Megcsúsztam és megpördültem az autópályán, majd belecsúsztam az árokba a susnyásba, a lábszárközépig érő fagyos vízbe, sárba. Pár méterrel odébb kezdődött a leállósávot az ároktól elválasztó korlát, s éppen azon a szakaszon, nem volt fa sem. Így aztán - csodával határos módon - egy karcolás nélkül megúsztam, sőt az autómnak sem lett semmi baja. Gyorsan történt, megijedni sem volt időm. Egy baj volt csupán, hogy nem tudtam kijönni a meredek falú árok mélyéről a tengelyig érő sár miatt.

Kézenfekvőnek tűnt a 112-t felhívni. Végülis ez a segélyhívó szám. Nekem pedig segítségre volt szükségem. valakire, aki kihúzza az autómat az árokból. 

Segély: Hasznos hozzájárulás egy másik személy vagy csoport tevékenységéhez, amelyre az igényt is tart. Közreműködés, ami előmozdítja mások céljait, támogat másokat, pártfogol egy törekvést, célt.

Hát én igényt tartottam a segítségre, úgyhogy tárcsáztam. Elmondtam, hogy hol vagyok, milyen slamasztikába keveredtem, s hogy egy trailerre, meg egy hozzáértő szakemberre lenne szükségem. Bevallom meglepett, hogy azt a választ kaptam, hogy ő bizony nem tud segíteni! Viszont adott egy hasznos tanácsot: hogy próbáljak segíteni magamon, addig is szól a rendőröknek. 

Gondoltam a rendőrök majd pártfogolják a törekvésemet, a célt, hogy kijussak az árokból. Biztos láttak már trailert, legalább egy telefonszámot tudnak adni egy közeli, megbízható autómentőhöz. Azt mondták, hogy ebben nem tudnak segíteni, ellenben boszorkányos gyorsasággal megbírságoltak, majd - elnézést a kifejezésért, de nem tudom másként pontosan megfogalmazni - otthagytak a büdös picsában. Sötétben, esőben, az árok mélyén lévő dzsuvában az elakadt autóval. Lelkemre kötötték, hogy aztán ügyes legyen ám az az autómentő, akit valahogy majd kerítek magamnak!

Végül is ez is egyfajta segítség. Bokán is rúghattak volna, meg is lehetett volna korbácsolni, de nem. Megúsztam egy kis bírsággal. Tájékoztattak arról, hogy fel is jelenthetnek, ha nem tetszik nekem ez a segítség. Az acélt is megedzik. Mi, ha ilyen helyzetben feltárcsázzuk a segélyhívót, lesz gondjuk rá, hogy próbára tegyék tűrőképeségünket, leleményességünket. Egy vicces filmecskében kapunk kioktatást a teendőkről, hogy mihez is tartsuk magunkat (01:20): 

... anyádat hívd, ne a 112-t!

Én mondjuk nem akartam édesanyámra szívbajt hozni, úgyhogy egy jó barátomat kértem meg, hogy segítsen... Három óra múlva ott is volt az autómentő. Elég veszélyes mulatság rendőri biztosítás nélkül északai sötétben trailerrel autót menteni az autópálya melletti árokból. De - gondolom - ez az erőpróba is a nevelésem része. A 112 szakszerű segítségnyújtásának jól látható célja felhívni az állampolgárok figyelmét arra, hogy barátkozzanak, tegyenek szert minél több olyan cimborára, akik nemcsak próbára teszik, de tényleg segítenek is, ha baj van.

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Mi, ügyvédek, csúnyán lebuktunk. Vége! Az ellenállás értelmetlen, színt kell valljunk! Nem tudni még, hogy a püspök kevert-e össze egyikünket egy csótánnyal, vagy az MTI értett félre valamit, de egy biztos, komoly gond van velünk. Véget kell vetni a csótány biznisznek, s a talár reform örvén talán annak is eljött az ideje, hogy színt valljunk, s talár helyett - mindenféle lázadozást mellőzve - megmutatva igazi természetünket - csótánynak öltözzünk a tárgyalókban. Pedig milyen ravaszul kiterveltük a fondorlatos cselszövevényt: hogy spéci gyufásdobozokban csótányokat viszünk be a börtönökbe!

A mostani "nagy lebukás" legalább arra jó, hogy elejét vegyük a többi "biznisznek"! Éppen ideje leállítani a kórházi kártérítések kifizetését, a közigazgatási jogkörben okozott károk kifizetését, a kisajátítások kártalanítását és mindama bűnös űzelmeket, melyek során az ügyvédek az állam zsebéből kihúzott milliókkal bizniszelnek. Abba lehet hagyni a nyafogást a börtönviszonyok miatt is. Hát nem azért van valaki a börtönben, hogy rosszul érezze magát? Jogerős ítélet van arról, hogy szarul érezze magát! Az 56-os mártírok is ezt csinálták, meg a recski munkatábor lakói is.

