni is. Először persze logikusan azt gondoltam, hogy majd az fog itt vizsgázni, akinek hét anyja van... De aztán kíváncsivá váltam. Elég régen vizsgáztam már, s efféle metódusoknak akkor még nyoma sem volt. Régvolt kínjaimnak egy egész könyvet szenteltem, "Canis merga, avagy mesél az index" címmel. (A "canis merga" terminus technicus magyarul annyit tesz: "kutyaszar".) Én még a klasszikus régi szívatásokon szocializálódtam, a modern technika vívmányainak ilyen célú felhasználását még nem ismertem.

Nos, bizonyos időközönként félbeszakították az okítást és játékos módon, 20 másodperc alatt kellett 5 villámkérdésre válaszolni, a siker reményében legalább 3-ra helyesen. Piros, kék és sárga gombok jelképezték a válaszokat. Esetemben tovább nehezítette a feladatot az, hogy nemcsak nem érdekelt a téma, illetve ha érdekelt volna sem hallottam amiről beszéltek, de bizony a távoli kivetítőn lévő számomra túl kicsi betűkkel írott kérdéseket és válaszokat sem tudtam elolvasni. Ahogy mondani szokás: innen szép győzni!

A vizsgafeladatok megoldásának új, kreatív módszeréhez folyamodtam: szonáros meditációval jutottam el a helyes válaszokhoz. A "Peace and love" szellemében adtam át magam a "belső békének", egyfajta "alfa tudatállapotban", csendes, meditatív merengéssel függesztettem tekintetemet a végtelen távolába, s közben a kollégák zümmögő morajlására koncentráltam. A teljes információ hiány sötétjében úgy igyekeztem tájékozódni, mint a vak sötétben cikázó denevér, aki füleivel, mint hatalmas szonárokkal begyűjti az ultrahang visszhangokat s világosan "láthatóvá" válik számára akár a szúnyog is. Így hallottam ki az első hallomásra összefüggéstelennek tűnő mormolásban azt például, hogy "kék". Ezzel a szonáros meditációval úgy hallatszik ki a mormogó tömegből a helyes válasz, mint egy stadion húszezer futball szurkolójának artikulálatlan üvöltéséből az, hogy 

Kurva anyád! 

Ha bármi okból nem sikerülne transzba esni, akkor még mindig ott van az a kézzel fogható lehetőség, hogy az ember megkérdezi a szomszéd havercsávót, hogy: melyiket nyomjam? 

Mindezenközben felmerült bennem a probléma adekvát jogi megoldásának lehetősége is. Az ügyvédi tevékenység ugyanis megbízási jogviszony, nem feltétlenül személyhez kötött szolgáltatás, van lehetőség a helyettesítésre (azzal, hogy a helyettes magatartásáért az ügyvéd akként felel, mintha maga cselekedett volna). Egyfajta "bérnyomkodó" kolléga biztosan elvállalná a helyettesítést mondjuk az idén megemelt kirendelési díjnak megfelelő helyettesítési díj fejében. És ha már fentebb szóba került a "kutyaszar", akkor ide kívánkozik ez a kis film a kirendelt védői díjszabásról:

Azért azt nem mondhatom, hogy nem tanultam semmit. Az a meggyőződésem például kifejezetten megerősödött, hogy a jó ügyvéd nem azért jó, mert minden hülyeséget megcsinál, hanem azért, mert minden hülye problémára megtalálja a megoldást. 

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Rábukkantam egy hírre, egy "újságban" (nevét le se írom, ráadásul biztos több újság is van, ami lehozta ezt a valamit), amelyből arra derült fény, hogy én, a dörzsölt ügyvéd indítottam el a "börtönbizniszt", mégpedig Burkáékkal.

No fene! Mindig tanul az ember. Elolvastam hát, mert kíváncsivá tett a dolog. (Elárulom, hogy egyetlen börtönviszonyok miatti kártérítés iránti pert sem indítottam, így tényleg érdekelt, hogy miért gondolja azt rólam bárki ember fia, hogy én indítottam el a "lavinát".) Mulatságos dolog olvasni, hogy az ember milyen "dörzsölt", meg, hogy mi mindent nem átall tenni (főleg olyat, ami egyébként eszembe sem jutott). Egy ilyen demagóg locsogásra egyszerűbb egy blogban felelni, mint minden érdeklődő ismerősömnek elmagyarázni, hogy mi is van tulajdonképpen. Nos.