Magam is elgondolkodtam már azon, hogy miként lehetne megszabadulni tőlünk, ügyvédektől. Eszembe is jutott egy kézenfekvő megoldás, de - valamiért - eddig még nem jött be. Azt kell tapasztaljam, hogy nem működik. Pedig ingyen van és pár másodperc alatt megvalósítható. Ne legyünk szemetek, s akkor semmi szükség nem lesz ügyvédekre, akik abból élnek, hogy az emberek bizalmatlanok és hülyeségeket csinálnak, nem ritkán rosszindulatúak és egymást kihasználják. De azért bizakodó vagyok, nyilván nem sokat kell már arra várni, hogy ne legyen szükség ügyvédekre! Úgy tippelem, hogy a jövő héten már nem lesznek jogviták és mindenki szépen békében meglesz egymással, senki nem fog elkövetni semmiféle turpiszságot, senkit igaztalanul nem fognak megvádolni semmivel.

Most aztán gondolodhatunk, hogy ki veszi meg tőlünk azt a rengeteg nyakunkon maradt csótányt! 

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Tűzijátékkal szórakozni, petárdát durrogtatni (vagy akár csak birtokolni is) büntetendő magatartás az év összes napján, kivéve a szilvesztert. Furcsa hozzáállás a büntetőhatalom, az állam részéről. Petárda, veszélyes pirotechnikai eszköz nélkül is garázdaság minden olyan magatartás, ami riadalmat, megbotránkozást kelt másokban, az állatkínzás pedig akkor is tilos, ha az adott állat nem védett. A védett állatok, vagy akár élőhelyük megzavarása pedig természetkárosítás, súlyos bűncselekmény. Szilveszter éjjelén kívül az ügyészség szigora vasökölként csap le gyakorta még azokra is, akik csak elképzelt lepkéket, elképzelt növényeket "pusztítanak". 

Furcsa egy jogalkalmazás ez! Olyan, mint a gimnáziumokban a diák-igazgató választás. Egy nap, amikor a diákok feleltetik a tanárokat, s szabad kezet kapnak, hogy lehet egy kicsit szemtelenkedni osztályfőnöki figyelmeztetés, vagy igazgatói intő veszélye nélkül.

Nem értem, hogy az év egy bizonyos napján miért lehet büntetendő cselekményeket végrehajtani!? Továbbá azt sem értem, hogy miért pont garázdálkodni, állatokat kínozni, természetkárosítást elkövetni lehet, miért nem valamilyen más bűncselekményt? Mi lenne, ha szabadon lehetne becsületsértést elkövetni, akár tettlegesen is? Bárkihez odamehetnénk, szabadon leköphetnénk, egy kicsit "kurvaanyázva". Akár a könnyű testi sértést, vagy egy kis szexuális zaklatást is meg lehetne - ennyi erővel - engedni. Egy kis pofozkodás városszerte, vagy csinos lányok szabad taperolása biztosan "feldonbá" a szilveszter hangulatát!

Az efféle engedmények hívei ugyanúgy érvelhetnének, mint mostanság a tűzijáték és petárdázás elkötelezett hívei. Ha valamelyik szülő felháborodottan posztolna a közösségi médiában arról, hogy sírva menekült haza gyermeke a részegen taperoló, pofozkodó, kurvaanyázó és köpködő tömeg elől, akkor biztosan lenne, aki kiosztaná: "felelőtlen szülő, miért nem zárta be gyermekét a fürdőszobába, vagy a pincébe, miért nem csavarta be a fejét törölközőbe és mit hisztizik itt, adjon altatót, nyugtatót a gyerekének, küldje pszichiáterhez a gyereket is, meg menjen oda ő is, ne zavarja meg más szórakozását!". 

A helyzet azért nem reménytelen. Tavaly Tatán, iden pedig már Miskolcon, Esztergomban és Szentendrén is csendes lesz a szilveszter, s arra kérik a lakosokat, hogy az állatok nyugalma érdekében viselkedjenek normálisan, tartózkodjanak a petárdázástól! Remélem mihamarabb benő mindenki feje lágya!

Mert aki embertelenül viselkedik az állatokkal, az hajlamos állat módra viselkedni az emberekkel is!

Ha tetszett a cikk, osztod a nézeteimet, akkor oszd meg a cikket is! Ha érdekel, hogy mi minden miatt "lebbezünk felfele" kukkants be a blog-bejegyzés alatti cikk ajánlóba! Ha szeretnél csatlakozni azokhoz a jóravaló emberekhez, akiket ezek a témák érdekelnek, akkor IDE kattintva csatlakozhatsz a "Lebbezzünk felfele!" Facebook csoporthoz, sőt meghívhatod oda barátaidat, ismerőseidet is, amit előre is hálásan köszönök! 

Zeke Laci

Az SMS méretű (160 karakternél nem hosszabb) mesék ötlete 2009-ben jutott eszembe, az új irodalmi és film műfaj szabályait rögzítő "Kiáltvány" pedig még abban az évben, augusztus 11-én öltött formát. Az elgondolás az volt, hogy ahogyan a telefontársaságok "rövid üzenet szolgáltatást" (Short Message Service) tudnak felajánlani a felhasználóknak, úgy lehetséges "rövid irodalmi üzenet" szolgáltatást is végezni: elmondani egy tanulságos történetet legfeljebb 160 karakter felhasználásával. A rendkívül rövid terjedelem gyakorlatilag semmire nem ad lehetőséget, nincs jellemzés, tájleírás, egy összetett probléma "körbejárása", csupán egyetlen dolog marad, a lényeg: az irodalmi üzenet. Erre valók az archetipukus figurák, akiket nem kell jellemeznünk) és a mesére jellemző fordulatok. Így lett a műfaj elnevezése a mese és az SMS kifejezések összeolvasztásából: "MeSeMeS".

A műfaj szabályait rögzítő Kiáltvány először a MeSeMeS honlapján volt olvasható, illetve hallható is Kálloy Molnár Péter tolmácsolásában, aki - alkalmazkodván a műfaj alapvetően tréfás jellegéhez - mindjárt két stílusban (forradalmi hevületel, illetve tudományoskodva affektálva) ismertette azt. Később példákkal is illusztrált Kiáltvány is készült, nemcsak elmagyarázva, hanem be is mutatva az ebben a műfajban készült filmeket:

A műfajt útjára indítására született meg a terve egy 160 mesét tartalmazó mesekönyvnek. Ehhez készítettem el az illusztrációkat, s gondoltam arra, hogy ezek a rajzok talán meg is elevenedhetnének. A filmek elkészítéséhez nagyszerű partnerre leltem Kálloy Molnár Péter barátomban, aki nagy lelkesedéssel, sok szeretettel és fantasztikus színészi tehetséggel öntött lelket a szövegekbe. 

Értelemszerű volt eztán, hogy az elkészült 100 MeSeMeS otthont kapjon a világhálón, s hogy megismertessük ezt az új műfajt a közönséggel. Tíz fejezetbe rendezett 10-10 MeSeMeS érhető el a honlapon. Az "Állat- és növény mesemesek" állat és növény főszereplőit (butácska kismalac, politizáló strucc, húsevő növény) a "Mesketék" című fejezetben a klasszikus mesehősök (király, eladó királylány, törpéből lett óriás) váltják. A "Pszichiáter pamlagán" című fejezetben a különféle lelki defektusoké (restség, kisebbrendűségi komplexus, kevélység) a főszerep, a "Mesterségünk címere" fejezetben különféle foglalkozások, mesteremberek (a fondorlatos tolvaj, az író, a süket csendőr) kerülnek terítékre, míg a "Filozófia" című fejezetben az ember lét legáltalánosabb kérdései (mi a valóság?, mi az igazság?, a hatalom természete). A "Gereblye" fejezetcím alatt a sorsszerűség titkait fürkésszük (a Sorsét, ami inkább hasonlít egy utunkba került, foggal felfelé előttünk fekvő gereblyéhez, mintsem egy előre megírt "nagykönyvhöz"). A "Menny és pokol" a jóság és gonoszság mibenlétéről, harcáról és jutalmáról szól (az együgyű bölcsről, a sötét szándékról, a gonoszság önsorsrontó természetéről), a "Mesemes-e mátka" pedig a szerelem soha ki nem meríthető témájáról (a szerelmi tébolyról, a féltékenységról, a balul elsült átokról, ami boldog szerelemmel végződik). A "Műfordítások és -ferdítések" fejezetcím alatt közismert mesék  (Kisherceg, La Fontaine tücske és hangyája, Ezeregy éjszaka meséi) íródtak át, illetve újjá, vagy a MeSeMeS szabályainak megfelelően tömörítve, vagy az eredeti mesét átértelmezve, új tartalommal felruházva. Külön fejezet zárja a sort: "Sárkány mesemesek" címmel, ahol a sárkányoké a főszerep (a hétfejű sárkány végzetéről, vagy váratlan boldogságáról, súlyos dilemmáiról is olvashatunk itt).

A MeSeMeS műfajának sokszínű lehetőségeit igyekeztem szemléltetni, egyben arra biztatni az értő közönséget, hogy írjanak maguk is MeSeMeSeket, amely kísérletekből a legjobbakat a honlap közzé is tette "Vendég-MeSeMeSek" cím alatt. A "Talált MeSeMeS" játékban pedig azt kerestük, hogy melyik híres-neves szerző írt már MeSeMeSt korábban, anélkül, hogy tudta volna: amit írt, az bizony MeSeMeS (mindenben megfelel a műfaj szabályainak). Akad ilyen szerző bőséggel, akár a középkorban, mint amilyen például Seikh Muszliheddin Szádi 1258-ból:

Elpanaszoltam volt egy seikhnek, hogy egy valaki valótlanságot állított rólam. Ő szólt: "Szégyenítsd meg őt jóságoddal."

Vagy amilyen Petőfi Sándor 1839-ből, csattanós, vicces pici történetével:

Hasztalanul vágyasz, vad sors kínozni. Nem érzem: NIncs szivem. A haza s a lányka s barátnak adám.

Darvas Szilárd 1949-ben egyenesen "műferdítő" MeSeMeSt írt, amikor 160 karakternél rövidebb műben (ráadásul versbe szedve) összefoglalta, sőt megtoldotta Shakespeare híres drámáját:

Otello

Rettenetes színes darab, / egy fehér nő, meg egy arab / végezetül fűbe harap, / s így sóhajt a Desdemona: / bár sohase kezdte vóna

Vagy amilyenek a közelmúlt nagyjai, mint Karinthy Ferenc, vagy Lázár Ervin:

Karinthy Ferenc (1983):

Töprengés Floridában, hőségben, nyakig a meleg tengervízben. Isten talán szerelmes volt, vagy éppen csak nem figyelt oda, amikor a tengert főzte: elsózta.