A börötnbiznisz első nagy haszonélvezője a gyilkos Burka

Írja a vitriolos tollú nem-tudom-én-ki a címben. Burkáék - legjobb tudomásom szerint - soha nem kértek és kaptak egyetlen fillért sem senkitől a börtönben fennálló viszonyok miatt. Egy biztos, én nem indítottam ilyen eljárásokat és biztosra veszem, hogy tudnék róla, ha valamelyik kolléga ezt megtette volna. 

Dörzsölt ügyvédek és álcivilek segítségével sok millió forinttal nyúlják le a magyar államot különféle bűnözők.

Nem tudom, lehet, hogy a "dörzsöltet" még bóknak is vehetném... A "lenyúl" kifejezés jelentésének viszont szeretném, ha a "cikk-gépelő-ember kicsit utána nézne (végülis - elvileg - a magyar nyelvből élne). Ez a kifejezés azt jelenti, hogy "ellop", "eloroz", "csalárd módon szerez meg valamit". Ez semmiképpen nem felel meg a jogerős és végrehajtható másodfokú bírósági ítélet alapján kifizetett pénznek. Burkáék esetében sem (akik nem a börtönviszonyok miatt kapták a pénzt, hanem az előzetes letartóztatás hat éve miatt kaptak kártalanítást). Mindenesetre furcsa elképzelése lehet a jogszolgáltatásról és a jogállamiságról annak a szerencsétlennek, aki "lopásnak" tekinti a jogerős bírósági ítéletet.

börtönbiznisz dübörög: 12 ezer eljárás van folyamatban

Mint mondtam nem ismerem ezeket az ügyeket, mert nem vettem bennük részt, de annak alapján, amit a sajtóban olvasni lehet a helyzet az, hogy ezek nem "folyamatban lévő" ügyek, hanem olyan ügyek, amelyekben már jogerősen megállapította a bíróság azt, hogy a magyar állam jogellenes magatartással kárt okozott. A jogerős és végrehajtható ítélet pedig azt jelenti, hogy a bíróság (nem az ügyvéd), a hatályos jog szerint (nem kénye-kedve szerint) megállapította a tényállást. Ez a szám nem azt jelenti, hogy az ügyvédek ennyiszer támadtak hazájukra, hanem azt, hogy az állam ennyiszer biztosan megszegte azokat a törvényeket, amelyeket maga hozott.

az állam már több mint 10 milliárd forint kártérítést volt kénytelen kifizetni

Igen: az, akiről jogerősen megállapítják, hogy jogellenesen kárt okoz valóban kénytelen fizetni. Az lenne a probléma, ha ez nem így történne. (Hála Istennek a kifizetések felfüggesztése még nem jelenti azt, hogy a jogerős ítélet végrehajtását megtagadják. Azt, hogy ez a kettő ugyanaz lenne, csak a tényleg nagyon hülyék hiszik el, akiknek hiába is magyaráznánk.)

Eztán tér rá a cikk-gépelő-ember Burkáék ügyére (aminek, mint láttuk semmi, de semmi köze nincs a börtönviszonyok miatti kártérítésekhez). Ők voltak - a cikk szerint - "az első és legnagyobb haszonélvezők". Amit ők "élveztek" az valójában az volt, hogy előzetes letartóztatásban voltak több, mint hat évig ketten, apa és fia, majd jogerősen felmentették őket a vád alól. Ezért és nem a börtönviszonyok miatt kapták meg a 45 millió forintot. Lehet, hogy ez nem tetszik a cikk-gépelő-embernek, de ez nekik járt. (Ezt hívják "kártalanításnak", nem kártérítésnek.) Ez a törvény. Ahogyan a börtönkártérítések ügyében is, úgy ez esetben is a jogalkotóhoz, az államhoz kell fordulnia annak, akinek ez nem tetszik.

Eztán jön a "pompás dramaturgiai csattanó, a lead zárásaképp":

A slusszpoén pedig, hogy ügyvédjük még újabb tízmilliós kártérítéssel próbálkozott be, sőt azzal fenyegetőzött, hogy a strasbourgi bíróságig megy az ügyben

Hogy honnan veszi azt a marhaságot, hogy én bármi ilyesfélével "bepróbálkoztam" volna az már örökre az ő titka marad. Ha ez a kitaláció valamiért örömet okoz neki, akkor ám legyen.