Lázár Ervin (1989):

Ha távolodsz Istentől, akkor is közeledsz hozzá, csak a hosszabb utat választottad.S hogy egy kortársat is említsek: Varró Dániel 2007-ből

Mint látjuk a műfajnak csak formai korlátai vannak, de tartalmi korlátai nincsenek. Jó példa lehet erre a MeSeMeS az örölkétről, amiben húszmilliárd év történetét meséli el a szerző (ismereteim szerint ez a világirodalom leghosszabb története):

A varázsló halhatatlanná tette. Mennyben érezte magát. Húszmilliárd év múlva az öszeomló világegyetemben százezer évig több millió fok volt. Akár a Pokolban.

A mesemes.hu honlap listázza a legnépszerűbb történeteket TOP 15-ös listáján, egyben jelzi, hogy a közzé tett 100 MeSeMeSt összesen hányszor nézték meg (hány "mesemesemény" történt). Amikor ezt a blog bejegyzést írom a mesemesemények száma: 552.250.

A MeSeMeS, az irodalmárok figyelmét sem kerülte el. Fűzfa Balázs, a neves irodalomtörténész gimnáziumi irodalom tankönyv sorozatának kilencedikes diákoknak szóló kötetében megemlítette a MeSeMeSeket és arra biztatta a nebulókat, hogy olvassanak és írjanak MeSeMeSeket:

A műfaj jellegzetessége a játkékosság. A szűkre szabott terjedelmi keretekből kiszabadulni csak fondorlattal (kétértelmű célzásokkal, nyelvi leleményekkel) lehet. Ennek a játékosságnak a szellemében születtek meg a több nyelvű, a gyerekhangon elmesélt, illetve a feliratos változatok. A mesemes.hu oldalon közzé tett MeSeMeSek alatt kis zászló ikonok jelzik, hogy melyik MeSeMeS milyen változatban érhető el, s az ikonokra klikkelve már láthatóak is a változatok. A hangsávok között (sok mese) - a magyar mellett - angol, német, perzsa, norvég, gyerek-hang és morse hangon is megszólal, feliratozni pedig, a magyar meleltt lehet angolul, németül, norvégul, olaszul, sőt rovásírással is.

A politikáról szóló MeSeMeS perzsául (farszi nyelven) így hangzik:

A gyerekhangban nagy segítségemre volt az akkor még ovodás kisfiam: Lackó, aki apróbb gyermekjátékok fejében egészen kiválóan váltotta kollégáját: Kálloy Molnár Pétert, pedig akkor még nem tudott olvasni, a szövegeket memorizálnia kellett.:

Tréfából morse hangsávos változatok is készültek, sajnos azért nem az összes filmre, mert a morse jelek sebessége nem tette lehetővé, hogy a hosszabb MeSeMeS szövegek beleférjenek a fél perces filmekbe:

 A feliratos verziókból a legviccesebbek nyilván a rovás írásos feliratokkal készült filmek:

A MeSeMeSek német nyelvű változatai szerepet kaptak a nagyszerű, képregényekből összeállított DEUTSCH MIT COMICS című nyelvkönyvben. A "Növények bosszúja" így hangzik németül:

Talán ennek a többnyelvűségnek, vagy méginkább a MeSeMeSek játékosságának köszönhetően sok országba eljuitott a MeSeMeSek híre. Meghirdetett játék keretében ("Zöldföld" játék) kértem a kedves érdeklődőket, hogy a nagyvilágot járván jelentkezzenek be olyan országokból a mesemes.hu oldalra, ahol még nem történt "mesemesemény", s ez által változtassák zöldre az oldal látogatottáságát jelző térképen az adott országot. Amennyiben ezt megtették, egyben jelezték is, úgy kiérdemelték a MeSeMeS adott országbéli Apostola megtisztelő címet és oklevelet. (Kilenc kalandvágyó honfitársunk részesült is ebben az elismerésben, a honlap dicsőségtábláján olvasható a nevük és a meghódított ország.)

A MeSeMeS képregény formátumban is napvilágot látott. A 2019. év végén, 15 év szünet után, 101. számával újraéledt KRETÉN Humormagazinban jelent meg két háromkockás MeSeMeS képregény az elrontott meséről és a struccpolitikáról. A MeSeMeS Facebook oldala ezenközben igyekszik az új műfajjal kapcsolatos napi aktualitásokról hírt adni, például a MeSeMeS könyv megjelenéséről!

2019. Karácsonyán ugyanis megjelent a 160 mesemest tartalmazó kötet a HTSART - U.M.K Kiadó gondozásában (felelős kiadó: Németh István, felelős szerkesztő: Nemeskéry Artúr) MeSeMeS címmel, amit szeretettel ajánlok minden kedves olvasó figyelmébe!

Amióta eszemet tudom vita van arról, hogy a Mikulás létezik-e. Azt hiszem tudom a választ.

Az ember élete - jó esetben - három nagy korszakra bontható. Kisgyerekként feltétel nélkül hiszünk a Mikulásban. Aztán csalódunk, mert rájövünk, hogy szüleink hozzák az ajándékot.

Végül rájövünk, hogy a Mikulás mégiscsak létezik.

Azokból a boldogtalan emberekből lesznek a mizantróp pesszimisták, akik egész életükben nem tudják kiheverni a gyermekkori csalódást: hogy nem a kéményen mászik be éjjel a jóságos, rejtélyes Mikulás, s hogy az ajándék nem rénszarvas-szánon érkezik, hanem a szülők vették az Aldiban.