A cikk szövegében aztán tételesen kibontja a butaságokat. Mindjárt egy erős kezdés:

Magyarország legnagyobb összegű kártérítését nyerte meg Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc 2007-ben. Dörzsölt ügyvédjük, Zeke László segítségével

Most már egészen biztos, hogy "dörzsölt" vagyok, ezt jóleső érzéssel konstatálom, az efféle készségekre ugyanis elengedhetetlen szüksége van az ügyvédnek. Egy picit azért pontosítanék. Szerintem nem ez az ügy volt a legnagyobb összegű kártérítés, amit Magyarországon valaha megnyert egy magánszemély "dörzsölt" ügyvédi segítséggel, hanem a Lepke per, amit volt szerencsém (mind a három bíróság előtt folyó összes eljárásban) megnyerni a kokadi gazdának. Persze ezzel - a cikk-gépelő-ember szemében - lehet, hogy ismét rossz fát tettem a tűzre, merthogy abban a Guinness-rekord ízű hülyeségben a másfél milliárd forintot kért az ügyész az állam nevében és javára a nyilvánvalóan ártatlan gazdától. Lehet, hogy én, gonosz abban a perben is hazámra törtem? Ahelyett, hogy hagytam volna, hogy az elképzelt lepkék elképzelt élőhelyének elképzelt megkárosítása miatt a kokadi gazda és családja "élőhelyét" tegye tönkre az állam irdatlan kártérítéssel (merthogy mindenük ráment volna a kártérítésre, igaz a gazdának börtönt is "felajánlottak", ami ha átmeneti időre is, de legalább egy családtagnak biztosíthatta volna a lakhatást, ha nem is a legkomfortosabb körülmények között.) Egy kis kitérő azok kedvéért, akik a Lepke per részleteit nem ismernék:

Visszatérve a Burka ügyre: A cikk-gépelő-ember valahogy így összegezi a lényeget:

A perújításkor a Debreceni Törvényszék már bizonyítottnak látta, hogy valóban Burkáék a gyilkosok és emberölés miatt 12 és 10 évre ítélte őket.

Valóban ez történt. Sajnos. Magam ezt a perújítási eljárást súlyos justizmordként éltem meg, de tudom, hogy rendes perorvoslat formájában ez már nem támadható. A rendkívüli perorvoslatok igen korlátolt lehetőségei miatt nagyon behatárolt a mozgásterünk. Viszont a cikk miatt - ha már így felemlegetjük az ügyet - legalább módomban áll véleményemet, aggályaimat megosztani. Amennyire a cikk-gépelő-embernek jogában áll 12.000 jogerősen lezárt ügyet vitani, úgy nekem is jogomban áll azt az egyet, amivel kapcsolatban engem is felemlegetett.

A perújítás előtt csaknem másfél évtizeddel meghozott jogerős másodfokú ítélet tökéletesen értékelte a megállapított tényállást, ami felmentéshez vezetett. A cselekmény elkövetésének összes vélt bizonyítékát megcáfoltuk. Emellett olyan súlyos körülmények is mellettünk szóltak, amelyek nem a bűnösség bizonyítékait cáfolták, hanem védencem ártatlanságát látszottak bizonyítani. (Nem volt semmiféle DNS minta, szagnyom, ami id. Burka Ferenc bűnösségét alátámasztotta volna, a sértett markában hosszú vörös hajszál volt, ami a rövid, fekete hajú vádlottak egyikétől sem származhatott, nem volt indítéka a tettnek: hiányzott az úgymond ellopott antenna stb.) 

A perújítás indoka valóban az volt, hogy 18 évvel a cselekmény elkövetése után (!) megtalálták az addig keresett antennát, a tett indítékát, mégpedig egy faluszéli illegális hulladéklerakóban. Szerintem első látásra is abszurd még az ötlet is, ez laikusok is könnyedén beláthatják. Hogy a 45 milliós kártalanítás miatt, vagy ez anélkül is ment volna, nem tudom, de a lényeg az, hogy Burkáék esetében ilyen bizonyíték alapján elindult a perújítási eljárás. (személyes véleményem az, hogy ahhoz, hogy ilyen "bizonyíték" alapján eljárás induljon ahhoz azért "Burkának kell lenni".) A cikk-gépelő-ember ezért gépelhette bele ezt a cikkbe:

Mint kiderült: egy háromezer forint értékű tetőantennát vittek el, ezért verték halálra a férfit.