Az emberek a kor előrehaladtával - jó esetben - egyre több ismeretre tesznek szert, ami nem mindig van szinkronban a bölcsességgel. Szerintem ebben a cipőben járnak azok a szkeptikusok is, akik a Mikulás létezését természettudományos érvekkel igyekeznek cáfolni, egyre cizelláltabb érvekkel bizonygatják maguknak (és másoknak), hogy mekkora marhák voltak kicsi korukban, amikor elhitték, hogy van Mikulás.

A téma nemzetközi hírű szakértője Larry Silverberg professzor az Észak-Karolina Állami Egyetem Mechnanikai és Repüléstudományi Tanszékének munkatársa is ebben a cipőben jár. Nincs egyedül nézeteivel. A kétkedők különféle számításai szerint a Mikulásnak - leszámítva a muzulmán, hindu, zsidó és buddhista gyerekeket 200-375 millió gyermeket, azaz legalább 75 millió, de inkább 107 millió otthont kell meglátogatnia a nevezetes napon. (Egyesek családonként 2,67, míg mások 3,5 gyerekkel számolnak.) Ezen a nagy munkaterhen az sem sokat segít, ha a Föld forgásirányát kihasználva (keletről nyugatra haladva) teszi meg az utat, mert a 24 óra helyett így is legfeljebb 31 óra áll rendelkezésére. Figyelemmel az óceánokra, sivatagokra és a sarkvidékekre is az otthonok átlagos távolságát 2,6 km-nek tekintik, ami másodpercenként 1.240 lakás meglátogatását teszi szükségessé. Ehhez 8.180.296 km/h sebességre, a hangsebesség 4.700-sorosára van szükség.

Tény, hogy az ember által készített leggyorsabb jármű: az Ulysses űrszonda 17,1 km/sec sebességre volt képes, de ez is "Kismiska" a Mikulás rénszarvas-szánjához képest, ami ennél 35-ször gyorsabb. Maga a szán 1kg/gyermek tömegű ajándékkal számolva 375.000 tonna, ezt pedig nem tudja elhúzni kilenc rénszarvas, ehhez legalább 250.000 rénszarvasra van szükség, akik tömegével együtt már 435.000 tonna súlynak kellene ezzel az irdatlan sebességgel mozognia. Ez a Queen Elizabeth - mármint a hajó - tömegének ötszöröse. 

A Mikulás a légköri súrlódás miatt 3,26 ezredmásodperc alatt égne el...

... mondják a szkeptikusok, de nem mi, akik kinőttünk ebből az éretlen korszakból. A nemcsak tanult és értelmes, de emellett bölcs emberek elgondolkodnak azon, hogy mit is jelent az, hogy "LÉTEZIK".

Az egyetemen azt tanultam Pólay Elemér professzor úrtól, hogy a római mesterjogászok egyik legnagyobb találmánya a "jogi személy" fogalom megalkotása volt. A jogi személy egy absztrakció, ami valójában nincs, de mi megegyezünk abban, hogy mégis "van". A valóságban nincs, de mi úgy teszünk, mintha lenne, ezért aztán "van". Ilyenek például a cégek, intézmények, sőt maga az állam is!

Ezek a képződmények jogilag úgy viselkednek, mint mi, emberek (természetes személyek), akik TÉNYLEG VAGYUNK, csak olyasmit nem tehetnek meg, amihez tényleg embernek kellene lenni. Nyilván nem köthet házasságot egy Kft., apasági pert sem indíthat egy Egyetem, jól néznénk ki, ha az állam saját orvosi ellátására szerződést köthetne valamelyik egészségügyi szolgáltatóval (bár ez nem is biztos, hogy nagyon hülye ötlet). De egyébként ugyanúgy lehet tulajdonuk, perelhetnek és perelhetők, mint mi magunk. Az államnak például irdatlan vagyona, aranytartaléka, erőszakszervei, bírósága, börtönei vannak. Közszolgák, közalkalmazottak hada dolgozik neki. adót fizetünk neki. Ha úgy hozza szerencsétlen sorsunk besoroz minket és ha úgy dönt háborúba küld bennünket és meg kell halnunk érte. Pedig SEHOL NINCS, csak kitaláltuk.

Azt, hogy az állam valójában nincs éppen az bizonyítja, hogy absztrakció, hogy kitaláltuk.

Nézzünk szét! Hol van az állam? Szokott zoknit mosni? Van felesége? Mi a kedvenc eledele? Milyen zenét szeret?

Gondolom, hogy azok az egyébként jóravaló szkeptikusok, akik a Mikulás létezését tagadják is fizetnek adót ennek az absztrakciónak. Időről-időre nagy dérrel-dúrral megválasztják enenk a kitalálmánynak a vezetőit, járatják gyerekeiket a kitalált állam iskoláiba az állam tulajdonában lévő járdákon... Ha nagyon rosszalkodnak bemennek a börtönébe is. És lehet, hogy eszükkbe sem jut, hogy az állam valójában nincs. 

Ezenközben hogyan gondolhatják azt a Mikulásról, hogy az persze nincs?

Nem látják, hogy évről-évre elárasztják a boltokat, áruházakat a Mikulás cuccok? Hogy milliók és milliók mesélnek gyermekeiknek a Mikulásról? Hogy a gyerekek mennyire várják a Mikulást, s hogy milyen szépen kipucolják cipőiket, csizmáikat? Hogy a mikulás-zacskókba csomagolt finomságok reggel TÉNYLEG ott lesznek a lábbelikben? Ellentétben az állammal, az árucikkek, a gyerekek, a cipők, az ajándékok, az édességek, a mikulászacskók mind ténylegesen létező valóságok. (És közben senki nem égett szénné 3,26 ezredmásodperc alatt!)

A szkeptikusoknak mondom, akik erre azt mondják, hogy "Jó, jó, de a jogi személyeket a törvény, a jog hozza létre, ellentétben a Mikulásról szőtt mesékkel": A jog is absztrakció: valójában nincs, csak kitaláltuk.

Erről a nagyon fontos dologról írtam én egyszer egy mesét. Ez volt az első mesekönyvem, amiben a szerintem legfontosabb 15 dologról írtam 15 mesét, köztük a "Borzontorz és a Mikulás" címűt. Ebben fogalmaztam meg nemcsak azt, hogy a Mikulás létezik, de azt is, hogy miért:

... akit szeretnek, az van.

(A blogbejegyzést indító filmben a nagyszerű Kálloy Molnár Péter tolmácsolásában halljuk ezt a kötetből készült hangoskönyv részleteként.) 

 Azt hiszem ez egy jól sikerült mondat. Idézetgyűjteményekben szerepel, mémek, képeslapok, üdvözletek, mottók születtek belőle. Gondolom igen sokszor olyanok is felemlegetik, akiknek se az eredeti meséről, se rólam fogalma sincs. És ezt így nagyon jó látni!

Egyik legszebb Mikulás-meglepetés volt számomra, amikor pár éve ez a gondolat volt a megfejtés a "Nők lapja" karácsonyi számában: 

Szóval, VAN Mikulás. Nem érdekes, hogy az a szent, aki már hús-vér ember formájában nincs közöttünk nem él. 

Mindebből viszont az a logikus következtetés is levonható számunkra, hogy:

Akit nem szeretnek, az sajnos nincs, hiába vannak életfunkciói. Legfeljebb csak vegetál.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Meghalt Attila. Egy koldus, akit mindeki ismert Debrecenben. Hajnalban zebrán ütötte el egy autó, s hagyta magára.

Fogyatékkal élt, azt mondják gyermekként hagyták magára szülei, talán, mert nem ép elmével született. Nem tudom mennyit fogott fel abból, hogy milyen kegyetlen világban élt. Csak remélni tudom, hogy nem sokat.

Kedvenc lépcsőjén ücsörögve, ütemesen hajlongva koldult, télen, nyáron kesztyűben, sapkában, szelíden, együgyűen, gyámoltalanul. Évtizedek óta Debrecen utcaképéhez tartozott, megszoktuk jelenlétét. 

Nem sokat tudtam róla, de azt igen, hogy szereti a zenét. Egyszer, még a nyolcnvanas években, amikor még a Debreceni Jazz Napok a Kölcsey Művelődési Központ előtti téren, ingyenes koncertekkel zárult, akkor láttam, hogy milyen boldog, önfeledt vidámsággal ugrál a Benkó Dixiland Band zenéjére. Persze egy kicsit csámpásan mozgott és nehezen artikulált, de mosolygott és csillogott a szeme, de a légynek nem ártott. Persze a rendezők hamar elzavarták onnan. Remélem, hogy csak szimplán nem értette, hogy mi történik vele és nem érezte, hogy mennyire megalázzák. Nem ellenkezett, szerintem azt sem tudta, hogy lehet ellenkezni.

Ma, mikor meghallottam, hogy mi történt vele könny szökött a szemembe. Magam is meglepődtem. Sose gondoltam volna, hogy halálának híre ilyen hatással lesz rám. Este véletlenül arra vitt az utam, ahol ücsörögni szokott. (Bár nem tudom, hogy az efféle dolgok véletlenek-e.) Sok-sok ember állta körül Attila kolduló törzshelyét és rengeteg mécses pislákolt. Még fóliába csomagolt mécsesek várták azokat, akik csak úgy arra tévedtek, mint én...

Jó lenne biztosan tudni, hogy van Mennyország. Kevésbé furdalna a lelkiismeret.

 A kelták hite szerint október 31-én este a holtak ártó szellem formájában visszatérnek, s mivel fennáll annak veszélye, hogy bennünk, élő emberekben is tanyát vernek, így ildomos ez ellen hatékonyan védekezni. A hatékony védekezés módszere lehet a megtévesztés. Ha magunk is különféle íjesztő álca maskarákat öltünk, akkor a tájékozatlanabb holt lelkek azt hihetik, hogy magunk is gonosz szellemek vagyunk, abba pedig - ugye - mi a frásznak beleköltözni.

A XX. század Amerikájában vált divatossá, hogy szörnyek, boszorkányok, földönkívüliek, kalózok, rajzfilm szereplők, horror mesék főszreplői, akció hősök, félelmetes állatok, politikusok maszkjaiban kezdtek el az emberek védekezni az ártó szellemek ellen. Még alapos néprajzi kutatást igényel annak feltérképezése, hogy ügyvédekkel mikor kezdték el riogatni az emberek a holt lelkek szellemét, mert az tény, hogy az emberek egymást már évezredek óta íjesztgetik az ügyvéddel. (Erre utal az a bevett nyelvi fordulat, hogy "Ügyvédet uszított rám!".) 