Először is, pontosítsunk: az antenna, amit 18 évvel később "megtaláltak" a szakértő véleménye szerint akár a keresett antennával azonos típusú is lehetett. Tehát nemhogy nem azt az antennát találták meg, de még abban sem lehettek biztosak, hogy az egy olyan típusú antenna volt, mint amelyet elvileg elvittek a tett helyszínéről. Még komolyabb probléma, hogy a perújítási eljárásban kiderült, hogy az az antenna, amelyet elvileg elvittek Burkáék a helyszínről nem is tűnt el, hanem részben a tető ereszcsatornájában, részben az udvaron volt, darabokra szétszerelt állapotban. A bíróság úgy vélekedett, hogy a meg nem talált részeit az antennának azért el lehetett vinni, s akár azokkal a maradék darabokkal is lehetett TV-t nézni. (A tárgyaláson az ereszcsatornában megtalált antenna darabok rejtélyére még az a feltevés is elhangzott, hogy az ellopott antenna darabjait utólag akár a varjú is visszadobhatta az ereszcsatornába.) Arra már nem kaptunk magyarázatot, hogy aki embert öl egy antennáért, az vajon miért szedi azt szét darabokra, s miért szórja szét a helyszínen azt, ráadásul úgy, hogy nem hagy sem DNS mintát, sem szagnyomot maga után. Rejtély maradt viszont, hogy a perújítási eljárásban hogyan lehetett 18 évvel később megtalálni azt az antennát egy szemétlerakóban, amit - mint kiderült - el sem vittek a helyszínről. 

Nyilván tarthatatlanná vált az antennáért öltek koncepció, így aztán ki is rekesztették azt a bizonyítékok köréből. Ennyit a jól értesült cikk-gépelő-ember hiteles tényállításáról. 

Aki idáig eljutott ennek a blognak az olvasásában azt nyilván érdekli, hogy mégis hogyan lehet így elítélni valakit ilyen súlyú vádakkal, ilyen súlyú büntetéssel. Főleg azért, mert a perújítás szigorú szabályai szerint csak az új bizonyíték értékelését végezhette volna el a bíróság, s mint láttuk az antenna koncepció összeomlott. 

Hát úgy, hogy a bíróság - megítélésem szerint túllépve a törvényes kereteket - a teljes peranyagot újra tárgyalta, minden már jogerősen elbírált ténymegállapítást újra értékelt, újra mérlegelt. Megítélésem szerint ez az elv szintjén is megengedhetetlen, ami pedig a gyakorlatban történt az szintén. Ezért hivatkoztam erre az esetre justizmordként.

felbukkantak új, fontos koronatanúk – többek között Burka Ferenc élettársa, sógornője, valamint a később szintén gyilkosságot elkövető unokája – akik Burkáék ellen vallottak

Most abba ne menjünk bele, hogy a cikk-gépelő-embernek fogalma sincs a szereplőkről (keveri a két Burkát), szorítkozzunk inkább a lényegre. A cselekményt senki nem látta, a  "koronatanú" id. Burka Ferenc unokája, ifj. Burka Ferenc fia volt, aki a két Burka egyik veszekedését hallgatta ki (14 évvel a cselekményt követően), amiből kiderült, hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán. (Most hagyjuk is a volt éllettársat, vagy az anyóst, akik csak a fiú elbeszéléséről tudtak beszámolni, tehát csak közvetett tanúk, s akik nem tudták megbocsátani ifj. Burkának, hogy a kártalanításból nem kaptak pénzt.)

A "koronatanúról" egy korabeli újságíró, aki egyébként a tárgyaláson jelen volt azt írta, hogy egy "hazug, tolvaj, részeges kamasz", mert ezekre a jelzőkre utaló tényekről számoltak be a rokonok, akik ezt is az ifj. Burka terhére rótták, mondván, hogy félrenevelte a gyereket. (Komoly akadályt jelentett a nevelésben, hogy ifj. Bukra, ugyanebben az ügyben hat évet, előzetes letartóztatásban töltött, azért kapott kártalanítást.) Ez a szerencsétlen fiatal gyerek valóban problémás személyiségnek tűnt, de azt akkor még nem tudtuk, hogy Németországban kitartott prostituáltakat is gyilkol, merthogy ez csak a per későbbi szakaszában derült ki. Mi igyekeztünk arról meggyőzni a bíróságot, hogy a megbízható, szavahihető tanút mi nem ilyennek gondolnánk. Annál is inkább, mert az perrendszerűen beigazolódott, hogy ez a gyermek korábban az apját (ifj. Burka Ferenc) azzal akarta arra kényszeríteni, hogy magához vegye és tartsa el, hogy megfenyegette: ha nem veszi magához, akkor olyat fog mondani, ami miatt őt elviszik. Ez mint láttuk meg is történt (a rendőrség, az ügyészég és a bíróság asszisztálásával.)

Ebben a speciális esetben a bíróság szokatlanul megértőnek mutatkozott a "koronatanú" szavahihetőségét illetően. Miért ne lehetne egy prostituáltat agyonszurkáló, apját fenyegető és zsaroló, családtagjait meglopó, részeges intézeti kamasz igazmondó? A különleges bánásmód keretében azt is kénytelen voltam elviselni a tárgyalóteremben, hogy engem egy ízben gyors egymásutánban háromszor "sík hülyének" nevezett, a bíróság pedig kifejezett kérésemre sem volt hajlandó ezt szankcionálni azzal az indokkal, hogy "az éremnek két oldala van" (hogy ez mit is jelent valójában abba most nem érdemes belemenni).

De nézzük a lényeget: mit is mondott a "koronatanú"? Azt, hogy az apja és a nagyapja összevesztek, id. Burka leszidta ifj. Burkát, amiért ifj. Burka addig, amíg id. Burka antennát lopott, ahelyett, hogy csak őrt állt volna megölte azt az embert. Szemére vetette, hogy hogy lehetett olyan hülye, hogy amire ő visszajött a lopásból, addigra megölte azt az embert. Tehát azt állította, hogy volt antenna lopás (láttuk hogy nem), azt is állította, hogy az apja volt, nem a nagyapja (mindkettőt elítélték). További bonyodalom ezzel a vallomással, hogy a veszekedés előzménye az volt, hogy a "koronatanú" nagyanyja felhívta Burkáékat telefonon, hogy tudja ki a tettes, mégpedig a "koronatanútól". A veszekedés viszont a telefonhívás UTÁN és MIATT volt. Bizonyított, hogy egy telefonhívás volt csak. Hogyan tudott beszámolni a "koronatanú" nagyanyja a telefonhívásban arról a veszekedésről, ami csak a telefonhívás után volt? A hazugság tehát nyilvánvaló!

Ennek ellenére Burkáékat elítélték (egyébként nem annyira, mint amit a cikk ír). Azt gondolom, hogy az aggályaim alaposak és nem önkényesen gondolom erről az ítéletről, hogy justizmord. 

Ezt követően kanyarodik rá emberünk a börtönbizniszes, divatos szálra, egy ordas nagy hazugsággal indítva:

Az ügyvéd, Zeke László még ekkor is látott fantáziát a börtönbizniszben: újra feltüzelte Burkáékat, hogy pereljenek – ezúttal jó hírnevük megsértése miatt, 10 millió forintra…

Természetesen ebből az egészből egy szó sem igaz (emellett, mint tudjuk a jó hírnév sérelmével kapcsolatos polgári jogi igénynek megint csak semmi köze nincs a börtönviszonyok miatti kártérítésekhez). Ezért aztán tovább konfabulál a cikk-gépelő-ember:

Burka Ferenc és fia azóta is börtönben vannak, fejben költik már el az újabb milliókat, miközben az államnak esélye sincs arra, hogy visszaszerezze azt a 45 millió forintot, amit gyilkosoknak volt kénytelen kifizetni.