A kutatások kiindulópontja lehet a talár bevezetése, ami félelmetes "halálmadár" jellege miatt fényes nappal és az év bármely napján alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen. A kutatást nehezítheti, hogy a talár rendkívüli módon hasonlít Batnam, illetve az utóbbi időben Harry Potter köpönyegére, ami könnyen összemoshatóvá teszi a talárt viselő ügyvédet az akció hősökkel, így nem tudni pontosan, hogy a jelmezt viselő ember kivel is akar pontosan íjesztgetni.

Az ennek a dilemmának is emléket állító kis fimben a rémálmok közepette is derekasan dolgozó ügyvédek is igyekszünk némi bepillantást engedni. 

Örülök, hogy személyesen részt vállalhattam a "Kretén" feltámasztásában, rajzaimmal, írásaimmal is, az első számban a megtörtént bírósági esetek nyomába szegődő "Doktor Júriszként" (Lebbezzünk felfele! rovat), valamint két három kockás MeSeMeS képregénnyel. 

A Kretén jogesetek vizsgálatával, elemzésével igyekszünk a jogkereső állampolgárok segítségére sietni, hátha így könnyebb lesz eligazodni a jog útveszőiben. Úgy gondolom, hogy ezzel végre helyére kerülnek a dolgok: ezeknek a jogeseteknek ugyanis nem a Kúria eseti döntései (BH) között, nem a jogi szaklapokban, de még csak nem is a bírósági tárgyalótermekben, hanem bizony a Kretén" humormagazinban van a helye!

Az első kretén jogeset a híres-hírhedt kokadi lepkegyilkos rém tanulságos történetét meséli el. Talán nem teljesen haszontalan egy kis oknyomozással megvilágítani ennek az írásnak a hátterét.

A magánszeméllyel szemben érvényesíteni kívánt rekord összegű (enyhén "Guinness ízű") másfél milliárdos kártérítés mellett indítványozott felfüggesztett börtönbüntetés önmagában is komoly szellemi teljesítmény, annak fényében pedig különösen, hogy ahogyan a jogerős ítélet indokolásában hallhattuk: 

kellett volan találni egy valamit... egy részecskét, egy szárnyacskát egy lábacskát, egy bármit, ami ebből a lepkéből származik, de nem találtak

Ehhez képest a 6.000 (!) lepke elpusztítása komoly képzelőerőre vall, különösen, hogy a "bűntény" télvíz idején, kemény mínusz fokok közepette zajlott. Segítőkészen igyekeztünk az ügyészség elképzeléseit megérteni, de kevés sikerrel jártunk. A "bűntény" helyszínéhez megtévesztésig hasonló területen (egy debreceni atyafival karöltve) igyekeztünk a mínusz tíz fokban lepkékre, hernyókra, lágyszárú növényekre bukkanni, de hiába. Alkalmi riportalanyom határozott véleménye szerint ilyen időben

lefagyna a hernyók töke

ami miatt elképzelhetetlen, hogy ilyen helyen és időben több ezren falatozzanak (már csak azért sem, mert nincs mit):

Magam egy kicsit meglepőnek találtam, hogy az ügyet három ügyszakban (polgári kártérítés, közigazgatási bírság és büntetőben természetkárosítás) tárgyaló négy bíróságnak (Debreceni Járásbíróság, Debreceni Törvényszék, Debreceni télőtábla, Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság) összesen öt esztendőre volt szüksége, amíg jogerősen megállapították, hogy az ott nem lévő hernyókat nem irthatott ki, az akinek fogalma sem folt arról, hogy ott elvileg ilyen hernyók is lehettek volna (ráadásul a saját bokrainak ritkítására jogerős engedéllyel is rendelkezett). 

A tíz perc helyett hosszú évekig folyó eljárásban igyekeztünk kreatívan eltölteni az időt. Írtam egy dalszöveget a per iratanyagából, amit a nagyszerű Reschofsky György zenésített meg és a Márvány zenekar adott elő (s ha már így esett készítettem erről egy klipet. 

Eltökéltségünknek igyekeztünk nyomatékot adni további fenyegetőzéssel is. Kilátásba helyeztük, hogy amennyiben nem fejezzük be az ügyet hamarost, úgy rock operát fogunk csinálni az ügyből. Erre azonban nem került sor, hiszen a polgári perben megszületett az ítélet, így a nagyszabású színpadi produkció helyett megelégedtünk egy rövidke animációval. Az ebben látható szimbólumok megjelenítették a pernyerés miatti katarktikus örömöt, illetve láthatóvá tették a sok milliós perköltséget is (lepke módra szárnyaló húszezresek formájában).

Hogy érthetőek legyenek a látottak tudni kell, hogy azokban a kártérítési perekben, ahol a szerencsétlen embert az ügyész az államnak okozott kár miatt bepereli nem a pervesztes ügyész(ség) fizeti a perköltséget, hanem az a bíróság, amelyik az ítéletet hozza. (Ez talán egy kicsit érthetőbbé teszi, hogy a bíróságok miért gondolkodnak öt évig egy ilyen ügyön, aminek a végén ő állja a cehhet az ügyészség helyett.)

Szóval ha nem lett volna elegendő bíróság, aki az elképzelt lepkék elképzelt kiirtásáért járó giga kártérítés és büntetés miatt essék gondolkodóba, akkor éppen ideje volt  (még a polgári per megnyerése előtt) bevonni az ügybe az Alkotmánybíróságot is! Egy évig vártunk arra, hogy az Alkotmánybíróság megállapítsa (az OBH elnök Handó Tünde és a nemzethazdasági miniszter véleményének bekérésével), hogy attól még, hogy ilyen furcsa perköltségviselési szabályok vannak még tud tisztességesen dönteni a bíróság. Azt az egyébként sértő állítást, hogy ilyen körülmények között nem tud tisztességesen dönteni a bíróság nem más állította, mint a Debreceni Ítélőtábla ügyben eljáró tanácselnök bírája.

Az utóvéd harcokban még sor került egy elvetélt ügyvédi fegyelmi eljárásra, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság indítványára, akik azt állították, hogy én, mint védő igyekszem befolyásolni a hatóságokat, bíróságokat annak érdekében, hogy védencem ne csak a kártérítés alól mentesüljön, de a bűnösségét se állapítsák meg. A Debreceni Ügyvédi Kamara - miután ezeket a "vádakat" egy percig sem tagadtam (merthogy ez a dolgom védőként) megállapította, hogy "nincs itt semmi látnivaló", s a fegyelmi eljárást el sem indította, mondván, hogy 

az ügyvéd szakszerűen és jogszerűen élt a nyilvánosság fegyverével.

De egyszer minden pernek vége szakad, úgyhogy hosszú évek elteltével végre elmondhattam a lepke perben is a perbeszédet. A 117 oldalt egy egész tárgyalási napon keresztül ismertettem, erről rövid összefoglaló is készült:

Ez az extrém jogeset egyfajta "állatorvosi ló": komoly keresztmetszeti áttekintést enged a magyar jogszolgáltatás rendszerének nyűgéről bajáról. (Az eddig felemlegetett fordulatok mellett zajlott még a perben eljárt szakértővel szemben becsületsértő állítások okán per, végrehajtási eljárást is indult a bírósággal szemben a perköltség meg nem fizetése miatt.)

Hogy lenne ebből mit tanulni az feltűnt a Debreceni Egyetem egyik professzorának is, aki tanulságosnak gondolta erre felhívni a joghallgatók figyelmét és meg is hívott előadást tartani az ügyről. Megkértek arra is, hogy ha már ennyire benne vagyok, akkor készítsek már valami kis figyelemfelkeltő filmecskét az előadáshoz. Készséggel tettel emeleg a kérésnek:

Talán túl szemléletesre sikeresett a filmecske, így a beharangozott előadás elmaradt (helyette "van másik!" alapon) a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában rendezték meg a két előadást. A Dékán asszony nekem azt mondta, hogy az ügyről az összes eljárás jogerős lezárását követően lehet majd előadást tartani... 

Sajnos meghívást azóta sem kaptam az egyetemről. Viszont azóta (lényegi elemeiben szinte teljesen megismételve a történetet) lezajlott az Anygalgyökér per, ahol a területen bizonyítottan ott nem lévő növények pusztulása kapcsán mégis csak sikerült megállapítani a gazda felelősségét....

Az USÁ-ban a bíráknak mindössze 33 %-a nő. A Mattel Berbie-gyár menedzsmentje úgy gondolta, hogy az 1959 óta élő hagyománynak megfelelően ez évben is piacra dobja az év mestersége Barbie-t, ezúttal a Judge Barbie Dollt, azaz a Bírónő Barbit.

Bátorítani kell a lányokat arra, hogy tanulják meg milyen szép mesterség komoly döntésekkel szebbé, jobbá tenni a világot.

Indokolta a döntést Lisa McKnight, a gyár globális brand menedzselésért felelős alelnöke. 

A babák a legendás bírónő: Ruth Bader Ginsburg talárjára emlékeztető öltözékben vannak, kezükben emblematikus önvédelmi fegyverükkel a "klopfolóval". A történetnek ez a talárral kapcsolatos eleme is érdekes lehet a jelenleg éppen folyó magyar talár reform időszakában. (A talár ügyét a "Lebbezzünk felfele!" filmek is műsorra tűzék már.) 

Mindezenközben a magyar bíróságok áttértek az új polgári perrendtartás (Pp.) szabályai szerinti pereskedésre. A szándék a peres ügyek intézésének felgyorsítása volt. És mint látjuk: Nincs gyorsabban elintézett ügy annál, ami el sem indul! Emellett az ügyvédeket (és ügyfeleiket) sokkoló méreteket öltött a visszautasított keresetek megszüntetett perek száma, amihez rendkívül tág teret biztosított az új polgári perrendtartás. 

A magyar piacot tehát érdemes lehet beszélő babákkal ellátni. Leánygyermekeink szinte észrevétlenül sajátíthatnák el a bíró szakma csínját-bínját. Öt-hat esztendős korukban csaknem kész bírók lehetnének, akár még az előtt, hogy megkezdenék általános iskolai tanulmányaikat.

Két gomb segítségével élethűen lehetne modellezni nemcsak a bírónők vonzó külsejét, de tevékenységük tartalmi részét is. Az egyik gomb megnyomásával a keresetek visszautasítása, a másik gomb megnyomásával a perek megszüntetése modellezhető. Javaslatunk is van a speciálisan magyar piacra készülü babák "trendi elnevezésére: "Dzsádzs Barbi".