Csúsztatás, hogy azért nem tudja az állam a 45 millió forintot visszafizettetni, mert arra semmi esély nincs. A valóság az, hogy az állam ezt meg sem próbálta, s úgy vélem, hogy ezt jogvesztő határidő elmulasztása miatt már meg sem tehetik! (Most tessék felháborodni!) Tehát a 45 millió forint jogerős kártalanítási összegről még mindig jogerős ítélet van. Az elégedetlenkedő, az állami pénzek felett őrködő cikk-gépelő-ember igazán megkérdezhetett volna valami illetékest, hogy ugyan miért nem intézkedtek Burkáék ügyében? Ha fáj nekik a jogerős kártalanítás, ha szerintük az nem jár, akkor miért nem indultak eljárások ez ügyben? Nem sopánkodni kell, meg fantáziálni, hanem dolgozni! 

A cikk eztán - a vegytiszta demagógia jegyében - a börtönbiznisz haszonélvezőiről szól, a mára már jól megszokott modorban. Tökéletesen megfeledkezve faék egyszerűségű igazságokról. Hogy aki kárt okoz, annak meg kell azt térítenie. Hogy a jogállam teremtette biztonság lényege, hogy akkor is meg kell téríteni a kárt, ha azt a legnagyobb hatalom: az állam okozza! Hogy a tisztességes emberek akkor érezhetik magukat biztonságban, ha az állam jogsértései ellen is van joguk fellépni. Hogy a kárt, az adófizetők megkopasztását nem a rabok és az ügyvédek, meg a bírók okozták, hanem az állam.

Ha mindenképpen haragudni akarunk valakire, akkor a károkozóra és ne másra haragudjunk, mert az butaság. Nem az ügyvéd, nem a bíró határozza meg, hogy mi a “szanatórium” és mi a kínzás, hanem az állam döntötte el, jogszabályba foglalva. Pedig ez olyan egyszerű! Ha valaki igazságtalanul gondolkodó hülyének tartja azt, aki megszabta, hogy hány négyzetméter kell egy rabnak, s ha az nincs meg, akkor naponta mennyi kártérítést kell fizetni, akkor bizony nem az ügyvédre, nem a bíróra, hanem a jogalkotóra, tehát az államra kell haragudni, mert ezt ők szabták meg!

Mindenki jobban szeretné, ha a sértett jutna hozzá kártérítéshez, mint az elkövető. Az ügyvédek is. A jogérvényesítés kereteit a jogszabályok adják meg, nem az ügyvédek, bírók kénye-kedve szerint történik. Nem az a kérdés, hogy miféle gusztusa van az ügyvédnek, s nem az a valóság, hogy az ügyvéd az elkövető pártján áll, hanem az a helyzet, hogy a jogszabályok gördítenek akadályokat a sértetti jogérvényesítés elé. Nem az ügyvédek nem védik eléggé a sértetteket, hanem a jogszabályok!

A szomorú helyzet az, hogy az állam semmit nem fizet a sértettnek, az elítéltnek kifizetett kártérítést viszont, ha van sértett, akkor azt sértett kapja meg. Ha valóban fontos az államnak a sértett érdekeit is védeni, akkor itt a jó alkalom a rossz jogszabályokon változtatni! Az ügyvédek - köztük én is - sokszor képviselek sértetteket is a büntetőeljárásban, akiknek igyekszünk a polgári jogi igényeit érvényesíteni, de a jogszabályok ezt nagyon kevéssé teszik lehetővé. Miért kell a sértettnek külön pert indítania a kárai megtérítése végett? Miért nem ítélik meg neki a kártérítést rögtön a büntetőeljárásban? Miért kell a sértettnek közjegyzői költséget, illetéket, szakértői díj előleget fizetnie, ha azt akarja, hogy kártérítést kapjon? Miért kell neki ügyvédet fizetnie azon kártérítési perekben, ahol a jogi képviselet kötelező? Miért tartanak ezek a perek gyakran évekig? Miért nincs részükre teljes költségmentesség, kirendelt ügygondnok-ügyvéd? Miért nincs soronkívüliség ezekben a perekben?

Nem az ügyvédek, nem a bírók, hanem a jogszabályok miatt. Nem ismerem a pontos statisztikai adatokat, de biztos vagyok abban, hogy milliárdos tételben jelentene plusz terhet az államnak, ha ilyen módon gondoskodna a sértettekről. Sokba kerül a sértettek jogait előmozdítani, ezért elspórolom azt. Ez nem "biznisz"? Tessék egy kicsit gondolkodni! Itt lenne az ideje annak, hogy az ügyvédek basztatása helyett azokon kérjék számon a morális problémákat, akik valóban felelnek is ezért!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

A cím nem elírás. Inkább egy új jogi-közéleti szakkifejezés. Élesen elhatárolandó a manapság rossz képzettársításokat ébresző "börtönbiznisz" kifejezéstől. A "börtönbidznic" ugyanis egy páratlan sikertörténet.

Ez a sikertörténet egy maroknyi felkészült, tettrekész és szorgalmas ügyvéd sikertörténete, akik összesen olyan számban és akkora értékre perelték be az államot, hogy a hatalmon lévő elsöprő politikai erő is kénytelen volt kapitulálni. 12.000 nyertes per, összesen 10 milliárd forint kártérítés volt az a határ, amit már a hatalmas és erős, félelmetes ellenfél: az állam sem volt képes elviselni, dühös kirohanások és indulatos vádaskodások után kénytelen volt jogszabályban ismételten garantálni, hogy vállalja rendezni a börtönviszonyokat.

A lényeg ugyanis ez! A többi az csak szófia beszéd, terelés. Nincs ma Magyarországon olyan ember, gazdasági, tudományos, kulturális hatalmasság, politikai erő, társadalmi szervezet, egyház, bárki, vagy bármi, aki, vagy ami rá tudná kényszeríteni az államot, hogy valamilyen általa okozott alapjogi sérelmet ismerjen el, s vállalja ezt a sérelmet orvosolni. Ezek az ügyvédek ezt megtették! Az általuk megnyert perek arra kényszerítették az államot, hogy gondoskodjon arról, hogy az emberi jogi mérce szerint sanyargatásnak, kínzásnak minősülő viszonyokat számolja fel a börtönökben.

A 12.000 jogerősen megnyert per erről tanúskodik. A kárt, amelynek megtérítésére köteles az állam nem az ügyvédek okozták, hanem az állam. A kártérítést nem ügyvédek ítélték meg, hanem a bíróságok. A bíróságok nem az ügyvédek, hanem a jogszabályok, törvények miatt voltak kénytelenek megítélni ezeket a kártérítéseket. Ezek az ügyvédek kiváló szakemberek és bátor, megfelelő hivatástudattal rendelkező emberek, akik nem a hazájukat perelték be, hanem az állam jogsértései ellen léptek fel, olyan jogszabályok megsértései ellen, amely jogszabályokat maga az állam hozta.

Ezeknek a pereknek semmi közük nincs a jogerős büntetésüket töltő emberek erkölcséhez, emberi minőségéhez, azokhoz a bűnökhöz, amelyeket elkövettek, s amiért most börtönben vannak.

A mi emberi minőségünk függ attól, hogy tiszteletben tartjuk-e az emberi jogokat. Ezeknek a pereknek semmi közük nincs azokhoz a sértettekhez, akiknek a jogait azok az elítéltek sértették meg, akik emiatt börtönbe kerülnek. Az elítélteknek járó kártérítést nem az áldozatoktól veszik el (az esetek jelentős részében pont az áldozatok kapják meg azt). Valójában nincs olyan kérdés, hogy kinek adnánk inkább, az áldozatnak, vagy az elkövetőnek, mert az állam magától semmit nem ad az áldozatnak az elkövető helyett! Az állam a börtönkártérítési követelést is csak akkor adja oda az áldozatnak, ha az elítélt előbb azt a követelést perben kikényszeríti az államtól.

A nagyszerű kollégák által nagy tömegben megnyert perek nemcsak azért számítanak fényes győzelemnek, mert kiszolgáltatott, embertelen környezetben lévő elítélt oldalán is sikert tudtak elérni, hanem azért is, mert

Nagyon fontos, hogy nem az ügyvéd okozta a kárt a sértettnek, s még fontosabb, hogy a sértettnek is vannak ügyvédeik, s a sértetteknek is ugyanúgy igyekeznek segíteni, mint az elkövetőknek. Az ügyvédnek ugyanúgy érdeke a sértett jogainak előmozdítása, érdekeinek a képviselete, mint bármely más ügyfele érdekeinek védelme. Nem az ügyvéd nem fizet a sértettnek, hanem a károkozó elkövető.

És most jön a lényeg, ami miatt remélem, hogy a "börtönbidznic" hatása további nagyon pozitív eredményeket ér el:

Nem csak a börtönlakók érdekében hozzon törvényeket, hanem a sértettek védelme érdekében is. A sértettek érdekeit védő jogszabályokat ugyanolyan lelkiismeretes alapossággal és energiával fogják végrehajtani az ügyvédek, mint azokat a jogszabályokat, amelyek a fogva tartottakat védik. Tízezrével és milliárdos nagyságrendben nyernék a pereket a sértettek képviseletében ugyanazon bíróságok előtt, amely bíróságok előtt most nyerik a pereket a börtönlakók képviseletében. Ugyanazon bírók ugyanilyen számban ítélnék meg boldogan a kártérítéseket a sértettek javára, ha erre a lehetőséget ugyanúgy megkapnák, mint az elkövetők. A védelmet ugyanis első sorban a jogszabályok adják. 

Tehát, ha valóban olyan fontos az államnak a sértettek érdekeinek a képviselete, akkor tessék nekik is segíteni jogszabályokkal. Van is pár ötletem! Mi elnne, ha a sértettek polgári jogi igényét a büntetőbíróságok automatikusan megítélnék és nem utasítanák a sértettet arra, hogy csak hosszú évek elteltével, a jogerős büntetőeljárást követően kezdjenek bele egy külön polgári perbe? Miért nem kötelezik atrra a büntetőbíróságokat, hogy csak rendkívüli esetben utasítsák a sértett polgári jogi igényét polgári bíróság elé? Miért kell a sértettnek évekig várnia, mire egyáltalán elkezdik tárgyalni azt (egy külön perben), hogy mennyi kártérítés jár neki? Ha a büntetőbíróság meg tudja állapítani az elkövető bűnösségét, ami gyakran attól is függ, hogy mekkora kárt okozott a sértettnek az elkövető, akkor miért nem tudja egy füst alatt ennek a kártérítésnek a megfizetésére kötelezni a sértettet? Kivételes esetben elfogadom, hogy vannak olyan polgári jogi követelések, amelyeket egy büntetőbíró nem tud olyan pontosan megítélni, mint egy erre szakosodott polgári jogi bíró. (Bár a szakvizsgája pont olyan, mint az ügyvédnek, tehát elvileg akár érthetne is a jog más területeihez is.) De ezekben a kivételes esetekben miért nem biztosít az állam törvényekkel soronkívüliséget a sértetteknek? Vannak olyan bűncselekmények, amelyek esetében kedvezmények illetik meg a sértettet (pl. testi sérüléssel járó bűncselekmények sértettjei). De mi az indoka annak, hogy nem költségnemtes az összes sértett polgári jogi igényének érvényesítése? Ha a sértett fizetési meghagyással indítja az igényérvényesítést, miért kell neki közjegyzői díjat fizetnie? Miért kell a sértettnek illetéket, szakértői díjat, esetleg perköltséget előlegeznie, majd megfizetnie? Ha megnyeri a pert, miért kell neki a végrehajtásért illetéket, végrehajtói munkadíj előleget fizetnie? Vagy ezeknek a bevételeknek egy része állami bevétel? (Olyan börtönbiznisz szagú dolog ez, ha jobban belegondolunk.) 

Szerintem, ha az állam, most, hogy olyan komolyan felmerült a sértettek jogainak hatékony védelme megtehetné, hogy teljes költségmentességet ad az összes sértett polgárijogi igényének érvényesítéséhez, kötelezi a büntetőbíróságokat ezen igények és a büntetőügy egyidejű elbírálására, rendkívüli esetekben pedig polgári bíróság előtti soron kívüli eljárás lehetőségét biztosítva. Azokban a nagy pertárgy értékű, vagy speciálsi polgári jogi igények esetében, amelyek elbírálásához kötelező a jogi képviselet fizesse az állam a kirendelt ügygondnok védők díját (ne a sértett legyen kénytelen ügyvédi költséget állni). 

Szerintem ideje lenne ezeket, vagy ehhez hasonló, akár sokkal jobb, hatékonyabb jogszabály változásokkal előmozdítani a sértettek jogvédelmét, mert:

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci